Vegyes csoport lévén az idén 9 kiscsoportos gyermeket szoktattunk be szeptemberben. A középső- és nagycsoportos gyermekeinknek is újra meg kellett szokniuk a csoport napirendjét, fel kellett eleveníteniük a szabályainkat. Szerencsére kiscsoportasaink zökkenőmentesen vették az akadályokat, sikerült szeretetteljes, nyugodt légkört kialakítanunk.
Játékosan vonatra szálltunk és megnéztük Boldogságvárunkat, a lépcsőfokokat, megcsodáltuk tornyait, találgattuk mi lehet belül.
A téma bevezető relaxációs gyakorlatát is örömmel végezték a gyerekek.
A most beszokó kicsik miatt a téma bevezetéséhez egyszerű bábjátékos mesét választottam. A bábjáték mindegyik korosztály számára könnyen befogadható, meseszövése egyszerű, érthető és a kicsik is szívesen odaültek a „varázserdőbe” meghallgatni, megnézni. A csoportban minden gyermeket lekötött a bábjáték , nagy részük kitartóan ott is maradt.
A beszélgetéstől féltem, mert nem tudtam mennyire sikerül belevonni a kicsiket. Igaz minden foglalkozásunk kötetlen, átjárható, mindenki életkori-, egyéni sajátosságainak megfelelően, kedve szerint vesz részt rajta, bármikor visszatérhet játéktevékenységébe. A macibáb segítségével sikerült olyan beszélgetős helyzetet teremteni, amelyben közlékennyé váltak a gyerekek.
Nagyon megleptek, mert sokan meg tudták fogalmazni, hogy kinek miért hálásak. Nemcsak azért mert kaptak valamit, azért is, ahogy az egyik nagycsoportosunk nagyon szépen megfogalmazta: Hálás vagyok a testvéremnek, mert tegnap sokáig játszott velem.
A foglalkozás végén a zenét csukott szemmel hallgatták a gyerekek. Kicsik és nagyok egyaránt átadták magukat a zenének, élvezettel hallgatták.
Úgy gondolom, hogy a foglalkozás elérte a célját. Nyugodt légkörben beszélgettünk kicsikkel, nagyokkal. Sikerült a pozitív érzéseket megerősíteni. Úgy érzem kezdünk jó közösséggé kovácsolódni. A Boldogság várának első lépcsőfokára felrajzoltuk a hála jelét.

Mielőtt a foglalkozást elkezdtük volna, a gyerekekkel elkészítettük a Boldogság várát. Megbeszéltük a történetét, miért készült, mikor, és mit kell tennünk, hogy eljussunk a bejáratig. Nagy út áll előttünk, de nagyon jól fogjuk út közben érezni magunkat.

A foglalkozást kezdő relaxáció után / Irka-firka/ a téma bevezetéseként meghallgattuk a Szép nap ölelj át engem…című háladalt. Elmondtam, hogy ezen a szép reggelen óvodába jövet egy szép falevelet találtam amivel játszani fogunk. A játék szabályát elmondva körbe-körbe járt a falevél a gyerekek kezében . Nagyon ügyesek voltak.Boldog Dóra mesébe hívta a gyerekeket majd meghallgatták Bezzeg Andrea: A Hálafa történetét.Megbeszéltük a mese cselekményét a hálafa érzéseit. A foglalkozás zárásaként hálavirágot színezhettek a gyerekek.

Újra együtt vagyunk, Dóri és Vili kikopogtattak a szekrényből, ahol egész nyáron pihentek. Az újonnan érkezett kis Brekiseknek bemutatkoztak, és elmesélték, mi mindenért hálásak, mi történt velük a nyáron, milyen élményeik voltak. Mi is megbeszéltük, miért is vagyunk hálásak, mit jelent a hála szó, és, hogy miért jó nekünk, a testünkben , lelkünkben, ha hálásak vagyunk.
Dóri elhozta a Hálafa történetét, egy levél nélküli fa rajzzal illusztráltam, a gyerekekkel közösen tettük fel az ágaira a színes leveleket, úgy, hogy először mondott egy dolgot, amiért hálás, azzal tette fel a levelet. Nagyon érdekes volt hallgatni, hogy ki miért lehet hálás: hogy anya elviszi a játszótérre, mindent megvesz, hogy egészségesek, hogy szereti a testvérét…
A mese után végeztünk egy kis feszítő- lazító gyakorlatot a könyv ajánlása alapján, „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok..” Élvezték a gyerekek, jól kiengedtük a feszültséget.
Bagdi Bella dalára- Szép nap ölelj most át engem- táncoltunk, majd a végén megöleltük egymást. Ami különösen értékes számomra, hogy az egyik kislányom a mese élményét le is rajzolta a szabad játék ideje alatt.