A szeptember hónap az új kiscsoportosok számára az ismerkedést jelentette. Ismerkedés az óvoda épületével, a felnőtt dolgozókkal, a csoportszobával, a játékokkal és egymással. A központi szerepet a játékszerek, a játszás öröme töltötték be. Egy-egy játék körül az ügyesebb kicsik összeverődtek, felfigyeltek egymásra. A horgászás sokuk kedvenc tevékenysége lett így „ A három kiscica” mesével történt a kezdeményezés. A mesében a kiscicákat nem zavarta, hogy a liszttől fehérek, a kormos kályhacsőtől pedig feketék lettek. A mese végén a vízparthoz jutva, előbukkant az eredeti színük. A mese után a gyerekek horgászbotokat kaptak. A hála értelmezése pedig beszélgetés kapcsán jelent meg. Megállapítottuk, hogy minden helyzetben jól érezték magukat a kiscicák és a végén is együtt játszottak tovább. Nem zavarta őket, hogy néznek ki. A hála kifejezésére a játékok kérését és átadását is gyakoroltuk: „Kérem szépen” illetve a „köszönöm” kimondásával. Segítségül hívtuk a kézmozdulatokat, az elengedhetetlen ölelést és simogatást is. Beszélgetés közben a nyári élményeiket is felelevenítettük. Természetesen ismertebb gyerekdalokat is énekeltünk együtt.
A hála gyakorlása
A foglalkozás végén minden gyerek lerajzolta, hogy neki mi okoz boldogságot.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Szeptember hónapban az osztályfőnök betegsége miatt elmaradt programot pótoltuk. Közösen értelmeztük a könyv történetét, majd a Hála lapot töltötték ki egyénileg a gyerekek. Elkészítettük a hálabefőttet. Minden nap egy-egy üzenetet olvasunk fel az elkövetkezendő időszakban.
Az első boldogságfokozó témánk alkalmával megbeszéltem a gyerekekkel, hogy mit jelentenek a boldogságóra foglalkozások. Fantáziajátékkal elképzeltük, hogyan nézhet ki ez a vár. Relaxációs játékkal ráhangolódtunk a témára, majd megismerhették a Hálafa történetét. Mese után minden alkalommal feldolgoztuk a témát közös beszélgetéssel. A gyerekek nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. Felsoroltunk különböző dolgokat, amiért hálásak lehetünk, örülhetünk az életünk során. Hálafát készítettünk, melybe minden gyermek örömmel részt vett. Beleírtam a gyerekek által mondott hálaüzeneteket a hálalevelekbe és hálavirágokba is.
Tiszakanyári Hunyadi Mátyás Általános Iskola
Első Boldogságóránkat az első osztályban a program bevezetésével kezdtük. Szőjünk hála hálót című játék már kicsit másként, de ismerős volt számukra, mivel az első találkozásunkkor a gombolyag továbbadásával memorizáltuk egymás neveit. Nagyon nehéz volt rávezetni a gyerekeket, hogy mennyi mindenért lehetnek hálásak.A Nagy szél fúj játék nagyon aktuális volt számunkra, hogy a külső és belső tulajdonságaikat jobban megismerjük az új tanulóinknak. A Hála hálónk kikerült a táblára, melynek használatára eleinte figyelmeztetni kellett őket, de hamar rutinná vált egyes gyerekeknél.
Ez a hónap igazán eseménydús volt a Harangvirág csoport tagjainak, mert mi adtuk Tokaj város, harmadik adventi gyertyagyújtásán az ünnepi műsort. Előkészületekkel, eszközök készítésével, beszerzésével teltek a mindennapjaink. Sajnos sok kisgyermek hiányzott betegség miatt, így szinte minden héten másképpen kellett próbálnunk, ami nagy erőfeszítést jelentett mindenki számára. A Boldogságóra így igazi örömteli feltöltődést, kikapcsolódást jelentett a gyermekek számára. Az órát azzal indítottuk, hogy megbeszéltük, milyen érzés tölti el a szívüket, amikor karácsonyi dalokat énekelnek. Nagyon könnyen megnyíltak a gyermekek, szívesen meséltek érzéseikről, otthoni élményeikről. Bagdi Bella énekére vidáman táncoltak, hagytam őket, hogy saját fantáziájuk szerint végezzenek táncos mozdulatokat. Célom volt, hogy könnyedebbnek érezzék magukat, feszültségeik oldódjanak fel a sok készülődés miatt. Ismét a lányok voltak aktívabbak, de a fiúkat is lehetett motiválni. A”Jó cselekedetekről” beszélgettünk, hogyan, mikor lehet jót tenni. Megbeszéltük, hogy a mi ünnepi műsorunk is egy jó cselekedet. Izgalommal, várakozással készülődünk, hogy azoknak az embereknek, akik eljönnek az adventi gyertyagyújtásra örömöt szerezhessünk. Boldog Dóra csengettyűvel hívta őket, egy újabb mese meghallgatására. Mesepárnájukra helyezkedve hallgatták figyelmesen a mesét. A mese végén szituációs játékokat játszottak, sírás-vigasztalás, majd olyan cselekedeteket kellett mondaniuk, ami boldoggá teszi őket. „ Jóságos Manók” is érkeztek a csoportba, akik kedves rajzot készítettek egymásnak. Nagy csere-bere alakult ki, amit örömmel fogadtak. Jó érzéssel töltött el, hogy mindenkinek jutott rajz, gondoltak egymásra. Nemcsak kapni, de adni is nagyon jó, amit most közösen is megérezhettek. Kértem őket, hogy otthon is próbáljanak minél több jó cselekedet végrehajtani. Meséljék el, mi történi velük itt az óvodában. A negyedik lépcsőfoknál álló őr mindenkit tovább engedett. Kisebb rávezető kérdésekkel még néhány kisgyermeknek segíteni kellett, hogy tudjon jó cselekedet mondani. A Boldog vagyok dalt ismerősként fogadták, felfokozott hangulatot teremetett, felszabadultan táncoltak. Sikerült egy kis vidámságot, boldogságot, örömöt szerezni a gyermekeknek a Boldogságórával. A sok próba, készülődés azért meghozta a gyümölcsét. A Harangvirágos gyermekeknek sikerült megajándékozni egy kis ovis karácsonyi hangulattal a tokaji embereket. A „megtalált ajándék” története igazán kedves, kis szívmelengető esemény volt a nagy készülődés közben. Az ajándékkészítés sem maradt el karácsonyra. Karácsonyi díszeket készítettek a gyermekek, amelyekre kis papírból rátettük a jelüket. Este az egyik szülő felhívott, hogy segítsek neki megkeresni az egyik kisgyermek elérhetőségét, mert ők találtak a járdán egy kis karácsonyfadíszt. Az ő kislánya egy jó cselekedetet szeretne végrehajtani, tudja kié az ajándék és vissza szeretné adni. Segítettem a kisfiú megkeresésében, az anyuka nagyon hálás volt érte. Sikerült visszajuttatni az elhagyott ajándékot. Mindenki boldog volt. Az is, aki visszavitte, az is, aki megkapta. Az anyuka így nyilatkozott: Jó, hogy van Boldogságóra az oviba, hiszen így a kislánya jót tett egy társával, most már nyugodtan aludhat. Ez egy igazi jó cselekedet volt, ami Boldoggá tette mind a két kisgyermeket.
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
Szőlőszemek színezésével jelezték a gyerekek ha valakinek valamiért hálásak voltak a hónapban.
Szeptember elején azért voltunk hálásak, hogy senki sem beteg, újra mind együtt vagyunk, és elkezdhettük békében az iskolai hónapokat. A fiúk mind azt mesélték, hogy bár nagyon élvezték a nyári szünetet, az iskolakezdést is várták már. Hiányzott a bandázás, egymás ugratása, és hiányoztak a tanárok is nekik. A boldogság-óránkon azt próbáltuk taglalni, hogy melyek azok a dolgok éz életükben, amelyek teljesen természetes, hogy ott vannak körülöttük, de mi lenne, ha nem lennének. Rajzban vagy listázva gyűjtötték össze ezeket a dolgokat a gyerekek.