Megkezdődött az új nevelési évünk óvodánkban, az esélyegyenlőségi intézményi éves terv és a boldog óvoda program közös cél-és feladatrendszerére építve. A pozitív pszichológia szemléletmódját figyelembe véve, és annak módszereit alkalmazva valósulnak meg a különböző tevékenységeink csoportunkban. A boldogságfokozó hála pillangó megjelenése a maci csoportban körül ölelte a mindennapjainkat ebben a hónapban, melynek játéka, éneke nagy segítséggel volt a nyolc új kiscsoportos gyerek elvarázsolásában a beszoktatási, visszaszoktatási folyamatban. A három pillangó című mese eddig is nagy kedvenc volt, és a síkbábok elkészítése után lehetőség volt a nagyobb gyerekek számára az önálló mesélés lehetősége a kisebbeknek. Vizuális technikával elkészítettük hála napocskánkat az új gyerekek tenyérlenyomatával, így éreztetve velük a Maci csoportba tartozásukat, befogadásukat. Megtanultuk, több esetben használtuk a „Köszönöm” varázsszót, hiszen a mi halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeinknek nagy szüksége van az érzelmi intelligencia fejlesztésére, illetve alapvető viselkedési szabályok, szavak tanítására. Több napon keresztül alkalmaztuk az aktív relaxációs mozgás alapú játékokat, melyek már több esetben a szabad játékban is elő kerülnek. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka mindennapos vendég csoportunkban, akik segítségével az érzelmek szavakba önthetőek, illetve a kisebbek számára „mögé bújhatóak”. „Hála pók szövés”játék által a gyerekek elmondhatták kinek mit köszönnek, miért hálásak neki. A munkafüzet segítségével kiszínezhették, hogy kinek mi van a szobájában, és mit köszön a szüleinek. A hála világnapját óvodai szinten ünnepeltük meg a tornaterembe mind a hat csoport jelenlétével. Interaktívan játszottunk, beszélgettünk, majd a végén közösen elénekeltük, elmutogattuk Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át…című dalát. Az átélt élmények visszajelzéseiből elmondhatom, hogy pozitív élményként élték meg mind a gyerekek, mind a felnőttek ezt a közös, együttes tevékenykedést. Közösségünkben eddig is aktívan, elhivatottan tevékenykedtünk a Boldogságóra program havi témáinak feldolgozásában, de ebben a nevelési évben munkaközösség keretében is fejlesztjük módszertani ismereteinket az óvodapedagógus kollégákkal a még szervezettebb, irányítottabb „Boldogság” tanulásához, tanításához.

Ez a második év csoportunk életében, amikor ismerkedünk a Boldogságórák témáival. Nagycsoportosként, korábbi tapasztalatokkal és élményekkel a tarsolyunkban könnyebben tudtunk beszélgetni a hála gyakorlásáról.
Tulajdonképpen folyamatosan érintettük a témát, nagyon figyeltünk arra, hogy ki tudjuk használni a spontán helyzetből adódó lehetőségeket.
Szeretnék kiemelni néhány alkalmat, mely során különösen fontos volt az, hogy megérezzük és megértsük a hála érzésének fontosságát.
A hálafa történetének meghallgatása után beszélgettünk az őszi termésekről, majd a szürethez kapcsolódóan szőlőt rajzoltunk, s minden szőlőszemnek különböző arckifejezéseket rajzoltak a gyerekek. Ezekről az érzelmekről beszélgettünk utána illetve játékosan utánoztuk azokat.
Az autómentes világnapra is ezen a héten került sor. Eleredt az eső, de nagyon hálásak lehettük, mert lovas kocsi érkezett értünk, hogy ne ázzunk el. Minden úgy alakult, hogy a hála érzését mindenki megtapasztalhatta.
A hét lezárásaként meglátogattuk a kis tölgyfát, melyet közösen ültettünk a gyerekekkel tavasszal és egy korábbi Boldogságóra alkalmával, amikor kedves üzeneteket és rajzokat ábrázoló kis szíveket szúrtunk le a tövéhez. Nagy örömünkre a kis fa nagyon szépen megerősödött, így boldogan tapasztaltuk meg, hogy a kis fa is hálás nekünk, amiért szerettük, dédelgettük őt.
A téma lezárásaként eljártuk a hála táncát is.

Elkezdődött az új nevelési év és hálásak vagyunk, hogy újra együtt lehetünk. Szeretettel fogadtuk az új gyermekeket a csoportunkba, és jó szívvel gondoltunk a már iskolába menőkre. A hála témakörét interaktív mesével dolgoztuk fel. A hálás csiga történetébe a gyermekek is aktívan bekapcsolódtak.
A csigát elérte a vihar a réten. A sok víz elárasztotta az árkot, amin át kellett kelnie, hogy visszatérjen a családjához. Híd nem volt a közelben, így a gyermekeknek kellett kitalálniuk, hogyan segíthetnének rajta. Végül kavicsokból építettek neki utat. A csiga nagyon hálás volt a gyermekeknek és a kavicsoknak, hogy hazavezették. Köszönetképpen minden kisgyerek arcát megsimogatta. A történetbe énekeket, mozgással kísért mondókákat szőttünk, megvalósítva ezzel a komplexitást. A mesét napimádással zártuk, majd beszélgettünk arról, hogy ki miért volt már hálás. Ez után mindenki választhatott magának egy kavicsot és Bagdi Bella énekét hallgatva elképzelték, hogy milyen színű legyen. A foglalkozást kavicsfestéssel zártuk.
A hálaköveket a gyermekek hazavitték, hogy ha jó dolog történik velük, hálásak valamiért, bármikor a kezükbe vehessék.