A tavalyi év nagyon megviselt bennünket. 1 osztályosok voltunk és sokan. Sok-sok problémánk volt a mindennapokban. Így kevés nyugodt időnk volt a Boldogságórákra.
Ebben a tanévben viszont különböző okok miatt ideális létszámmal kezdhettük a 2. osztályt.
Ez a pozitív légkör nagyon kedvezett a Boldogságóra programunknak is.
A Boldogságóránkat a hónap dalának meghallgatásával kezdtük.
„Szép nap ölelj most át engem ”
Beszélgettünk arról, hogy mi kiket ölelünk meg szívesen és miért van szükségünk az ölelésre örömünkben, bánatunkban, ……….és hogy ne szenvedjünk hiányt, sok-sok nagy ölelésnek lettünk kisgazdái.
Sokan emlegették ekkor a tavalyi kedvenc mesénket, Nicolas Oldland: A melegszívű medve című mesét. Így idén is megnéztük. A mese egy melegszívű medvéről szól, aki mindent és mindenkit megölelt, ami vagy aki az útjába került. Legjobban a fákat szerette ölelgetni. Azonban egy napon találkozott egy favágóval, aki nagyon félt a medvétől……
Nicholas Oldland meséje arra tanítja meg a gyerekeket, hogy mekkora hatalma lehet egy szívből jövő ölelésnek.
Hálásak lehettünk minden egyes ölelésnek.
Összegyűjtöttük még a gondolatainkat, hogy még mi mindenért lehetünk hálásak. Korukat meghazudtolva nagyon komoly dolgokat mondtak: szüleinkért, hogy van hol laknunk, van mit ennünk, barátainkért…….
Hálabefőtteket készítettünk, igyekeztünk mindennap gyarapítani a tartalmát, és a mai napig is ezt tesszük.
Egy jótékonysági akció keretén belül a Lego gyártótól kaptunk sok-sok maradék legot. Csoportmunkában kiraktuk a HÁLA szót és hálásak voltunk az ajándékért.
Lego után puzzle: elővettük a tavalyi puzzle darabokat és emlékeztünk, hogy tavaly ilyenkor miért voltunk hálásak. Jó volt visszaemlékezni.
Végezetül hálásak lehettünk egy jól sikerült rácalmási kirándulásért, ahol bár egész nap esett az eső a Tökfesztiválon, kedvünket nem szegte. 🙂

Szeptemberben a második osztályban körbe jártuk a hála témakörét. Beszélgettünk a hála fogalmáról, mik és kik iránt érezhetünk hálát és miért. Végül a hónapot a hálaszívek készítésével zártuk. Az osztályon belül mindenki választott magában egy (vagy több) embert aki felé valamilyen okból hálát érez. Ezt a személyt és az okot belerajzolták a szív közepébe. Aki szerette volna az elmondhatta nyilvánosan, hogy kinek és mit rajzolt, de volt aki megtartotta magának és a címzettnek. Nagyon szépen és jó hangulatban telt a délutánunk, végül mindenki kapott legalább egy szívet, de fontosabb volt, hogy ő szívből és szeretete jeléül adja a barátjának.

Az első osztályosak életének megváltozása, az iskolai életbe való belerázódás után feltettük a kérdést: Miért lehetek hálás az iskolában? A válaszok:

Hálás vagyok mindenért, amim van…

A szeptemberi boldogságórákon arról beszélgettünk a másodikosokkal, hogy mit is jelent a hála, miért lehetünk hálásak, hogyan tudjuk kimutatni a hálánkat mások felé. Meséltek egy-egy személyes történetet, hogy kinek és miért hálásak, majd meghallgattuk Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát. Ezután kirakták a HÁLA szót többféle tárgyból: számolópálcikákból, őszi levelekből, tolltartókból, majd egy-egy szív alakú „falevélre” lerajzolták, hogy miért vagy kinek hálásak leginkább, s aztán a levelekből közösen hálafát készítettünk.
A hónap során megemlékeztünk a jótékonyság napjáról, a hála világnapjáról, az európai autómentes napról és a magyar népmese napjáról is, amelyek kapcsán mindig szóba került a hála is.

„Épp elég, ha egész életedben csupán egyetlen egy imát tanulsz meg – azt, hogy KÖSZÖNÖM!
(Eckhart Tolle)

A mindennapi életben a boldogsághoz vezető út egyik alapja a hála, amit a legegyszerűbben a köszönöm szóval tudunk kifejezni. Egy mosoly, egy ölelés, egy kedves szó szebbé teheti nemcsak a mások, de a mi napunkat is. Ennek fontosságáról beszélgettünk a gyerekekkel, és arról, hogy mi mindenért lehetünk hálásak. Elmesélték, hogy aznap reggel éppen kinek és miért hálásak. A hála érzetének kialakulása hosszú folyamat, ezt mindig gyakorolni kell. Az egyik tanuló írt egy verset is, amelyet megosztanék.
B. Janka – Hála
Hálás vagyok, mert megszülettem,
Áldott, aki nevelt engem.
Lelkem boldog, ha megölelnek,
Anya, Apa szeretlek.

A beszélgetés során rátértünk arra is, hogy érezhetnek-e hálát osztálytárs iránt. Rögtön kezek emelkedtek a magasba, és mesélték el, kinek hálásak. Elkészítettük a Hála-hálót. Amíg meghúzták a vonalakat a nevekhez, akinek kedve volt, elmesélhette, miért érez hálát a társa felé. Volt, aki csak egy vonalat húzott, de volt, aki úgy érezte, hogy több gyerek iránt érez hálát. Fontos megemlíteni, hogy milyen érzés hálásnak lenni, de arról is kell beszélni, hogy milyen érzés, ha neked hálásak. (Mivel két negyedik osztályban is beszélgettünk erről a témáról, ezért két Hála-hálót készítettünk.) Érdekes volt megfigyelni a gyerekek arcát, amikor tanulmányozni kezdték a Hála-hálót, hogy hányan hálásak nekik. Látszott, hogy jól esett nekik.
Végezetül játszottunk „Nagy szél fúj!” játékot. Először hétköznapi dolgokkal kezdtük, majd rátértünk a hálára. Nagyon jó ötleteket találtak ki a gyerekek, jó volt velük játszani.
Hálás vagyok, hogy megmutathatom nekik a boldogságfokozó technikákat, és bízom benne, hogy boldog felnőttekké válnak.