A gyerekek nagyon örültek, hogy újra találkozhattak Boldog Dórival, örömmel beszélgettek vele. A Hála témában kezdeményeztem velük a beszélgetést. Mindenki hozzászólt, próbálta megfogalmazni, hogy miért hálás valakinek vagy valaminek.
„A három pillangó” című meséhez tulipánokat színeztek, majd elbáboztam nekik a mesét. Annyira tetszett nekik a foglalkozás, hogy következő héten még egyszer tartottam nekik boldogságórát ugyanebben a témában. Mindenki nagyon motivált volt, aktívan vettek részt ezen a foglalkozáson is. Ekkor napocskát készítettünk tenyér nyomattal, majd ezt használtuk fel, a foglalkozáson is. Készítettünk egy szép, virágos rétet, az elkészült napocska és az előző foglakozáson készített tulipánok felhasználásával. Ez dekorációként szolgált a csoportszobában. Ismét „A három pillangó” című mesét hallgathatták meg a gyermekek, nagyon kedvelik.
Bagdi Bellával együtt próbáltuk énekelni a hónap dalát, a „Boldog vagyok” című dalra pedig, a szövegnek megfelelően mozogtunk, táncoltunk.
A”Hálafa története”-t ebéd után meséltem el nekik.
Délután pedig mindenki haza vihette a szépen kiszínezett tulipánját.
A hála gyakorlása
A gyerekek nagyon örültek, hogy újra találkozhattak Boldog Dórival, örömmel beszélgettek vele. A Hála témában kezdeményeztem velük a beszélgetést. Mindenki hozzászólt, próbálta megfogalmazni, hogy miért hálás valakinek vagy valaminek.
„A három pillangó” című meséhez tulipánokat színeztek, majd elbáboztam nekik a mesét. Annyira tetszett nekik a foglalkozás, hogy következő héten még egyszer tartottam nekik boldogságórát ugyanebben a témában. Mindenki nagyon motivált volt, aktívan vettek részt ezen a foglalkozáson is. Ekkor napocskát készítettünk tenyér nyomattal, majd ezt használtuk fel, a foglalkozáson is. Készítettünk egy szép, virágos rétet, az elkészült napocska és az előző foglakozáson készített tulipánok felhasználásával. Ez dekorációként szolgált a csoportszobában. Ismét „A három pillangó” című mesét hallgathatták meg a gyermekek, nagyon kedvelik.
Bagdi Bellával együtt próbáltuk énekelni a hónap dalát, a „Boldog vagyok” című dalra pedig, a szövegnek megfelelően mozogtunk, táncoltunk.
A”Hálafa története”-t ebéd után meséltem el nekik.
Délután pedig mindenki haza vihette a szépen kiszínezett tulipánját.
Csoportunkban első alkalommal tartottunk Boldogságórát a gyerekeknek, vegyes csoportunk van, beszoktatás időszakában vagyunk. Ennek ellenére sikeresek voltaka tevékenységek, a dalok, mesék beépültek a mindennapokba, a gyerekek képesek voltak kifejezni kinek-miért hálásak, értették, miről is szól a hála. A dalokat szívesen énekelték, a relaxációs tevékenységek a mindennapok részét képezi
A Pitypangokkal / középső- nagy csoport/ most kezdünk a boldogságórával ismerkedni.
Bevezetésként a Medve vagyok és cammogok című relaxációs gyakorlattal kezdtünk. Majd elvarázsoltam őket egy erdőbe , ahol találkozhattunk a Hálafával és történetével.
A mese után beszéltem nekik egy pókról, akivel megismerkedtem és hálája jeléül, mert nem tapostam össze egy pókfonalat / varázsfonalat/adott nekem.
Elmeséltem nekik, hogy azt kérte a pók, hogy a fonál segítségével készítsek egy pókhálót, azokkal a gyerekekkel, akik halásak valamiért. Így hát elkészítettük a mi pókhálónkat miközben kellemesen beszélgettünk és jól éreztük magunkat.
Zárásként meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap,ölelj most át engem című dalát.
A gyerekeknek nagyon tetszett ez a fonalas ” játék”, másnap is kérték, hogy készítsük el.
A gyerekek az egész hónap során ismerkedtek a hála fogalmával, jelentésével. A katicakészítés során is beszélgettünk arról, hogy miért lehet hálásnak lenni az életben, illetve kinek. A ragasztás végén a gyerekek hiányolták a pöttyöket a katicáról. Miután mindenki elkészült vele, leültünk a szőnyegre és megbeszéltük, hogy miért nincs a katicákon pötty, és hogyan kerülhetnek rájuk a pöttyök. Ezután meghallgattuk a háladalt. A gyerekek élvezték, hogy bármikor odamehetnek adni egy-egy pöttyöt a társuknak. Az elején nehéz volt számukra megindokolni, hogy miért hálásak egymásnak, ismeretlen volt számukra ez a fogalom, de miután megismerkedtek vele, megszokták ezt a kifejezést, utána szívesen beszéltek az érzéseikről, megnyíltak, jókat mondtak.
A Kisvakond vegyes csoportban a Hála gyakorlását ‘Ferenczei Éva: Maci bajnban van’ történetének bábozásával indítottuk. A nagycsoportosok már nagyon szépen megfogalmazták a hála érzését. A kicsiknél inkább az öröm kifejezését hangsúlyoztuk. Örültünk a napsütésnek és annak, hogy itt lehetünk az oviban együtt. Elkészítettük a csoportunk Hála fáját, őszi színekkel pompázó tenyérnyomatokkal.
A tevékenység folyamatába kértük a nagycsoportosaink segítségét. Hálásak voltak érte.
Igyekszünk a gyerekeknél kialakítani azt a szokást, hogy az életben történő jó dolgokért hálásak legyenek és köszönetet mondjanak érte.
Az előző nevelési évben a kis csibe csoportunk még csak ismerkedett a boldogságórák témaköreivel. Ezek az alkalmankénti ismerkedések azonban annyira pozitívan hatottak a csoportba járó gyerekek és felnőttek személyiségfejlődésére, illetve nagy mértékben segítették a gyerekek könnyebb beszokását az óvodába. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy idén rendszeresen beépítjük a heti tevékenységeink közé.
Az első hónapban a hála gyakorlását tanulhatták, gyakorolhatták a gyerekek. Bevezetésként hálát adtunk, hogy újra együtt lehetünk. A gyerekek elmondhatták egymásnak, hogy kinek és miért hálásak. Itt születtek szebbnél szebb gondolatok, mint például: „Hálás vagyok XY-nak amiért játszik velem.” „Hálás vagyok XZ-nek mert segített összehajtani a pulóveremet.”
A beszélgetőkör után a gyerekekkel meghallgattuk Bezzeg Andrea: A hálafa történetét, majd a mese lényegéről beszélgettünk és elkészítettük a saját hálafánkat. A nap zárásaként mi nem készítettünk, hanem a közeli templomkertből gyűjtöttünk faleveleket, melyek hála levélként funkcionáltak most. Az összegyűjtött faleveleket a gyerekek otthonra, családtagjaiknak szedték, hogy otthon is elmondhassák, hogy ők mennyire hálásak.
Hála témakörben Hálanapot készítettünk, plakát formájában rögzítettük a megéléseinket.
Hála láda
Elkezdtük az idei tanévben is a boldogságóra foglalkozásokat, idén új csoporttal indítottam. 10-11 éves gyerekek szerepelnek a csoportban. Az első foglalkozáson megbeszéltük, hogy a tíz hónap alatt mivel fogunk foglalkozni. A következő alkalommal kértem a gyerekektől, hogy rajzolják le azt a nyári élményüket, amelyért hálásak, a szívük megtelik boldogsággal, amikor arra az élményre gondolnak. A rajzlapra kerültek bicajok, kirándulásokról pillanatképek, sátorozások, foci, edzések.
A következő alkalommal elkészítettük közösen az osztály hála ládáját. Közösen díszítettük, majd mindenki beledobta, hogy miért érez hálát. Egy hétig az osztályunkat díszítette a láda, amelybe az osztályban tanító tanárok is bedobhatták hálájukat. A gyerekeknek nagy öröm volt, ha a tanárok írtak, dobtak a ládába. Majd egy hét múlva megnéztük a papírokat, elolvastuk a kis hála leveleket, és próbáltuk közösen kitalálni, hogy ki írhatta. A cetliken szerepelt hála az egészségért, gyerekekért, élményekért – pl. táborok, mozi, edzések, foci, hála a gyerekek mosolyáért, hála azért, hogy azt csinálhatjuk minden nap, amit szeretünk.
A hónap végén megfogalmaztuk azt is, hogy miért vagyunk hálásak az iskolának, családunknak, tanároknak, barátoknak. Őszintén leírták a gyerekek, hogy hálásak a szüleiknek, hogy nevelik őket, szeretik őket, van hol lakniuk, mindig csomagolnak uzsonnát. Hálásak a barátaiknak, hogy úgy szeretik őket, ahogy vannak, nem kell megváltozniuk. Hálásak az iskolának azért, hogy tanulhatnak. Egyik kis diákom azt írta, hogy hálás az iskolának azért, mert nem kell egyenruhát hordani. Szép gondolatok fogalmazódtak meg a tanárok iránti hála sorain is, hálásak azért, mert megtanultak írni, olvasni, számolni, nevelik, szeretik őket.