Kiscsoportosaink vannak.
Gyermekeinket ezzel az életszemlélettel szeretnénk megismertetni és ilyen szellemiségben is neveljük őket. Jelenleg ráhangolódunk a boldogságórákra, nyitogatjuk ez irányba szárnyacskáinkat, ès ezáltal már a kezdetektől formáljuk gondolkodásmódjukat. Sokat improvizálunk, minden lehetősèget kihasználva. Legelőször röviden mesèltünk nekik, és megmutattuk a mi a Boldogság várunkat.
Hogyha nagyon ügyesek leszünk és minden feladatot teljesítünk – akkor mire újra virágba borulnak a fák – eljuthatunk ebbe a csodálatos várba.
Ezèrt sok érdekes játékot fogunk játszani együtt.
A játèkos foglalkozás menete:
1. Mozgással kisèrt mondóka:
„Égig érő fa vagyok,. megnövök mint a nagyok.”
2. Bagdi Bella: Szèp nap, ölelj most át engem.
A dalt hallgatva minden kis gyermeket egyesével megölelünk, megsimogatunk, majd leültetjük a szőnyegre.
3. Mesehívó mondóka elmondása
4. Mese: A róka ès a varjú
Ezt a mesèt jól ismerik a gyerekek, sokszor hallották.
Most úgy meséltük el, hogy a varjú megosztja a sajtot a rókával,
A róka hálás lesz a varjúnak, megköszöni kedvességét. Barátok lesznek.

A gyerekeknek nagyon tetszett ez a mese, mert később is, más alkalomkor, mikor felajánlottuk, hogyan is mesèljük, akkor ezt a változatát szerették volna hallani. Ez nagy örömmel töltött el bennünket.
5. A sajt körbeadása – Megy a kis sajt vándorútra. ..című dalt ènekelve.
A dal végére érve így mindenki kapott a sajtból, ezért hálásak voltunk a varjúnak mi is. Meg is köszöntük neki.
Mindenki örült, jöhetett a táncolás.
6. Dal meghallgatása, mozgással kisèrve.
Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek….
A kis foglalkozásunk végén közösen felragasztottuk a hála virágot Boldogság várunk első lèpcsőfokára. 🌸

A hála az ember életének fontos része. Csoportunkban az idei évben is előtérbe került az ősszel, a termésekkel kapcsolatban. Szüreti napunkba, programjainkba építettük be. Reggel gyümölcssalátát készítettünk a gyerekekkel, melyhez a hozzávalókat ők vághatták össze. Megbeszéltük hogyan érnek a gyümölcsök, különböző termések és hogy ezeket kiknek köszönhetjük. Hálát adtunk a terméshez szükséges időjárásért, és azoknak az embereknek is hálával tartoztunk, akik ezeket eljuttatták hozzánk. A nap zárásaként táncot jártunk, mellyel megköszöntük mindenkinek, aki részt vett és segített a szüreti ünnepség megvalósulásában.

Ezért érdemes!
Szeptemberben a hála témájával foglalkoztunk. Sokat beszélgettünk arról, hogy a felnőttek hogyan segítik mindennapjainkat akár az óvodában, akár azon kívül. Elsétáltunk a közeli zöldségeshez, vásároltunk zöldséget, gyümölcsöt, de a legfontosabb az volt, hogy az eladó néninek vittünk szívecskés kártyát, olyat, amit a dadusoknak is adtak a gyerekek.
A hónap záró beszélgetésén azt kértem a gyerekektől, hogy vigyenek haza a közösen készített színes szívecskékből, és ha a hétvégén vásárolni mennek, adjanak belőle azoknak, akik szerintük segít nekik, akiknek van mit megköszönniük, és ezt mondják is el nekik.
Néhány nap múlva az egyik édesanya elmesélte, hogy a pékségbe mentek vásárolni, ahol kisfia egy szívecskét adott át az eladó néninek és megköszönte, hogy friss kalácsot tudnak venni nála. Nagy ölelés mellett egy finom sütivel köszönte meg a néni, hogy gondoltak rá.
Az édesanya elmondta, hogy a néni a könnyekig meghatódott, nagyon jól esett neki ez a kis gesztus – de jó érzés volt nekik is látni mások örömét.
*
Az óvodában dolgozó felnőttek munkája is szóba került a szeptemberi beszélgetésekben: Dadusok, kertészek munkájáról beszélgettük, arról, hogyan segítenek nekünk, hogyan teszik szebbé, jobbá a mindennapokat.
Már egy hónap is eltelt, amikor az egyik délelőtt, őszi sétára indultunk, egyszer csak a sorban felkiáltott az egyik kisfiú:
– Köszönjük Laci bácsi, hogy levágod a füvet! Szép lesz az ovi!
Később elmondtam a gyerekeknek, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy észreveszik, megköszönik a felnőttek munkáját, mennyire örülök, hogy ez a kisfiú hangosan el is mondta.
Nem számítottam rá, de összedugták a fejüket a gyerekek, leültek az asztalhoz, és rajzokat készítettek, melyeket füzetté összefűztünk, majd átadtunk Laci bácsinak.
*

Szeptemberben 4-5 éves gyermekeinkkel arról beszélgettünk, hogy környezetünkben kik azok, akik segítenek nekünk minden nap. Természetesen először a családtagokról volt szó, a hagyományos szerepek jelentek meg: „Anya megvigasztal, finom ebédet főz, apa megszereli az autót, mama mesél nekem és sütni is szoktunk…”
Ezután kiszélesítettük a kört, számunkra ismeretlen, de legalábbis nem a családhoz tartozó embereket kerestünk. Nagyon hamar megérezték a gyerekek a gondolatmenet logikáját. Szinte látni lehetett, hogy gondolatban körül néznek pl. az utcán, a boltokban: Buszvezető, taxis, gyógyszertárban a gyógyszerészek, tűzoltók, rendőrök, HÉV vezetők, a szerelők, akik a járműveket javítják, orvosok munkájáról beszélgettünk: ki mit segít nekünk, mit köszönhetünk nekik. Nagy kartonra közös rajz is készült.
Végig gondoltuk, hogy az óvodában kik dolgoznak, mi a munkájuk, és ez hogyan segíti a mi napjainkat. Kiderült, hogy a gyerekek mennyire figyelnek a felnőttekre, hogy pontosan tudják, ki mit tesz. Tudják, hogy pl. tiszta tányérból akkor tudunk enni, hogy a konyhán elmossák őket, a kertünk is akkor lesz szép, ha kertészeink locsolnak, füvet vágnak, megmetszik a fákat stb. Dadus nénik is sokat tesznek értünk: megágyaznak, segítenek a mosóban, kivasalják a terítőket és még sok más feladatuk van.
Beszélgetés végén kis kártyákat készítettünk, amire olyan szívecskét ragasztottunk, amire előzőleg valami szépet, kedveset rajzoltunk. Érdekes volt látni, hogy a gyerekek személyre szólóan rajzoltak, így aztán rá is írtuk a kártyák hátára, kinek kell majd odaadni.
Amikor elkészültünk, az óvodában megkerestük a dadusokat, a konyhás nénit, a kertész bácsikat, és a gyerekek átadták a kártyákat.
Jó volt látni a felnőttek mosolyát, meghatottságát, és tudni, hogy valóban megérintette őket ez az apró gesztus.
A hét utolsó napján színes szívecskéket vágtunk. Záró feladatként arra kértem a gyerekeket, hogy ezekből a szívecskékből vigyenek haza magukkal, és ha vásárolni mennek, adjanak belőle azoknak, akik szerintük segít nekik, akiknek van mit megköszönniük, és ezt mondják is el nekik.

Feldolgozásom által a boldogságfokozó hála bevezetését a csoportomban egy óvoda környéki séta előzte meg, mely jó alkalmat biztosított a természet, fák és azok termései, illetve lombhullásuk megfigyelésére, természetes közegükben, így az előzetes élményekre alapozva, a fokozatosság elvét követve, törekedtem a téma élményszerző felgöngyölítésére. Igyekeztünk felfedezni a természet szépségeit, hisz a környezethez fűződő pozitív viszony megalapozása, a felfedezés öröme és az ezidőtájt gyűjtött tapasztalatok, a gyermeki érzelemvezéreltségre építve segíti a pozitív gondolkodásmód fejlődését. A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. Ehhez az ,Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok..” gyakorlatot választottam, majd elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: A Hálafa története című mesét. Ezt követően kezdeményeztem a Hálakezek elkészítését, ahol mindenki elmondhatta saját hálás kis gondolatait. A séta során gyűjtött faleveleket pedig a téma továbbadása, tovább élése érdekében iktattam be a tevékenységbe. Ez a levél szimbolizálta a hálát, mellyel megajándékozhatták szeretteiket.

Hálás percek!
Szeptember elején valósítottuk meg a Hála témakört. A hét során több alkalommal foglalkoztunk a témával. Az első alkalommal, a gyermekekkel a sütkérezünk a napüdvözlet relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást, majd leültünk körben a szőnyegre.
Megvalósított játékaink:
• Add tovább a falevelet! A kezünkkel továbbadtunk egy színes általunk festett falevelet, ezt neveztük ki szeretetlevélnek, és óvatosan odaadtuk a mellettünk ülő társunknak. Addig adjuk körbe, amíg körbe nem ér.
• Megbeszéltük a gyermekekkel, miért lehetünk hálásak, és hogyan fejezhetjük ki a hálánkat.
Nagyon kedves gondolatokat mondtak a gyermekek. (meglepem, hogy jó leszek, elmosogatok, porszívózok, ,megpuszilom, ajándékot készítek, segítek neki, megölelem, beleülök az ölébe, rámosolygok, énekelek neki, megszeretem, megpuszilom őket, megsimogatom őket, nem idegesítem őket, szivecskét mutatok neki, rajzolok neki)
• Hálanyakláncokat fűztünk
• Közösen megformáztuk a Hálaerdőt! Minden gyermek megformázhatta a saját hálafáját, majd egy óriás hálafát (gyermekjóga)! Megbeszéltük, hogy hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk, és megbeszéltük, mit kell tennünk azért, hogy sokáig együtt is maradhassunk.
• Hála fa leveleinek elhelyezése, minden levél lerakásakor meg kell nevezni, kinek-miért hálás. Az tehetett rá, aki akart, és annyi levelet, ahányat szeretett volna!
• Ölelést adtunk körbe: (gyermekjóga), ezzel kifejeztük, hogy jó hogy itt vagy!
• Elbáboztuk a gyermekeknek a „Maci bajban van című mesét, majd beszélgettünk a látottakról, a végén pedig megformáztuk a mese szereplőit (süni, nyuszi, maci- gyermekjóga).
• Hála sétára mentünk, rámutattunk olyan dolgokra, amik örömet okoznak, hálásak vagyunk érte. (nap, őszi levelek, szép virág – jó ránézni, megsimogatja a lelkünket, játékokra, gyümölcsökre, hogy egészségesek legyenek, plüssökre a csoportban, mert jó odabújni hozzá, konyhára, mert finom ételeket adnak…)
• Elmondtuk a hálaerősség mondókát
• Van a csoportban katicás hálakavics, amit mindenki odaadhatott annak, akinek hálás valamiért.
• Készítettünk hálamandalát levelekből. Minden levél egy köszönet volt benne!
• Vidám reggeli köszöntéseket találtunk ki, egy hétig minden napra: szivecske mutatása, másik nap pacsizás, harmadik nap simogatás, negyedik nap ölelés, ötödik nap integetés.
• Meghallgattuk a szeretetdalt
• Részt vettünk a hálafutáson!
• Hálaugráló katikák: Ha beleugranak egy karikába, meg kell nevezni, kinek-miért hálás!
• Plüssökből elkészítettük a hálaszívet!
Nagyon jól éreztük magunkat a játékok során, a gyermekeknek nagyon tetszett minden játék!

Ebben a nevelési évben két csoport összevonásával jött létre az iskolába készülő katica csoportunk.
Szeptember hónapunk az ismerkedés, összecsiszolódás jegyében telt. Szertettük volna a pozitív kapcsolatokat megalapozni. A boldogságóra játékait éppen ezeket segítették elő. Vidám reggeli köszönéseket találtunk ki, mindenki saját maga választhatta meg, hogy pacsizni akar vagy egy szeretet öleléssel szeretne köszönni.
A gyerekek össze-vissza járkáltak a csoportba, odamentek valakihez, kezet fogtak, bemutatkoztak nevükkel majd a jelükkel, elmondhatták mivel szeretnek játszani, hogyan érzik magukat a csoportba. Biztattam őket, hogy találjanak ki közös játékot, amiben mindenki jó érzi magát.
Hálakavicsot festettünk. A kavicsokat mindenki az élősarokba helyezte el ahonnan bármikor elveheti, hogy elsuttogja aznap miért hálás.
A gyerekek megfogalmazták, hogy örülnek, és jól érzik magukat az új csoportba, mert itt nagyon jó játszópajtásokra leltek. Amikor kértem őket, hogy sorolják fel, hogy miért hálásak sokan ezt is elmondták.

A havi foglalkozásunkat a relaxációs játékokkal kezdtük. Nagyon szeretik a Villámlazítást, Napimádást, Tüdőtakarítást…stb. Sokat beszélgettünk arról, hogy ki kinek és miért hálás. Elkészítették a munkafüzet színezős feladatát is. A Hálafa c.mese meghallgatása után válaszoltak a kérdésekre, majd a kezüket átrajzolták, kiszínezték , rajzoltak rá és elkészült a mi hálaszívünk.