Ennek a hónapnak Hála volt a témája. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan gyerekek között dolgozhatom, akik teljes családban élnek! Kicsik, 2,5-6 éves kor közötti vegyes életkorú csoport. A minta feladatot nem is tudták volna megérteni, ezért nagyon sok kisállatról szóló mesét kerestem, amelyben az elkóborolt kicsi keresi az anyukáját! Azt gondolom, hogy ezeken keresztül megtapasztalhatták, megérezték, hogy mennyire szerencsések hogy vannak szüleik! Későbbi beszélgetések során, egymás iránti hálánkat is kifejeztük. Egymás segítését, mindennapi feladataink közé soroltuk. Reggelente kiszámoltuk, ki lesz az, akit kitüntetünk a figyelmükkel. a napunk arról szól, hogy neki örömet okozzunk, de nem tárgyi dolgokkal. (Segítés az öltözködésben,vezetheti udvarra a sort, kiválaszthatja a mesét, segédkezhet az ebéd osztásnál…) Tapasztalatom szerint nagy közösségformáló ereje van ezeknek a dolgoknak. minden napra kerestünk olyan mesét, történetet, amelyből megérezhetik,hogy a hála, egy köszönet, egy érzés. Alváshoz használtuk megnyugtatásul a zenét, halkan, lecsendesítve, megnyugtatva a gyerekeket.
Készítettünk „szeretetszivecskét”, amit egymásnak adhattak , hálából, de mert egy kislány elment tőlünk, mindenki neki adta emlékbe, a saját jelével díszített szivecskét.

Miközben létrehoztuk a mesénket számtalan jó ötlet, gondolat született. Számomra is hihetetlen, mennyire nagy képzelőerővel rendelkeznek és hogyan gördítették tovább egymás gondolatát. A mese végén megbeszéltük, hogy milyen jó hogy segítettek egymásnak a szereplők, és a mese tanulságát is sikerült megállapítaniuk: a manócska hálás lehet a segítőinek, mert nélkülük nem sikerült volna visszaszerezni a gyűrűt. A varázsló is hálás mert visszakapta a varázserejét és a lerobbant autó is kikerült az erdőből a manócskának köszönhetően. A gyermekek azt mondták hogy „jó segíteni és jó ha segíthetünk, és akkor nekünk is segítenek, és az is jó” 🙂