Az idei tanévben pályáztuk meg elsőként a Boldog Iskola címet. Az a szerencse ért bennünket, hogy foglalkozásainkat egy külön erre berendezett tanteremben tarthatjuk. További fantasztikus lehetőség, hogy mesterprogramom által elindult a projektoktatás bevezetése, amelynek középpontjában a gyerekek mentális egészségének fejlesztése áll. Ily módon szeptemberben további témanapok kapcsolódtak a hála világnapjához, így tantárgyakban is kapcsolódtunk a témához.
Számtalan feladatot hajtottunk végre: hálalevelet írtunk, az ajánlóban szereplő mesét feldolgoztuk és illusztráltuk, kiraktuk „gyerekekből” a hála szót, feldolgoztuk az ajánlottak szerint a témát, kapcsolódó dalokat tanultunk stb.
A gyerekek fantasztikus élményekkel gazdagodtak, nagyon élvezték és a fent említettek alapján külön is – tantárgyakban- értékeltük a munkáikat.
Élményeiket a lentebb feltöltött fotók jól bemutatják.

A júniusi Boldogságórát követően a gyermekotthonban dolgozók és nevelkedők egyaránt „szétszéledtek”, így az oklevelek kiosztása időben és térben elcsúszott – augusztusban a gyermekotthon vezetője kis ajándékokkal lepte meg és erősítette meg a gyermekeket abban, hogy jó dolgozni, közösen dolgozni. A munkámat segítő felnőtteket a Hála Okleveleik várták. A visszajelzésre nem is kellett sokat várjak, otthonomból tapasztalhattam meg, hogy az egyik kolléganő a Facebook profiljára tette ki, hozzászólásban „Élveztem minden percét” felirattal.
Ezeket a pozitív érzéseket felidézve kezdtünk neki az új tanévnek, mely egy gyermekotthonban folytatása az évnek. De mégis egy kicsit mássá, varázslatossá alakítva a hétköznapokat…
Az első csoportom három fővel jelent meg, egy már tapasztalt Boldogságórás gyermekkel, egy új lánnyal és a nevelővel. Rengeteg érzelemmel kellett szembenézzek, melyet a pszichológusi szobán kívülről hoztak magukkal. Az érzelmi hullámvasúttól az új helyzetben mutatott visszafogottsággal egyaránt foglalkoznom kellett. Kissé döcögősen, de elindult a folyamat – elmondták, hogy miért hálásak, én kiegészítettem azzal, hogy miért jó hálásnak lenni. Ezt követően mindannyian körberajzolták a kezüket és igyekeztek minél több olyan helyzetet, eseményt összegyűjteni, amiért hálásak, majd választottak egy idézetet, melyet szintén a hálaplakátra ragasztottak fel a kezekkel együtt – közben meghallgattuk a hónap dalát. A végén a közös fotóval erősítettük meg azt, hogy fontos és jó hálásnak lenni. Lelkileg csendesebben, kisimultabban folytatták napi teendőjüket.
A második csoportomban egy lelkes Boldogságórás lány és két újonc volt a gyermekfelügyelőjükkel együtt. Nyitottságuk sokat segített abban, hogy terveim szerint haladjunk végig – beszélgetés a háláról, arról, hogy nekik ki volt már hálás. Elkészült a hálaplakát a hónap dalának aláfestésével, majd kérésre őszi relaxációs zenét hallgattunk, miközben készült a közös munka. Jó érzésekkel, még kisimultabban folytatták a hétköznapjukat.
A harmadik csoport gyakorlott Boldogságórás csoport, minden tagja legalább 2 alkalommal már megtapasztalta jótékony hatását. Egyszerűen belevetették magukat a csoportmunkába – sok válasz, aktív kézátrajzolás, feledhetetlen, megható és kellemes pillanatok, melyet nevelőjükre fókuszálva kapcsolat mélyítésre is használtak. A fotózkodás sok komolyságmentes pillanatot hozott. Mindezt a hónap dalával megfűszerezve…
Hálás vagyok, hogy ismerhetem ezeket a különleges (csoda)gyermekeket, hálás vagyok azért, mert megismerhettem ezt a módszert, melyet továbbadhatok a gyerekeknek és kollégáknak egyaránt! Köszönjük!