Hála egymásért a Mókus csoportban

Elkezdődött egy új nevelési év több változással. A kolléganőm nyugdíjba ment, új óvodapedagógus érkezett a csoportba, akiért nagyon hálásak vagyunk. Újra üdvözöltük egymást szeptemberben, szeretettel fogadtuk az csoportba érkező gyermekeket. A nagyobbak már nagyon várták a boldogságórát, aminek különösen örültem. A foglalkozást relaxációval, és beszélgetőkörrel kezdtük, ezt követte Nasu mackó meséje. A foglalkozás végén „Hálafát” készítettünk és megbeszéltük, ki kinek hálás a csoportban. A jelek felkerültek az őszi levelekre, melyeket a gyermekek a faágakra ragasztottak. A tevékenykedés közben Bagdy Bella: Szép nap című dalát hallgattuk.

Megtartottuk az idei első boldogságóránkat, melynek a hála volt a témája. Igyekeztem a csoportunkba újonnan érkező gyermekeket is bevonni, hiszen nekik még nem volt e téren tapasztalatuk.
Relaxációval kezdtük a foglalkozást, majd megismerkedtek Boldog Dórával a kis katicánkkal, felszálltunk a Hálavonatra is. Már ismerték a mondókát, ügyesen választottak új utast a vonatba, szépen megfogalmazták kinek-miért hálásak.
A heti tematikánkba illesztve az „add tovább a levelet” helyett „add tovább a napraforgót” játszottunk. Nagyon ügyesen vették el és adták tovább a napraforgókat. Összesen napraforgót tudtunk indítani anélkül, hogy utolérték volna egymást.
A gyerekekkel mackós játékot is játszottunk, ezt már ismerték korábbról , nagyon igyekeztek olyan társak kezének nekifutni, akiket el is tudnak „szakítani”. Előfordult, hogy rosszul mérték fel az erőiszonyokat, azonban az esetek többségében sikerült átszakítani a kézfogásokat.
A kis Nasu szerencséjét, szívesen hallgatták, 2-3 hallás után már a mondókák is rögzültek. A feltehető kérdésekből tükröződött, hogy tisztában vannak a hála fogalmával, érzésével.
Nagyon örültem, hogy a gyermekek a kinek és miért agy hálás kérdésre nem tárgyi példákat említettek, a 23-ból 1 kisgyermek nevezett meg tárgyat, ajándékot hálája forrásának.
Végül kiszíneztük a hála virágot és felragasztottuk a Boldogság várába vezető első lépcsőfokra.

2022/23 tanév Boldogságóra
Hála hónapja Szeptember

A vegyes életkorú csoport miatt most szeptemberben is szinte új csapattal kezdtük a Boldogságórát, hiszen egyharmad részüknek első foglalkozás volt. Elővettük Boldog Dórát a megszokott kis kincses dobozából, és megnéztük, „történt-e vele valami a nyár folyamán”. Szerencsére csak nyaralni volt, és jól érezte magát. Megbeszéltük, mi, ki Boldog Dóra, hogyan került ma ide hozzánk, mit keres itt. A felújított lépcsőnket is megcsodáltuk, hiszen el kell jutnunk majd a Boldogság Kastélyba. Dóra látta, sokan nőttek a nyáron, ezért kérte a gyerekeket, hogy játsszuk el, amint a kis virágok a magokból nagyra cseperednek, mihelyst esik rájuk egy kis eső, és süti őket a nap. Ezzel a relaxálással indítottuk Dóra mai meséjét, ami a Hálafa meséje volt, a tankönyvből. Van egy kicsi sírós fiúcskánk, aki néha rázendített, de azért nem zavarta meg a többieket. A mese után beszélgettünk arról, hogy mi mért lehetünk hálásak, kinek mondhatunk köszönetet azért, mert segít, szeret minket. Ahhoz képest, hogy első volt az alkalom, egész jól megnyiltak a gyerekek, bátran beszéltek. A Boldog vagyok… dalra táncoltunk, a gyerekek maguktól kört alakítottak. Amikor Dóra elköszönt, akkor megbeszéltük, hogy holnap mit fogunk csinálni, és Dóra nem a dobozba, hanem a polcon foglalt helyet, így egész héten velünk lesz.
Kedden kis kertész lánykát lehetett színezni már reggel, amit ha kivágunk térbeli figura lesz. A reggeli után már tudták, hiszen tegnap elmondtam nekik, hogy Hálavirágot fogunk színezni. Mikor kiszínezték, ráírtam a hátuljára, hogy ki, miért hálás máma. A dobozt kitettük az öltözőbe a polcra, ahol a szülőknek kell majd virágot színezni, és beletenni a dobozba. Ma igaz történetet mondtam el. A menhelyi kutyusokról. Megbeszéltük a mentett kutyák helyzetét, miket érezhetnek, miket kell cselekednünk az érdekükben. A gyerekek felszabadultan beszélgettek, mondták el élményeiket, és miért hálásak. Ma egymásnak mondtak Hálát, egy kicsit nehéz volt egymás szemébe nézni, de sokuknak sikerült. Körben álltak, szivecskét adtak egymásnak, és miközben átadták, el kellett mondani miért hálás a pajtásának. Mindig megható számomra, amikor megháláják egymásnak, hogy „…mert játszik velem, …mert a barátom, ….mert odaadta a ceruzáját, ..mert itt van mellettem, …mert legózött velem.” Zárásként elmondtam a holnapi feladatainkat.
Szerdai napunkon Hálavirágból szivecskét készítettünk, és bele ragasztottuk a feladatlapból kiszínezett, és kivágott képeket, hogy miért lehetünk hálásak. Nagyon szép színes lett. A mai mese ‘A kismókus fél diója’ volt. Nagyon figyelték a mesét, tetszett nekik. Körbeálltunk, és három kicsi labdát kellett körbeadniuk zenére (Boldog vagyok…), gyorsan, és mikor kikapcsolt a zene, meg kellett állni. Sajnos az öröm mellett üröm is volt a játékban, a figyelem és magatartás problémák ebben a helyzetben kiélesedtek. Lesz dolgunk a tanévben!
A reggelt tornával kezdtük, karikával mozogtunk. Nagyon ügyesek voltak a kicsik is. A Hála-fa színezése sokukat vonzotta, szépen színeztek a legtöbben, szivárványos lett a kép. Ma Mókus Peti látogatott el a gyerekekhez, báb alakban, és ma Ő mesélte el A kismókus fél dióját. A mese végén mindenki megsimogatta Petit. Egy kis körjáték, verselés is belefért a délelőttbe. Az udvaron kis csapat indult körbe, és Hála virágot osztott mindenkinek az óvodában dolgozók között. Nagyon ügyesen mondták el, hogy mit kell csinálni, hova kell bedobni, úgyhogy egy idő után, már egyedül engedtem őket a feladatukra.
Pénteken aki szeretett volna, színezhetett még Hála fát. Közösen kiszíneztünk egy Hálavirágot, amit később feltettünk a lépcsőre. Ma kinyitottuk a Hála-dobozt, elolvastam nekik, ki ,mit írtt a virágok hátuljára. Amikor azt olvastam, amit Ők írtak, akkor aranyosan kiabálták, „ezt én írtam..” Még mondtuk néhány dolgot, érzést, amiért Hálásak lehetünk. Ezek után játszottunk „Itt a köcsög, mi van benne…” , ezt már kiesősen, de senki nem volt csalódott, szurkoltak a többieknek. Jobban figyeltek, mint múltkor, jó volt a hangulat. Verseltünk, körjátékoztunk. Feltettük a Hálavirágot a lépcsőfokra, beszéltünk a Kastélyról. Elköszöntünk Boldog Dórától, aki visszabújt a kincses dobozába.

2022/23 tanév Boldogságóra
Hála hónapja Szeptember

A vegyes életkorú csoport miatt most szeptemberben is szinte új csapattal kezdtük a Boldogságórát, hiszen egyharmad részüknek első foglalkozás volt. Elővettük Boldog Dórát a megszokott kis kincses dobozából, és megnéztük, „történt-e vele valami a nyár folyamán”. Szerencsére csak nyaralni volt, és jól érezte magát. Megbeszéltük, mi, ki Boldog Dóra, hogyan került ma ide hozzánk, mit keres itt. A felújított lépcsőnket is megcsodáltuk, hiszen el kell jutnunk majd a Boldogság Kastélyba. Dóra látta, sokan nőttek a nyáron, ezért kérte a gyerekeket, hogy játsszuk el, amint a kis virágok a magokból nagyra cseperednek, mihelyst esik rájuk egy kis eső, és süti őket a nap. Ezzel a relaxálással indítottuk Dóra mai meséjét, ami a Hálafa meséje volt, a tankönyvből. Van egy kicsi sírós fiúcskánk, aki néha rázendített, de azért nem zavarta meg a többieket. A mese után beszélgettünk arról, hogy mi mért lehetünk hálásak, kinek mondhatunk köszönetet azért, mert segít, szeret minket. Ahhoz képest, hogy első volt az alkalom, egész jól megnyiltak a gyerekek, bátran beszéltek. A Boldog vagyok… dalra táncoltunk, a gyerekek maguktól kört alakítottak. Amikor Dóra elköszönt, akkor megbeszéltük, hogy holnap mit fogunk csinálni, és Dóra nem a dobozba, hanem a polcon foglalt helyet, így egész héten velünk lesz.
Kedden kis kertész lánykát lehetett színezni már reggel, amit ha kivágunk térbeli figura lesz. A reggeli után már tudták, hiszen tegnap elmondtam nekik, hogy Hálavirágot fogunk színezni. Mikor kiszínezték, ráírtam a hátuljára, hogy ki, miért hálás máma. A dobozt kitettük az öltözőbe a polcra, ahol a szülőknek kell majd virágot színezni, és beletenni a dobozba. Ma igaz történetet mondtam el. A menhelyi kutyusokról. Megbeszéltük a mentett kutyák helyzetét, miket érezhetnek, miket kell cselekednünk az érdekükben. A gyerekek felszabadultan beszélgettek, mondták el élményeiket, és miért hálásak. Ma egymásnak mondtak Hálát, egy kicsit nehéz volt egymás szemébe nézni, de sokuknak sikerült. Körben álltak, szivecskét adtak egymásnak, és miközben átadták, el kellett mondani miért hálás a pajtásának. Mindig megható számomra, amikor megháláják egymásnak, hogy „…mert játszik velem, …mert a barátom, ….mert odaadta a ceruzáját, ..mert itt van mellettem, …mert legózött velem.” Zárásként elmondtam a holnapi feladatainkat.
Szerdai napunkon Hálavirágból szivecskét készítettünk, és bele ragasztottuk a feladatlapból kiszínezett, és kivágott képeket, hogy miért lehetünk hálásak. Nagyon szép színes lett. A mai mese ‘A kismókus fél diója’ volt. Nagyon figyelték a mesét, tetszett nekik. Körbeálltunk, és három kicsi labdát kellett körbeadniuk zenére (Boldog vagyok…), gyorsan, és mikor kikapcsolt a zene, meg kellett állni. Sajnos az öröm mellett üröm is volt a játékban, a figyelem és magatartás problémák ebben a helyzetben kiélesedtek. Lesz dolgunk a tanévben!
A reggelt tornával kezdtük, karikával mozogtunk. Nagyon ügyesek voltak a kicsik is. A Hála-fa színezése sokukat vonzotta, szépen színeztek a legtöbben, szivárványos lett a kép. Ma Mókus Peti látogatott el a gyerekekhez, báb alakban, és ma Ő mesélte el A kismókus fél dióját. A mese végén mindenki megsimogatta Petit. Egy kis körjáték, verselés is belefért a délelőttbe. Az udvaron kis csapat indult körbe, és Hála virágot osztott mindenkinek az óvodában dolgozók között. Nagyon ügyesen mondták el, hogy mit kell csinálni, hova kell bedobni, úgyhogy egy idő után, már egyedül engedtem őket a feladatukra.
Pénteken aki szeretett volna, színezhetett még Hála fát. Közösen kiszíneztünk egy Hálavirágot, amit később feltettünk a lépcsőre. Ma kinyitottuk a Hála-dobozt, elolvastam nekik, ki ,mit írtt a virágok hátuljára. Amikor azt olvastam, amit Ők írtak, akkor aranyosan kiabálták, „ezt én írtam..” Még mondtuk néhány dolgot, érzést, amiért Hálásak lehetünk. Ezek után játszottunk „Itt a köcsög, mi van benne…” , ezt már kiesősen, de senki nem volt csalódott, szurkoltak a többieknek. Jobban figyeltek, mint múltkor, jó volt a hangulat. Verseltünk, körjátékoztunk. Feltettük a Hálavirágot a lépcsőfokra, beszéltünk a Kastélyról. Elköszöntünk Boldog Dórától, aki visszabújt a kincses dobozába.