Az első boldogságóránkat relaxációs gyakorlattal kezdtük, ezután elolvastam a gyerekeknek A hálafa történetét. Beszélgettünk arról, hogy mit is jelent a hála és elmondhatták miért hálásak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves válaszokat fognak adni! 🙂 Pl.: „Azért vagyok hálás, mert van apukám.” Azért vagyok hálás, mert van cicám.” „Mert szeretem az anyukámat.” „Mert vannak barátaim.” Örömmel rajzolták körbe a tenyerüket, rajzolták a közepébe, hogy miért hálásak. Valamint tenyérnyomattal elkészítettük a Katica csoport közösségfáját. Végül meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át…kezdetű dalt.

Ettől a nevelési évtől a 2,5-3-4 éves gyermekeknek tartok Boldogságórás tevékenységeket.
Az első témánk a hála gyakorlása volt. A „Szép nap ölelj át…” kezdetű zenét bekapcsoltam nekik, ami azonnal felkeltette a gyermekek figyelmét. Leültek a szőnyegre, és meghallgatták a dalt. Ezután a relaxációs gyakorlat következett (Napimádás). Visszaültünk a szőnyegre. Boldog Dóra bemutatkozott nekik, elmondta, hogy a Boldogságvárban lakik, és szeretné, hogy együtt menjünk el oda. A bemutatkozás kölcsönösen zajlott, a gyerekek is elmondták a nevüket. Két gyermek bátortalanabb volt, ők csak kezet fogtak Boldog Dórával. Az „Add tovább a falevelet” játékot nagyon élvezte a csoport, főleg mikor már több falevelet kellett körbeadni. Közben hangsúlyoztam, hogy figyeljenek egymásra. A „Hálafa története” című mesét kissé leegyszerűsítve meséltem el az életkori sajátosságok figyelembe vételével. A végén rövid beszélgetés következett. Néhányan már el tudták mondani, hogy a fa, és az állatok miért voltak hálásak, „miért lettek boldogok”. A mese végén a mondókát többször is eljátszottuk. Elkészítettük a csoportunk „Hálaszivecskéjét”, amely tenyérnyomatokkal készült, közben elmondtuk, hogy mit köszönhetünk anyának, apának, vagy valamelyik barátunknak. „Anya finomakat főz nekem.”, „Apával szoktam építeni”. „Megölelt” (és egy másik gyermekre mutatott). „Ma mama jön értem”. Néhány gyermek már el tudta mondani, a többieknek rávezetéssel segítettem. A „Maci bajban van” című mesét is elmondtam, eljátszottam nekik bábokkal, amely már könnyebben érthető volt számukra, így rövid beszélgetéssel meggyőződtem róla, hogy értették a történetet. Ez a mese annyira tetszett nekik, hogy még egyszer kérték, amelybe ők is bekapcsolódtak, együtt meséltük el. Egyik kislány, aki még nem nagyon tud beszélni, mutatta, hogy a maci szomorú volt, mikor elhagyta az ajándékot. Hálafalevelet színeztek a foglalkozás lezárásaként, amelyet délután hazavihettek a szüleiknek. Többen kettőt is készítettek, „az egyiket anyának, a másikat apának”, mondták. Végül mindenki felragaszthatta a hála jelét az első lépcsőfokra.

Korcsoport: középső csoport (4-5 éves gyerekek)
Szeptember hónapban a hála témakörével foglalkoztunk a gyerekekkel. A tevékenység előzményei: Beszélgetés a háláról, hálafa készítése, drámajáték.
Úgy gondoltuk, hogy középső csoportban a csoportbeli létünk szemszögéből közelítjük meg a témát. Ezen belül is főként a csoportban megtalálható játékokra szűkítve. Természetesen lehetett bármi mást is mondani, de a legtöbb gyereknek ez volt a komfortos.
Minden gyerek egy szemet készített el a láncba. A feladatuk az volt, hogy vágjanak ki egy előre megrajzolt kört, majd rajzolják le rá azt a játékot, ami örömmel tölti el őket, hogy megtalálható a csoportban. Aki segítséget igényelt annak kivágtuk, megrajzoltuk és neki kellett kiszínezni. A gyerekek örömmel készítették el a feladatot.
Később a beszélgető körben egyesével megbeszéltük, hogy ki mit rajzolt a láncszemére és miért éppen azt a játékot, majd mindenki felragaszthatta a sajátját és így alakult ki a lánc.
Összességében úgy gondolom, hogy középső csoport elején a hála fogalmát még nagyon nehezen lehet átadni a gyerekeknek, így inkább azt a kifejezést használtuk, hogy „örömmel tölt el”.