A téma feldolgozása A hálafa történetének bemutatásával indult, melynek során a gyerekek megérthettték a hála fogalmát. Ezt követően eljátszottuk a „Hogyan sző a hálapók” című játékot, melynek kapcsán a gyerekek lelkesedéssel meséltek arról, hogy miért érzik magukat hálásnak, minek örülnek leginkább. A foglalkozás végén minden óvodás tetszése szerint kiszínezhette a hálavirágot.

A gyermekeink érzékenyítő terápia és testvér kapcsolatok révén megismerkedtek már nehéz sorsú gyermekekkel is. Olyanokkal akik csökkent munkaképességűek is, aki tolószékes, mert beteg vagy hiányzik végtagja. Már csupán azért is hálásak lehetünk ,hogy épek és egészségesek vagyunk. Arra kértem őket, hogy rajzolják le a kezüket. Amivel simogatni tudna, amivel ölelhetnek, amivel megkapaszkodhatnak egymásban, amikkel fogadhatják mindazt amit az élet ad nekik, és ezekbe a kezekbe rajzolják bele még miért is hálásak az életben. Volt aki a családját rajzolta bele, volt aki a szerelmét, és aki barátját, olyan is akad aki a kutyusát próbálta lerajzolni.

Kicsi csigabigák érkeztek az óvodába. Kedvesek, humorosak, vidámak. Csicseregnek, nevetnek, olykor sírdogálnak. A beszoktatás nem volt mindenkinek ‘ könnyű’ , de a mese, dal, amondóka az ölbeli játék a szeretet mindig megnyugtatta őket. A hálafa történetének meghallgatása után még napokig kérték a történetet es a hozzá kapcsolódó kis mondókát. Igazi csoda velük mindent megélni. Hiszem, hogy sok közös élményünk lesz még együtt. Hálás vagyok értük.

Immár 3. éve kerül elő az óvodai életünkben a Hála téma. Három év, tengernyi hálával, amit naponta érzünk! Valójában mindenért hálával tartozunk ami és aki körülvesz minket.
A Hálafa történet szívet melengető és egyben szívbemarkoló soraival tesz bennünket egyre erősebbé, egyre jobb és összetartozó kis közösséggé!
Hálásak vagyunk Magunknak!

Boldogságóra – Szeptember: A Hála gyakorlása

A Hála, mint fogalom lassan kezd értelmet nyerni a nagycsoportos gyermekek körében. Néhány gyermek már az elvont értelmét is ismeri, megfogalmazza, nem tárgyi eszközhöz köti leginkább. Néhányan nagyon precízen elmagyarázták nekünk, hogy miért és kinek voltak hálásak. A gyermekek nagy része még mindig a testi vágyaikat kielégítő dolgokhoz köti a hálát.
A beszélgetések során próbáltuk rávezetni különböző dolgokra őket, amik szintén örömet okozhatnak számunkra, mint az együttjátszás, napsütés, találkozhatunk megint a barátunkkal, kaptunk ölelést az édesanyánktól, szüleinktől, testvérünktől.
A beszélgetés végén egy mosolygós szmájli mutatásával próbálták megfogalmazni ki miért vagy kinek hálás.

A foglalkozás kezdetén egy falevelet adtunk körbe. A gyerekeket megkértem, hogy csukják be a szemüket és jól tapogassák meg ezt a levelet. Közben indítottam még egyet, s még egyet. Különböző méretűek és fajtájúak voltak. Ahogy mindegyik körbeért, megbeszéltük, hogy miben voltak mások, s felhívtam a figyelmüket arra, hogy ahogyan a levelek is különbözőek, úgy mi sem vagyunk egyformák, de mindegyik fontos, s legyünk hálásak egymásért. Elmeséltem nekik a Hálafa történetét. A mese végén levelet festettek.