Ez a hónap igazán eseménydús volt a Harangvirág csoport tagjainak, mert mi adtuk Tokaj város, harmadik adventi gyertyagyújtásán az ünnepi műsort. Előkészületekkel, eszközök készítésével, beszerzésével teltek a mindennapjaink. Sajnos sok kisgyermek hiányzott betegség miatt, így szinte minden héten másképpen kellett próbálnunk, ami nagy erőfeszítést jelentett mindenki számára. A Boldogságóra így igazi örömteli feltöltődést, kikapcsolódást jelentett a gyermekek számára. Az órát azzal indítottuk, hogy megbeszéltük, milyen érzés tölti el a szívüket, amikor karácsonyi dalokat énekelnek. Nagyon könnyen megnyíltak a gyermekek, szívesen meséltek érzéseikről, otthoni élményeikről. Bagdi Bella énekére vidáman táncoltak, hagytam őket, hogy saját fantáziájuk szerint végezzenek táncos mozdulatokat. Célom volt, hogy könnyedebbnek érezzék magukat, feszültségeik oldódjanak fel a sok készülődés miatt. Ismét a lányok voltak aktívabbak, de a fiúkat is lehetett motiválni. A”Jó cselekedetekről” beszélgettünk, hogyan, mikor lehet jót tenni. Megbeszéltük, hogy a mi ünnepi műsorunk is egy jó cselekedet. Izgalommal, várakozással készülődünk, hogy azoknak az embereknek, akik eljönnek az adventi gyertyagyújtásra örömöt szerezhessünk. Boldog Dóra csengettyűvel hívta őket, egy újabb mese meghallgatására. Mesepárnájukra helyezkedve hallgatták figyelmesen a mesét. A mese végén szituációs játékokat játszottak, sírás-vigasztalás, majd olyan cselekedeteket kellett mondaniuk, ami boldoggá teszi őket. „ Jóságos Manók” is érkeztek a csoportba, akik kedves rajzot készítettek egymásnak. Nagy csere-bere alakult ki, amit örömmel fogadtak. Jó érzéssel töltött el, hogy mindenkinek jutott rajz, gondoltak egymásra. Nemcsak kapni, de adni is nagyon jó, amit most közösen is megérezhettek. Kértem őket, hogy otthon is próbáljanak minél több jó cselekedet végrehajtani. Meséljék el, mi történi velük itt az óvodában. A negyedik lépcsőfoknál álló őr mindenkit tovább engedett. Kisebb rávezető kérdésekkel még néhány kisgyermeknek segíteni kellett, hogy tudjon jó cselekedet mondani. A Boldog vagyok dalt ismerősként fogadták, felfokozott hangulatot teremetett, felszabadultan táncoltak. Sikerült egy kis vidámságot, boldogságot, örömöt szerezni a gyermekeknek a Boldogságórával. A sok próba, készülődés azért meghozta a gyümölcsét. A Harangvirágos gyermekeknek sikerült megajándékozni egy kis ovis karácsonyi hangulattal a tokaji embereket. A „megtalált ajándék” története igazán kedves, kis szívmelengető esemény volt a nagy készülődés közben. Az ajándékkészítés sem maradt el karácsonyra. Karácsonyi díszeket készítettek a gyermekek, amelyekre kis papírból rátettük a jelüket. Este az egyik szülő felhívott, hogy segítsek neki megkeresni az egyik kisgyermek elérhetőségét, mert ők találtak a járdán egy kis karácsonyfadíszt. Az ő kislánya egy jó cselekedetet szeretne végrehajtani, tudja kié az ajándék és vissza szeretné adni. Segítettem a kisfiú megkeresésében, az anyuka nagyon hálás volt érte. Sikerült visszajuttatni az elhagyott ajándékot. Mindenki boldog volt. Az is, aki visszavitte, az is, aki megkapta. Az anyuka így nyilatkozott: Jó, hogy van Boldogságóra az oviba, hiszen így a kislánya jót tett egy társával, most már nyugodtan aludhat. Ez egy igazi jó cselekedet volt, ami Boldoggá tette mind a két kisgyermeket.

Hálásak vagyunk, hogy hálát adhatunk és együtt kirándulhatunk a gyümölcsösbe.

A téma feldolgozását a közelünkben levő Duna-parton bonyolítottuk le.
Megérkezésünk után egy futóversennyel lazítottuk a gyerekeket, majd pihenésképp leültünk egy körbe. A séta alatt gyűjtött leveleket adtuk körbe az Add tovább falevelet játékhoz. Azt gondolták a gyerekek, milyen könnyű feladat lesz ez, de a játék során rájöttek, milyen nagy koncentrációt és odafigyelést igényel, hogy a levelek ne érjék utol egymást. A játék után mindenki kényelembe helyezte magát, hogy meghallgassa a Hálafa történetét. A mese után a kedvenc falevél körbeadásával mindenki elmondhatta azt, hogy ő miért hálás és egyáltalán mit is jelent ez a fogalom. Volt, aki a családjáért, testvéréért, barátaiért hálálkodott, volt aki azért, mert megtanult biciklizni és elhangzott olyan válasz is, hogy „azért vagyok hálás, mert vannak fák, amik jó levegőt csinálnak nekünk”. Ezt követően a Duna parton begyűjtöttük a legszebb köveket, kavicsokat, amikből az óvodában elkészíthettük a hálaköveket. Közös énekléssel (‘Szép nap’) zártuk a foglalkozást.