A mai kissé borongósan, esősen induló hétfői napon egy különleges témát jártunk körbe különböző mélységben a csoportunkba járó gyermekekkel (3-6 év).
A Boldogságóra e havi témája a HÁLA volt. A gyermekekkel először a szőnyegen körben törökülésbe leültünk.
A témát Bezzeg Andrea: A hálafa c. meséjének elmesélésével vezettem be. Meghallgatták, aztán beszélgettünk róla. Kérdeztem őket a meséről, történésről, hogy képzelik el azt a fát, színét, méretét.
Elmeséltem, hogy én miért vagyok hálás és kérdezgettem a gyerekeket is.
Aztán piros kartonból szivecskéket nyírtunk ki a nagyokkal, ragasztottunk bele fehér papírt és mindenki készített egy rajzot.

Nagy csoportos óvodásaimmal egy hétig beszélgettünk a háláról, annak kifejezési módjairól. Hála gombákat készítettünk a szekrényre. Minden nap megköszöntek a gyerekek valamit az általuk kiválasztott társuknak, egy petty felragasztásával a gyermek gombájára. Hálatablót ragasztottunk ki a csoport ajtajára, hogy a szülők is lássák, gyermekük miért hálás. Intézményi szinten elkészült az óvodánk közlekedőjében a nagy csoportos óvodásaink Hálakertje, amelyet a szülők és az óvodánkba belépő vendégek is gyakran nézegettek. A hála világnapján pedig a Mókuska csoport gyermekei hálaleveleket fogalmaztak meg, majd rajzaikkal szépítették. Az óvodában dolgozó felnőtteknek (takarító néniknek, udvaros bácsinak, konyhás néniknek, óvónéniknek, dajkanéniknek, pedagógus asszisztenseknek, óvoda titkárnak, óvoda vezetőnek ) kis csokor virág kíséretében adtuk át a gyermekek leveleit. A felnőttek nagyon meghatódtak, jól esett nekik a figyelmesség, és a gyermekeket is örömmel töltötte el a hála gyakorlása.

Kezdetét vette a 2023/2024. tanév, mely csoportunk számára sok kihívást, akadályok leküzdését, felfedezést tartogat, hiszen a csoport nagy része most kezdte meg óvodai életét. Az első két hét a beszoktatásról szólt, több szülő jelen volt velünk ebben a kezdeti időszakban. Kiscsoportosaink számára a hála nehezen értelmezhető téma életkorukból adódóan, ezért leginkább az érzelmek megfogalmazását gyakoroltuk, napról napra szélesebb körben. Így jutottunk el a „Hála napraforgóig”. A meditációs gyakorlat során, mely a mi „Gondolkodós zenénk”-re történik (Bagdi Bella Ho’oponopono c. dala) egy szivecskével ellátott szirom segítségével elmondtuk a gyerekeknek, miért vagyunk hálásak nekik. (Pl. „Hálás vagyok neked, mert szépen elpakoltad a játékot.”) Mindeközben megsimogattuk a hasukat és rátettük a szirmot, amire vigyázniuk kellett a dal végéig. Ilyen egyszerű gyakorlattal próbáltuk a hála fogalmát közelebb hozni hozzájuk. Voltak, akik nagy meglepetésünkre már az első alkalommal megjegyezték a négy varázsszót: „Sajnálom!”, „Bocsáss meg!” „Köszönöm!”, „Szeretlek!”. A szirmokat mindenki egy „Hála napraforgó” szirmai közé ragasztotta fel. A kézműveskedés ideje alatt igyekeztünk minden gyermekkel beszélgetni pozitív érzelmekről, ezzel előkészítve a további Boldogságóra tematikákat. Nagyon kedves napraforgók születtek, melyekre nem csak mi, hanem óvodásaink is büszkén tekintenek.

A hála gyakorlása

Csoportunkkal ez a második év, hogy csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Mit jelent hálásnak lenni? Erre a kérdésre kerestük a választ az idei első Boldogságóra foglalkozáson. Felidéztük a tavalyi emlékeinket, amikor elkészítettük a „Boldogság várát”, és hozzá a tíz lépcsőfokot.
Relaxációs gyakorlattal kezdtük a ráhangolódást a foglalkozásra „Égig érő fa vagyok”.
Meghallgattuk Bagdi Bella: Hálás vagyok című dalát. A gyerekek érdeklődve hallgatták, majd a dal végén mindenki megölelte azt a személyt a csoportból, akinek halás valamiért.
A téma feldolgozását Bezzeg Andrea: A Hálafa történetével valósítottuk meg. „Boldog Dóra versikéjével hívtam a gyerekeket mesét hallgatni. A hálafa története után segítő kérdésekkel beszélgetőkört kezdeményeztem. Megbeszéltük, hogy hálásnak kell lennünk minden apróságnak tűnő, de fontos dologért: hogy tudjunk beszélni, énekelni, sétálni, hogy egészségesek vagyunk stb. Körbe ülve a gyerekek megfogalmazták, hogy még mi mindenért hálásak. „Hálás vagyok a családomért, a gyönyörű őszi fákért, a barátaimért, hogy ide ebbe a csoportba járhatok stb…”
A rajzasztalnál mindenki körberajzolta a saját kezét, majd az ujjaikat különböző színűre, és közben megkértem Őket, hogy gondoljanak öt dologra, amiért hálásak. Végül az összes „falevél” felkerült a mi „Hálafánkra”.
A foglalkozás lezárásaként kiszíneztük a hála virágát, és elhelyeztük az első lépcsőfokon.