Tanév végén fájó szívvel elköszöntem a negyedikeseimtől. Bár augusztusban 6 napot még közösen eltölthettünk a Fonyódligeti Erzsébet táborban. Új osztályfőnökükkel sikerült megbeszélnem, hogy ötödik osztályban is folytatják a Boldogságóra programot. Sőt, augusztusban közösen részt vettünk a 3napos továbbképzésen, hogy minél eredményesebben végezhessük munkánkat. Örültem nagyon, hogy részese lehettem a tanfolyamuknak. Nagyon sok jó anyagot, ötletet, játékot sajátíthattam el a Boldogságóra oktatásához. Igazi feltöltődés volt számomra.
Leendő elsőseim szüleivel 0. Szülői értekezleten ismertettem a Programot, beszéltem a Pozitív Pedagógiáról és annak hatásairól.
Támogatták kezdeményezésemet, hogy Boldogságórákat tartsak az 1.a osztályban.
Így ismerkedésünk, egymás elfogadása a Hála hónapjában, a Hála jegyében telt el.
Sokszor meghallgattuk a Hónap dalát. Beszélgettünk a háláról és arról, hogy miért lehetünk hálásak nap, mint nap. Puzzle darabokra lerajzoltuk ezeket. Utána a gyerekek erről meséltek. Nagyon sok bölcs gondolat született. Hálásak: — a családjukért, a házukért, az iskoláért, barátaikért. Az egyik kisfiú azért volt hálás, mert neki van a legbecsületesebb apukája. A puzzle darabok laminálás után felkerültek a Boldogságóra faliújságra, ami az aulánkban található. Büszkén mutatták, hogy melyik az ő munkájuk.
Megnyitottuk a Hála füzetünket is, amit rendszeresen vezetni fogunk.
Utána az udvaron aszfaltkrétával is megörökítettük (az első esőig 😊 ) háláinkat. Nagyon jól sikerült alkotások születtek.
Szerettük volna mi magunkból 😊 kirakni a H Á L A betűit, még ha nagyobbak is vagyunk az iskolatáskáinktól, de mégiscsak rólunk van szó. 🙂 De hiába vagyunk27-en, nem igazán jött össze.
Így választásunk a plüsseinkre és a tolltartóinkra estek. Hiszen a plüssök sok szünetben szereznek nekünk kellemes perceket a közös játék során a folyosói nagy szőnyegen. A tolltartók katonásan rendbe rakott ceruzái pedig hűséges társaink minden órán.
Szeptember 21-én, iskolánk névadójának (Széchenyi Istvánnak) születésnapján és a Hála világnapján ünnepélyes iskolapolgárrá avatáson vettünk részt. Igazi „széchenyis” diákká vált mindenki.
A hónapot egy közös kerítés festéssel és az iskolai udvar rendbetételével (no meg egy közös paprikás krumplival) zártuk.
Hálás lehetek, mert sok szülő eljött, hogy gyermeke szebb környezetben tölthesse az iskolai hétköznapokat. 🙂

A hosszú nyári szünet után végre ismét boldogságórák színesítik mindennapjainkat. Nagyon vártuk ezeket az órákat. Szeptember a hála hónapja: az óra eleji relaxáció, éneklés után, őszi levelekre írták a gyerekek miért hálásak az iskolakezdésnek. Majd a hála szót rakták ki különböző tárgyakkal. Ezután a Hála-hídon keresztül eljutottak a Szív-szigetére. A gyerekekkel megbeszéltük a hónap nevezetes napjait, és arról is döntöttünk, hogy igyekszünk ezekről a napokról megemlékezni. A tanórát közös énekléssel zártuk.

Szeptember: Hálás szívünk énekel:
„Szép nap, ölelj most át engem…”

Ez az évkezdés sok szempontból különleges számunkra. Leginkább azért, mert lelkes szívű, csillogó szemű óvodások lépték át iskolánk küszöbét, hogy első osztályos tanulókká váljanak, napok, hetek alatt.
Én, ha a hónap témájára gondolok, elsősorban azért vagyok hálás, hogy ennek a jó szívvel teli közösségnek az osztályfőnöke lehetek! Olyan feladat ez, mely boldog, felelősség teli hangulattal tölti meg a mindennapjainkat!
Lassanként belakjuk osztálytermünket, mindenki berendezkedett kis padjába, már együtt járunk az olvasás,-írástanulás útján, és barangolunk a számok világában.
Sokat beszélgettem a gyerekekkel, milyen gondolatokat ébreszt szívükben a hála érzése, a Hálás kezdet alkalmával elhangzott válaszok szívmelengetőek voltak: hálás vagyok anyukámért, apukámért, testvéremért, társaimért, tanító nénimért, azért, hogy iskolás lehetek…
A színes témák átszőtték mindennapjainkat: a hónap dalát kívülről fújják már, Vacskamati virágja egyik kedvenc meséjükké vált.
A HÁLA szó kirakásakor minden kedves tárgyukat felajánlották, próbálgatva, hogyan is állnak össze a betűelemek. Megköszönték kis tolltartóiknak, hogy rendben tartják ceruzáikat, ceruzáiknak a szép színeket, a betűk, számok papírra varázslását, radírjuknak az újrakezdés lehetőségét, könyveiknek a szép képeket, színes betűket, cipőiknek, hogy vigyáznak lábukra, igazán ötletes gondolatokkal álltak elő.
A Hála híd építése tele volt izgalommal, már csak azért is, mert iskolánk néptánc termében először jártak, kreatív igyekezettel alakították ki a Morcos mezőt, és a Szív szigetet, a Hála hídra lépve köszönetet mondtak sok mindenért.
Hálabefőttet készítettünk a nehezebb időkre, megtöltve mindenféle „gyógyítósággal”, s el is helyeztük képzeletbeli Hálapatikánkban, a Jól érzem magam dal mellé.
A Hála világnapján igyekeztek még szebbé, jobbá varázsolni társaik mindennapjait, Hála pillangót készítettünk, Bocsánat napocskát (Nini mesék) rajzoltunk. A Magyar Népmese napján meséket kerestünk a hónap időszakához illően, igazán színes hóapot zártunk.

A feladatok közül mi most a hegymászó történetét választottuk. Nagyon szerették a témát, örömmel rajzoltak.
Az alsósok még nehezen tudnak érzéseket azonosítani, megnevezni. Ezért is volt nagyon hasznos ez a gyakorlat, mert segített ezen a területen a gyerekeknek. Tanítói segítséggel, rávezetéssel már sikeresen hozták elő az érzelmi skálákat.

Az idei évben is folytatjuk a boldogságórákat, immár 4. osztályosokként. Az elmúlt két hétben folyamatosan beépítettük több órába, programmba illetve világnapokhoz kapcsoltuk a hónap témáját.
Szeptember 21-én, a hála világnapján kezdtük. Beszélgettünk arról, hogy ki miért hálás az iskolakezdéssel kapcsolatban, milyen örömöket, vidám pillanatokat, szeretetet rejt számukra a tanévkezdés. Kiraktuk a hála szót többféle tárgyból. Kreatívak voltak a gyerekek, felhasználtak mindent, amit csak mozgatni bírtak a teremben. A szünetek, napok végén elmondták egymásnak, hogy aznap miért és kinek voltak hálásak.
Szeptember 22-én csatlakoztunk az Európai autómentes naphoz is. Aznap mindenki biciklivel jött iskolába és egy rendkívüli kerékpáros testnevelés órát tartottunk. Idén 80 éves az iskolánk, és a tanév során folyamatos jubileumi programokat is szervezünk. Ezt a kettőt összekötöttük, és például 80 kört mentünk váltóban a pályán, ügyességi feladatokat csináltunk szintén váltóban, természetesen 80-szor stb.
Szeptember 24.: A szív világnapjáról is megemlékeztünk. Mindenki készített egy szív alakú ajándékot, amit egy számára kedves személynek odaadott, akár valamelyik osztálytársának, akár valamelyik szerettének.
Szeptember 30.: A népmese napjához is hozzákötöttük a hálát. Csoportokban elkészültek a saját népmesék a háláról. A történet megírása után nagyon szép illusztrációkkal díszítették a gyerekek, könyvborítót készítettek.

Hála!
Izgatottan vártam az első osztályt. Nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy egy nagyon nyitott érdeklődő társaság, tele pozitív hozzáállással minden új felé. Az ismerkedés után megbeszéltük a hála, a boldogság fogalmát. A kapcsolódó zene többüknek nem tetszett, mely engem nagyon meglepett. Napról napra gyűjtöttük, hogy ki miért érzett hálát azon a napon. Rajz órán minden gyermek kapott egy A4-es lapot melyet tetszőleges színnel kellett lefestenie. Kissé értetlenül álltak a feladat előtt, furcsa volt számukra, hogy nem valamilyen témát kell festeni. Következő órán megbeszéltük, hogy a szín milyen hatással van ránk vagy akár másokra. Azt is megbeszéltük, hogy az eltérő véleményeket illik elfogadni, hisz nem vagyunk egyformák. Ezekből a lapokból készítettem el nekik a hála- hidunkat a következő rajz órára (hideg-meleg árnyalatok). Könnyű dolgom volt, mert arányosan választottak színeket. Itt már rácsodálkoztak, hogy milyen jól néz ki így egyben. Azon is meglepődtek, hogy 2 ennyire hosszú híd jött létre. Izgatottan várták, hogy vajon most még milyen feladat lesz hozzá. Itt érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol sorra vettük az elmúlt egy hónap eseményeit. Felidéztük a tanévkezdést és együtt összegyűjtöttük, hogy miért vagyunk hálásak ezen idő alatt. 6 csoportba tudtuk sorolni őket (nem 10).
1. Hálásak, amiért (és ahogyan) iskolába járhatnak.
2. Az itt megismert barátokért, tanárokért, szeretetért.
3. Taneszközeikért, felszereléseikért, berendezésekért, játékokért.
4. A kezeikért, amivel tudnak írni.
5. Az iskoláért, tanteremért, udvarért.
6. A szüleikért, segítségért.
Mindezeket párokban felrajzolták a hídra. Az elkészült munkát pedig kihelyeztük a folyosóra.