A héten a Hála gyakorlásával foglalkozunk behatóbban. A keddi napot szántam arra, hogy megtartsam a boldogság foglalkozást, de emellett a többi napba is belecsempésztem egy-egy szociális kompetenciát fejlesztő elemet. Kedden a szabad játék során bekapcsoltam a Szép nap című dalt, mire elkezdtem megfogni a gyerekek kezét és körbejártuk a csoportot. Ezt követően, amikor már szép számmal összegyűltünk, leültünk a szőnyegre. Egy kicsit hallgattuk még a zenét, annak szövegére mozgásos elemeket találtunk ki (nyújtsd a kezed az égbe, öleld meg magad stb.) Majd körbeadtam egy diót és kértem őket, hogy adják tovább egymásnak. Nehezítésképpen még két diót is beraktam a körbe. A játék során célom volt, hogy megtanuljanak odafigyelni a gyerekek egymásra. Majd beszélgettünk arról, hogy mit köszönhetünk az óvoda udvarán lévő diófának (árnyékot ad, tisztítja a levegőt, diót ad stb), ezt követően pedig arra tértünk ki, hogy egymásnak miért lehetünk hálásak. Úgy tapasztaltam nehezebb megfogalmazni a gyerekeknek, hogy egymásnak mit köszönhetnek meg, hiszen még nem figyeltek arra, hogy másban mi a jó. Ez a beszélgetés után egy „Hála Katica” készítésére invitáltam a gyerekeket, amely során mindenki megcsinálta a saját kis petty nélküli bogarát. Nap végén leültünk közösen a szőnyegre és elmondtam a csoportnak, hogy úgy tudnak pöttyöket szerezni a katicára, ha másokkal jó szívűek, kedveskednek egymásnak. Ez a Katica kellően motiváló hatással bírt, ugyanis egész héten arról számoltak be a gyerekek, hogy ki mivel kedveskedett a másiknak. Ezeket a jó cselekedeteket mindig hangosan kiemeltük és megköszöntük egymásnak, hogy ilyen jó szívűek voltak. A hét végére már jó sok pöttyel rendelkezett a Katica, amit aztán a gyerekek hazavittek és kértem őket, hogy a jó cselekedetek gyakorlása, a kedveskedés otthon is folytatódjon, hogy a szülők is hálásak lehessenek.
Mindemellett azt tapasztaltam, hogy a Szép nap című dal, annyira megnyugtatta a csoportot, hogy a mindennapos mese előtt ezt hallgattuk, hogy egy kicsit elcsendesedjenek a gyerekek, ráhangolódjanak a témához fűződő mesékre. A mesék a szürethez, az őszi időjáráshoz kapcsolódtak, de mindbe belefűztem a hála kifejezést, hogy a mesék által is megtapasztalják, hogyan és miért lehetünk valakinek hálásak.

Először is köszönjük, hogy a Boldogságóra csapatának tagjai lehetünk.
Teljesen az elején kezdjük a Boldogságórákat, sőt a „Magültetés” szakaszában vagyunk, hiszen egészen pici, 3-4 éves gyerekek járnak csoportunkba. Így tehát mondhatjuk, hogy tiszta lappal, a lehető legkorábban indulunk el a boldogság eléréséhez és fenntartásához vezető izgalmas úton. Csoportunkba 24 kiscsoportos korú gyermek jár, váltótársammal közösen tartjuk a Boldogságórákat.
Első lépésként átnéztük, kiválogattuk a témákhoz illő játékokat, feladatokat, lebontva azokat a csoportunk életkori és egyéni sajátosságainak megfelelően. A Boldogságóra tankönyv alapján összeállítottuk az éves tervünket, mely teljes mértékben igazodik témájában az óvodai élet projektjeihez, napirendjéhez. A legfontosabb, hogy a foglalkozások kezdeményezéseken alapuljanak, játékosak legyenek és kötetlenek. Ezért fontos, hogy a Boldogságórához kapcsolódó szokásokat megismerjék és elsajátítsák a gyermekek, melyeket a későbbiekben a csatolni tudnak a foglalkozáshoz (Bagdi Bella zenék, Boldog Dóra báb és a csengettyű…). Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatait a mindennapokban beépítjük tornázáshoz, meséléshez, vizuális tevékenységek bevezetéséhez, vagy akár egy csendesítéshez is, hiszen ebben az életkorban az utánzáson alapuló mozgásformák közel állnak hozzájuk.
A tanév első szülői értekezletén beszéltünk a szülőknek a Boldogságóra programról, melyben- a visszajelzések alapján- örömmel, partnerként működnek együtt velünk.
Első témánk, a Hála gyakorlása már kipróbálásra is került, mely nagy sikert aratott a gyermekek körében. Szinte minden nap megépítjük a Boldogság várát építőkockákból, ahová pozitív érzelmeket kifejező kis térbeli bábokat (ovis gyerekeket) helyezünk el. Ezek a bábok jól érzik magukat és boldogok a várban. Ezt követően a csoportszoba faliújságára helyeztük a Boldogságvár képét a 10 lépcsővel, melyet nap, mint nap megszámolnak a gyerekek. Sokat beszélgetünk a boldogság és hála szó jelentéséről, mely természetesen az ő kis leegyszerűsített nyelvezetükhöz igazodnak.
Elkészítettük a Hála fánkat. Nagyon tetszett nekik, ahogy a csiklandós és huncut ecsettel befestettük a tenyerüket az általuk kiválasztott színekkel, majd rányomtuk az előre elkészített fára, így varázsoltuk át őszi fává. Közben hallgattuk a Bagdi Bella: Szép nap ölelj meg engem c. dalát, melyet már a beszoktatás napjairól ismertek. Célunk a téma továbbadása a többi óvodai csoportnak, ezért aulánkba helyeztük el az elkészült Hála fát, a Boldogságóra logójával kiegészítve azt.
Egy héten keresztül minden nap elmeséltük a Három pillangó című mesét, melyet a hét végére már szinte kívülről ismertek. A következő héten a gyerekek kérték a mesét, ezért bábokkal is elő adtuk nekik, majd ők is kipróbálhatták azt, a Nap, nap, fényes nap éneklésével.
Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dala hatalmas siker a gyerekek körében, naponta többször kérik, hogy hallgassuk meg és táncoljunk hozzá. Ez szülői visszajelzések alapján az otthoni életben is sikeresen működik.

A téma továbbadásaként a tenyérnyomatból, a gyerekekért érkező szülők is kaptak, melyet több kisgyermek nagy öleléssel adott át, hiszen előzetesen megbeszéltük „hála ölelés” fontosságát.
Szintén szülői visszajelzéseiből megtudtuk, hogy volt olyan kisgyermek, aki otthon mesélt a Hálafáról, kérték, hogy hallgassák meg a zenéket, illetve építsenek Boldogság várat.
Úgy érzem, a Boldogságóra sikerét a gyermekek aktív részvétele igazolja. Eredményesnek tartom, hogy csoportomban megnyilvánultak a pozitív közösségi érzelmek (türelem, figyelem a felnőttekre és egymásra, egymás segítése). Az együtt átélt élmények, tapasztalatok sikeresen hozzájárultak a gyermekek boldogsággal kapcsolatos ismereteihez.

Szeptemberben a hála érzése megnő, amikor a kis barátok újra találkozhatnak, együtt játszhatnak. A legtöbb kisgyermeket jó érzések öntenek el ilyenkor, így nekünk már igazán könnyű dolgunk volt, csak a figyelem megfelelő irányba terelésére, egy közösen meghallgatott mesére, játékra, egy kis beszélgetésre, élményfelidézésre volt szükség. A kisebbek együttérzéssel hallgatták a Három pillangó meséjét, majd együtt készítették el a pillangókat segítő napocskát. Nagycsoportosaink már igazán remekül képesek pozitív érzéseik kommunikálásában, a másik gyermek, vagy a szeretett felnőtt irányába történő köszönet kifejezésében. A hálakukac úgy lett egyre hosszabb és hosszabb, ahogy a pozitív emlékek felszínre törtek. A hálakaticák pettyeinek osztogatása végeláthatatlanná vált, mert mindig újabb gondolatok merültek fel, amit őszinte szeretettel osztogattak egymásnak gyermekeink. A hála tárgya sok esetben a reggeli üdvözlő ölelés volt. Elégedetten figyeltük, hogy nem maradt egyetlen katica sem pettyetlen.
Hálásan köszönjük!

A kis „halacskáimal” egy egész hetet szántunk a hála témának. Beszélgettünk arról mit is jelenthet a hála, mi mindenért lehetünk hálásak az életben. Én mint hálapók körbefontam őket miközben elmondtam kinek miért vagyok hálás, ezután ők következtek. Elmeséltem nekik a három pillangó meséjét, majd eldramatizáltuk hang nélkül, csak az érzelmek kimutatásával, aztán megbeszéltük, mit érezhettek a pillangók a mese elején, végén, és mi játszódhatott bennük mikor kitört a vihar. Meghallgattuk a hála dalt. Készítettünk hála katicát, és kukacot. A kukac testéhez mindenki színezett egy szívecskét azzal a színnel, amilyen színe lehetne szerinte a hálának. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy hét alatt, mennyit bővült a témával kapcsolatos tudásuk. Nagyon sokszor kaptam meg a bókot a hét folyamán, hogy milyen hálásak azért, hogy én vagyok, és én is többször elmondtam nekik, mennyire hálás vagyok értük❤️🙏