Az első boldogság órát ebben a tanévben a hála világnapján szeptember 21.-én tartottuk meg.Ezen a napon különösen sok figyelmet szenteltem annak,hogy a gyerekek észrevegyék azokat a pillanatokat amiért hálásak lehetünk.Mindhárom korosztály kapott egy hála lapot ,melyre lerajolta képmását.Ezzel hálájukat kifejezve,hogy a Boldog Óvodánkba járhatnak.Mindezekért hála szivecskét ajándékoztam nekik,köszönetért.A rajzolásnál kérem,elnézést szavakat többször használtam .Ragaszkodni kell az udvariassági módhoz ,ez egy hosszú folyamat lesz,melyet mindenki megérez.Elkészítettük a hála befőttes üveget.Gyűjtögetünk bele folyamatosan,a szülőktől is szeretnék kérni majd.A fogalom megértését segítette a beszélgetés,mese, közös jàték(hála vonat),rajzolás.Ez a nap, egy hálás világnap volt.

Szeptemberben megérkeztek a Ficánkák egy élményekben gazdag nyári időszak után. A hónapot sok más tevékenység mellett végig kísérte a hála gyakorlása és megismerkedhettek a Meseszövő Manókkal is.
A hála gyakorlásának témáját az évszakhoz kapcsoltuk. A foglalkozás kezdetén az őszi fákká változunk és eljátszottuk az” égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” illetve a „fújj-fújj” elnevezésű mozgásalapú relaxációs gyakorlatokat. Majd Boldog Dóra „Kerekerdő kalandra” hívta a gyerekeket, hogy elmeséljen nekik egy történetet a Hálafáról. A mesét beszélgetőkörrel zártuk, amikor felsoroltuk a mesében szereplő állatokat, beleképzeltük magunkat a fa helyébe, jó érzés lehetett-e neki, amikor úgy érezte, hogy nem elég szép és ügyes vagy nem elég erős. Kitértünk arra is, hogy mitől lett jobban, harkály doktor jó tanácsot adott-e a kisállatoknak? A gyerekek a történettel könnyen megértették, hogy mi hozott jó érzést a fának. Végül egy gyertyát adtunk kézről kézre (csak az beszélhetett, akinél volt, a többiek a szavát figyelték) és mindenki választott egy valakit a csoportból, akinek elmondta, miért hálás neki azon a napon. Legtöbben az együtt játszásért fejezték ki hálájukat. Összegeztük is, hogy sokkal vidámabban érezzük magunkat, ha nem egyedül játszunk. A beszélgetőkör zárásaként, akinek volt kedve, elkezdhette kiszínezni a hála fáját saját elképzelése alapján. Aki esetleg nem színezett rögtön, az elkövetkező napokban a színező sarokban elérhette bármikor a színezőt. A hála témája ettől a foglalkozástól kezdve a beszélgetőkörök részeivé váltak, és napközben mi is többször használtuk a következő szófordulatot, ha dícsérni, megerősíteni szerettünk volna: Hálás vagyok, hogy …. eltetted a játékot, magad elé engedted, meg tudtátok beszélni stb. Többször hallgatták meg Bagdi Bella: Szép nap c. dalát is. Hálaszívet is elkezdtek készíteni, amire felragaszthatták, miért hálásak, ebben segítségül hívtuk a munkafüzetben található feladatlapon található szimbólumokat. nagy örömmel színeztek, vágtak, ragasztottak. A beszélgető körökben szép lassan egyre több lehetőséget soroltak fel, így elkészültek a hála buborékok is. Ezeket azért készítettünk el, hogy miután elmondták a beszélgetőkörben, kinek és miért hálásak azon a napon, a buborékba egy csillag nyomdát adhassanak hálájuk jeléül. Egyik nap a szülők iránti hála került porondra. A ki miért hálás a szüleinek kérdésre nagyon sok féle válasz érkezett: azért, mert elpusztult a kiskutya és kaptunk meglepetésből menhelyről másik kutyust vagy azért, mert mindig kapok kakaót, amikor lefekszünk vagy azért, mert ha szomorú vagyok, ad puszit vagy azért, mert nyáron elutaztunk és megnéztük a tengert. Kértük őket, hogy amikor hazamennek, jusson eszükbe és mondják is el a szüleiknek, ha hálásak, hiszen amikor a kispajtásoktól ők hallják, hogy valamiért hálásak, jó érzést éreznek, a szüleiknek is biztos örömet okozna, ha tudnák.
A hálafákból végül egy hálaerdőt készítettünk, ami a Meseszövő Manók Szóperenciás tengerét öleli át. A Meseszövő Manók életével is ismerkedtünk, akik Szív szigeten élnek, ami a Szóperenciás tenger közepén van. Rajzoltak szivárványt is, és rájöttünk, hogy ebben a tengerben él egy Szivárvány hal is, aki a hála buborékokat őrzi. Reméljük sikerül addig még több csillagot gyűjteni a buborékokba, amíg megmásszuk a Süveghegyet együtt!
Szülőin is beavattuk a szülőket a program témáiba. Kaptunk visszajelzést, hogy voltak gyermekek, akik otthon el is mondták, hogy miért hálásak. Örömmel tölt el bennünket, hogy felkeltette az érdeklődésüket és egymásra másképp kezdenek el figyelni.

Harmadik évünket kezdtük meg csoportommal a Boldogságóra Programban. Mivel a csoport vegyes életkorú gyermekekből áll, így évről-évre megújul összetételét tekintve, hiszen az iskolába távozók helyét új kiscsoportos korú gyermekek veszik át. A hónap témája nálunk nem egy-egy alkalommal jelenik meg a csoport életében, hanem átszövi a mindennapokat. Folyton felemlegetjük, visszautalunk rá, ismételjük a gyakorlatokat.
A most középső- és nagycsoportos gyerekek már ismerősként fogadták Boldog Dórát és Lelkes Lórit: „rutinosan” kapcsolódnak be a foglalkozásokba és meséltek arról, milyen örömöt jelentett számukra a csoporttársaikkal való találkozás a nyári szünet után, mennyire várták már, hogy óvodába jöhessenek. Az új kis csoportosok eleinte még félénken figyelték nagyobb társaikat – mit tesznek, mit mondanak, hogyan mesélnek -, aztán egyre magabiztosabban végezték a napi tevékenységeket, mozogtak a csoportban. Megismerték a csoport szokás-szabályrendszerét, amely segített feloldani az új élethelyzetből adódó feszültségeket, magabiztosabbá tette őket a hónap folyamán. Igyekeztünk minél több pozitív élmény biztosításával segíteni beszokásukat.
A „Napimádás”, „Fújj-fújj”, „Égig érő fa vagyok…” relaxációs gyakorlatok és Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át engem dala segítették a foglalkozásokra való ráhangolódást. Beszélgető-körök alkalmával gyakran előkerült a hála fogalma: ki, miért hálás; hogyan fejezte ki elégedettségét, köszönetét, háláját barátai, a felnőttek, vagy éppen a családtagjai felé. Egyik kislány nagymamája elhunyt a hónap során és a szülők aggódtak, hogyan fogja megélni, feldolgozni ezt a tragikus eseményt. Abigél egy beszélgető-kör elején jelentkezett és elmondta mi történt a nagymamájával. Ekkor több kisgyermek is jelentkezett, és elmondta: ki, mikor, kit veszített el a családjából. Hálával emlékeztünk vissza rájuk, mindenki elmondhatta: mit kapott elhunyt szeretteitől, hogyan emlékszik vissza rájuk, hogyan őrzik a családban az emléküket … Úgy vettem észre: a közös megemlékezés megnyugtatóan hatott a kislányra és segített elfogadni és feldolgozni a tragikus eseményt.
Megemlékeztünk a Hála világnapjáról: eljátszottuk a Hála-híd játékot. A gyerekek izgatottan keltek át a Morcos-mezőről a Szív szigetére vezető hídon, és közben hálát adtak ép testrészeiknek és érzékszerveiknek. Mindig örömmel élik meg, ha egy-egy feladat valamilyen plusz kihívást is tartogat számukra, mint például a keskeny hídon való átkelés. A sikeres megérkezés után mindenki önfeledten táncolt Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalára.
Az autómentes napra a legtöbben gyalog, rollerrel, vagy kerékpárral érkeztek, s ezt örömmel jelezték is a kis kihelyezett falitáblánkon.
A szív világnapjához kapcsolódva a gyerekek kis hála-szíveket készítettek családtagjaik számára, amibe belerajzolták a számukra kedves élményeket, eseményeket, vagy a szeretett családtagot. Ez a nap ismét rávilágított arra, hogy hogy legnagyobb kincsünk az egészség. Annál is inkább, mivel egyik kis csoporttársuk komoly szívbetegséggel él – több műtéten is átesett -, de volt már cukorbeteg és hallássérült csoporttársuk is az elmúlt években.
A népmese napján hagyományosan a helyi általános iskolába látogattunk, ahol mesével, zenével, közös énekléssel ünnepeltünk!
Alvás előtt a gyerekek szívesen hallgatták Bezzeg Andrea Hálafa történetét.
Remélem, hogy a sokféle és változatos tevékenység, a közösen megélt élethelyzetek hozzájárultak a gyerekek jóllétének növekedéséhez, segített a feszültségek, megrázkódtatások feloldásában, kapcsolataik kibontakoztatásában, megerősítésében.