Véget ért a nyár, elmúltak a forróság napjai. Feltöltődve kezdtem meg a szeptember hónapot. Izgatottan vártam a kiscsoportosokat, az új családokat és az új (és természetesen a régi) kolléganőmet. Rögös út vezetett el addig a pillanatig, míg Adél néni igent mondott a betöltendő óvodapedagógusi állásra. Hálás vagyok azért, hogy ő került mellém. Amikor ebbe az intézménybe kerültem, ő az óvodásom volt. Úgy érzem, nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy évtizedek után ugyanabban a csoportszobában már kolléganőként dolgoznak együtt. A mindennapi teendők mellett, büszkén vezettem be őt az elmúlt 7 év Boldogságóráiba. Örömmel tapasztaltam, hogy érdeklődve fogadta a beszámolómat és elmondta, hogy ő is részese szeretne lenni ezeknek az óráknak.
Az ősz első hónapja sok-sok hálás pillanattal bővelkedett:
– Megérkeztek kis óvodásaink, akikkel boldogan ismertettük meg mindennapjainkat. Megköszöntem a szülőknek, hogy bizalmat szavaztak nekünk és minket választottak. Hálás voltam azért, hogy ránk bízzák gyermekeiket.
– Fontos feladatomnak tartottam, hogy az új családokat is megismertessem a Boldogságórákkal. Kihelyeztem Hálabefőttünket a folyosóra és izgatottan vártam, milyen gondolatokkal telik meg az üveg. Azt tapasztaltam, hogy egy kis biztatásra volt szükségük az újonnan érkezőknek. Arra kértem őket, hogy bátran írják le azokat a dolgokat, amikért hálásak az életükben.
– Kedvenc évszakom az ősz. Imádom, hiszen annyi mindent tartogat számunkra, csak észre kell venni. Hálás voltam azért, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk és nagyon sokat sétálhattunk, sok időt tölthettünk a szabadban. Kirándultunk a Jókai Ligetbe, makkot és gesztenyét gyűjtöttünk. Csoportszobánk a természet adta termésektől csodás őszi színekben pompázott. Hálásak voltunk az ősszel érő gyümölcsfáknak is, akik terméseikkel táplálnak minket. Sokszor fogyasztottunk almát, szilvát, fügét és körtét.
– Két hetes projektünk az állatok jegyében telt. Itt is sokszor felmerült a hála érzése, hiszen egy állat annyi feltétel nélküli szeretetet ad. Nekem is van egy cicám. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy milyen önzetlen, kedves, ragaszkodó macska. Feltölt engem, rossz pillanataimat azonnal jóra cseréli. Fontos volt számomra, hogy a gyerekek tiszteljék az állatokat és megtanulják, hogy felelősséggel tartoznak irántuk. A projekt kapcsán részt vettünk több kutyabemutatón, egy nagyon érdekes rovarok életéről szóló előadáson, simogattunk óriás csigákat és egy madarász is a vendégünk volt. Egy szép napos délutánon pedig a családokat vártuk óvodánk udvarára egy összejövetelre, ahol a zenéé és a finom falatoké volt a főszerep.
– Az Idősek világnapja alkalmából nagycsoportosainkkal egy rajzpályázatra készültünk. Papírdobozból egy csodálatos házikót készítettek, amit elvittünk a helyi Idősek Otthonába. Jutalmul egy ünnepélyre kaptunk meghívást, ahol az ott lakók kedves műsorral és hatalmas szeretettel fogadtak minket. Igazán megható délelőttöt töltöttünk el együtt. Hálás vagyok azért, hogy megélhettem ezeket a perceket.
– Egy óvó néninek mindig szüksége van a feltöltődésre. Így vagyok ezzel én is, hiszen akkor tudok adni magamból, ha én is feltöltöm energiakészleteimet. Szívesen kirándulok, sokat biciklizek, részt veszek élményfestésen. Örömmel próbálok ki új dolgokat, ismerkedek új emberekkel (pl. modern kalligráfia). Hálás vagyok azért, hogy a sors utamba sodorja ezeket a lehetőségeket.
– Természetesen a gyerekekkel is beszélgettünk a hála fogalmáról. Elmeséltem, hogy hálás vagyok a családomért, a barátaimért, az egészségemért, a hivatásomért, a gyerekek szeretetéért. Gyakran szólt csoportszobánkban Bagdi Bella zenéje, relaxáltunk, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét és a munkafüzet feladatai közül is szívesen válogattam.
Hálával tartozom, kedves szeptember! Köszönöm!