Boldogságóránk témája: A hála gyakorlása.
Meghallgattuk a hónap dalát.(Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem a Világomban minden rendben van c. albumról.
Beszélgettünk arról, hogymiért lehetünk hálásak:
Anya, apa szeret!
Sok játékom van!
Van testvérem!
A kiscsoportosok hála faleveleket festettek, a nagyok hála fát majd hála erdőt készítettek.
Amikor ránézünk a képekre az jut eszünkbe, hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.

Elkezdődött az új tanév és hálásak voltunk, hogy újra látjuk egymást a Maci csoportban! Megjöttek az új pajtások is, akiket sok szeretettel fogadtunk. Mikor pár hét múlva a könnyek fölszáradtak, ismerkedési estet szerveztünk szülőknek, gyerekeknek. Először rövid vetélkedőt szerveztünk, ahol együtt küzdöttek a győzelemért szülők és gyermekeik, majd egy mással is vetélkedtek, mikor meg kellett keresni egy lepedő takarásában a szülőnek a gyermeke, gyermeknek a szülője kezét. Rengeteget nevettünk, hálásak voltunk, hogy hosszú kihagyás után föleleveníthettük ezt a szokást!
A boldogságórás napot is izgatottan várták már a gyerekek, de meg kellett várnunk, hogy a kicsik megnyugodjanak és ők is élvezzék ezt a napot.
Reggeli körben a szokásos mondókával üdvözöltük egymást: Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy új nap, járjon lábunk egyszerre, gyere te a helyemre. Aztán körbeküldtük a simogatást. Menetirányba fordulva, az előttünk álló pajtás hátát masszíroztuk a következő verssel: Mit csinál a kis kezem? Majd medvévé változtunk és elvégeztük a lazító gyakorlatot: Medve vagyok cammogok… A végén beszálltunk a Hála vonatba, ami kanyarogva fölvette az utasokat: Zakatol a hálavonat, viszi már az utasokat. Boldog várig nincs megállás, mondd meg gyorsan, miért vagy hálás! Aki előtt megállt a vonat, az beszállhatott és elmondta, miért hálás. Mikor már mindenki beszállt, kikanyarodtunk a mosdóba, hogy kézmosás után mindenki ehessen, aki szeretne.
Tízórai és játék után Boldog Dóra hozta el Nasu mackó meséjét a csoportnak. A gyerekek nagyon figyeltek és aktívan részt vettek a mesélésben. A végén mindenki boldog volt, hogy Nasu mackó megmenekült! Azután eltakarta mindenki a kezével az arcát és elmondhatta, akit megérintettem, hogy ki, melyik szereplő lenne szívesen. Aztán víg mackókká váltunk és körbejártuk a szőnyeget, majd méhekké változtunk. Voltunk szomorú, majd vidám, végül dühös méhek voltunk. Ezután kisegérré váltunk, majd madárrá alakultunk. Lezárásként a hónap dalára táncoltunk körbe és ha elhallgatott a zene, meg kellett állnia mindenkinek, és akik legszebben mosolyogtak, azoktól megkérdeztem, mire gondoltak. Természetesen mindenkire sor került. A szakadó eső ellenére jól éreztük magunkat a csoportszobában és a délelőtt végén föltehettük a boldog vár első lépcsőjére a hála jelét.