Örömmel tölt el, hogy a gyerekek a tavalyi évhez képest sokkal jobban meg tudták fogalmazni mi az a hála? Több minden eszükbe jutott, és világos volt számukra, hogy ez egy jó érzés. Vannak gyerekek, akiknek a tavalyi Hála kövük még megvan, és azóta több családtagjuknak is készítettek.
A hosszú szünet után leporoltuk Boldog Dórit és Lelkes Lórit, elmeséltük nekik a nyári élményeinket, és kincskeresésre invitálták a gyerekek. Együtt összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amiért vártuk az ovit, és amikért hálásak vagyunk a mindennapokban.
A hónap során a gyerekeknek a legjobban a „Hála-híd” nevű játék tetszett. Szivacs kockákat, pokrócot, és műanyag virágokat használtunk fel a Morcos mező, a Hála-híd és Szív sziget megépítéséhez. Morcos mezőt leterítettük egy szürke pokróccal. Az itt lakó emberek mindig nagyon morcosak, semminek sem tudnak örülni, mindig zsörtölődnek valamin. Mikor ezen a mezőn voltunk, a gyerekek mind morcos arcot vágtak, panaszkodtak, hogy esik az eső, semmi nem volt jó. Ám úgy dönttek elég volt ebből, ők inkább szeretnének vidámak és hálásak lenni. Megbeszéltük, hogy a hála sokszor nem más, mint döntés kérdése. Lehetünk morcosak, folyton elégedetlenkedők, de dönthetünk úgy is, hogy inkább jól érezzük magunkat, és a jó dolgokat keressük a mindennapokban, hálásak leszünk. Így a döntés által átkeltek a Hála-hídon, miközben különféle dolgokat soroltak fel, amiért hálásak lehetnek, pl. az ovis barátokért, szülőkért, hogy egészségesek stb. Így kerültek a szív alakú Szív szigetre, ahol aztán már mindenki mosolygott, és jobb kedvre derült.

A hét folyamán a tematika szerint a „HÁLA” gyakorlására került sor csoportunkban. A hálalevél körbeadogatásával beszélőkör formájában mindenki elmondhatta, hogy ő éppen miért hálás. Megépítettük Szív-szigete és Morcos-mező közötti Hála-hidat, amelyen akkor haladhattunk át, ha mindenki elmondta, hogy miért lehetünk hálásak egyes testrészeinknek, érzékszerveinknek. Játszottunk a hálalevelekkel adogatós játékot, majd ugyanezt hurkapálcás poháradogatással is megcsináltuk, amelyet a gyerekek nagyon élveztek. Kiszíneztük a hálavirágokat, amelyet számolgatáshoz használtuk , majd elhelyeztük a Hálavárba vezető lépcsőre. Tenyérfestéssel lenyomatot készítettünk, melyek a hálaleveleket szimbolizálták a hálafánkon! Bagdy Bella: Szép nap című dalát meditálva, ellazulva hallgattuk végig egy képzeletbeli erdei kirándulásra képzelve magunkat.

Csodálatos gyalogtúrán vettünk részt a közeli Deseda tónál. Gyönyörű őszi időnk volt. Rengeteg kincset gyűjtöttünk, többször megálltunk és megcsodáltuk a természetet és megbeszéltük, hogy mennyire boldogok és hálásak vagyunk, hogy ennyi szépet és jót látunk. Ilyen fantasztikus napot tölthetünk azokkal akiket szeretünk és akik fontosak számunkra. Túránk végén az összegyűjtött kincsekből megalkottuk a Hálafánkat, amit a gyerekek jó szívvel hagytak hátra azoknak akik arra jártak még azon a napon!

Hála gyakorlása
A szeptemberi témánk az új nagycsoportosokkal a Hála gyakorlása volt. A gyermekek már nagyon várták, az első boldogságórájukat. Játékos feladatokkal próbáltam szemléltetni a témakört.
Először Bagdy Emőke relaxációs gyakorlataival kezdtük, ami nagyon tetszett a gyermekeknek. A Hálafa történettét meséltem el bábelőadással, amit a gyermekek nagy csodálattal hallgattak.
Bagdi Bella táncával folytattuk, amit mindenki nagyon megszeretet. Egy labdát körbeadva mindenki elmondta, hogy ki, miért hálás és kinek.
Hálafát készítettünk, ahol mindenki a falevelére beragasztotta azt a képet, amiért hálás lehet.
Ajándékot is készítettek a szüleiknek hálájuk jeléül egy virág rajzot.
Öröm volt látni, hogy a gyermekek milyen nagy örömmel teljesítették a feladatokat!