Az én történetem…..

Én általában egy pozitív ember vagyok, aki mindenért hálás. Hálás vagyok a csillagokért az égen, hálás vagyok a családomért, hálás vagyok a barátaimért, hálás vagyok azért ha lemegy a nap, s újra felkel. Hálás vagyok az ellenfeleimért, mert ez azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálok, amit ők nem, ezért inkább ellenem fordulnak. Hálás vagyok mindenért. Az emberek észre sem veszik azokat a pici dolgokat, amelyek bearanyozzák napjaikat. Ilyen az ölelés, ami mindenkinek jólesik. A csokoládé, amely minden bánatot elűz. Pici dolgok ezek, de hálával bírnak. A legszebb dolog a világon az emberi szeretet és kedvesség. Ha minden napod pozitívan kezded, úgy is fog végződni.
Hát ezekért vagyok én hálás.

Lássátok meg ti is a csodát és legyetek hálásak.

Molnár Barbara
6.A

A zongorám története……..

Néhány évvel ezelőtt, amikor elhatároztam, hogy szeretnék zongorázni tanulni, még nem gondoltam, hogy szükségem lesz otthon is egy saját hangszerre. A tanárnéni, aki bevezetett a zongorázás rejtelmeibe, azt mondta, hogy otthoni gyakorláshoz elengedhetetlen egy zongora. Ekkor még nem volt a családomnak lehetősége egy vadonatúj hangszert venni, tanárom adott egy régi, leselejtezett hangszert. Már ezért is nagyon hálás voltam, hiszen otthon is lett lehetőségem gyakorolni. Bár nagyon rossz állapotban volt, sok billentyű hiányzott, lehangolódott. De mit törődtem én ezzel. Boldog voltam, hogy fejleszthettem tudásomat otthon is. Néhány évig játszottam rajta. A családban mindannyian azt szerettük volna, hogy tovább folytassam zenei tanulmányaimat. Szüleim döntöttek: Venni kell egy zongorát. Ki is néztünk a hangszerüzletben egy digitális zongorát, de nem tudtuk megvenni rögtön. Ezt tudtam én is, tudták a szüleim. Össze kell gyűjteni a szükséges pénzt rá. Mindenki tudta, ez nem lesz könnyű. Már feladtam, de egy csodaszép májusi délután irány a bolt, ahol megvettük álmaim hangszerét. Azóta már nincs lehangolódott billentyű, élmény az itthoni gyakorlás is.
Hálás vagyok a szüleimnek, amiért erejükön felül megadják a lehetőséget, hogy zenei téren is sikeres legyek.

Boldog lehet mindenki, akinek ilyen szülei vannak. Én az vagyok.

Írta: Aranyász György
6.A

Miután megismertük a gyerekekkel a programot, nagy kedvvel láttunk hozzá a „HÁLA” témakörének átbeszéléséhez. Nagyon sok olyan dolog került felszínre, amiről eddig nem tudtam – ezért Én vagyok hálás a programnak – pedig rendszeresen beszélgetünk az osztályfőnöki órákon és a szünetekben. Miután a feladatokat is kitöltöttük, kitaláltuk, hogy minden elérhető nyelven köszönjük meg a pozitív dolgokat. Erről készítettünk plakátot, a sok köszönöm mellé pedig azt is ráírtuk, kinek vagyunk hálásak és miért. Nagyon jó hangulatban telt az idő, örömmel vettek részt a gyerekek a program első feladatában.

Először veszünk részt az osztályommal a boldogságprogramban. Nagyon jó volt látni a kis arcukon a felszabadultságot és izgatottságot, hogy ilyen témával foglalkozunk. Közösen fedeztük fel,hogy milyen sok mindenért lehetünk hálásak otthon, az iskolában és a környezetünkben.Készítettünk egy nagy plakátot, amire mindenki felragaszthatta, hogy kinek és miért hálás. 14 hálalevél született…

Sokat beszélgettünk a hónap során a témáról, nem csak a foglalkozásokon. Tavaly óta rengeteget változott a csapat, most már egyre jobban dominálnak a kortársak. Ez meg is jelent a rajzaikon. Hálás vagyok a barátságunkért. – írták és rajzolták le magukat együtt.
Pozitív irányba terelgeti őket a program, amiért hálás vagyok.

Ilyen lett: hollónk csőrében a egy hálaszívvel.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy felneveltek.

Hogyan öltsük formába a rajzainkat?

Idén egy HÁLAFÁT álmodtunk meg, amelyre levelek mellett az elkészített SZÍVEK kerülnek, hálamondatainkkal. A fa osztályunk dísze lesz.
A szív formát mindenki hasonlóra vágta, pirosra színezte, de egyéniségüket egyéb kis ötlettel mutatták meg. Jött egy smiley, egy bohókás, boldog emberke, és a hálájuk tárgya.

Sorra jöttek a szívek, HÁLÁS VAGYOK felirattal a borítólapon.
Egyszerűek, de a tartalom…….szívet melengető.