Mivel óvodánkat felújították és másik csoporttal összevonva, másik óvodában voltunk, kevés mindent tudtunk megvalósítani. Az árvíz miatt most a kerékpárral nem tudtunk elmenni a parkba. A szíveket elkészítették a gyerekek de csak rajzolva és nem tudták kivágni, de megbeszéltük ki-kinek készítette.
A hála gyakorlása
Boldogság óra: A hála gyakorlása
A Boldogság órát a Hálafa mesével vezettem be.
A mesére hívó mondókánkra, mindenki leült a szőnyegre, mert tudták, hogy valami izgalmasat rejt a tarisznyám.
„Egyszer régen nagyon régen,
kint jártam a mese réten,
amint mentem, amint jártam,
tudjátok, hogy mit találtam?
Semmi mást csak egy mesét, kezdem is az elején.”
A gyerekek elhelyezkedtek, amire elmondtam a mondókát, majd elővettem az általam készített filc kesztyűt, amire a mese állatait helyeztem fel, a mese elmondása közben.
Nagyon felkeltette már az az érdeklődésüket, hogy ott „várakoztak a filcből készült esztétikusan elkészített állat figurák. Végig motiválva voltak, mert várták, miért kerül majd fel a következő állatka.
Amikor véget ért a mese, leginkább a csiklandozás, nevetés ragadta meg a gondolatukat, arra reagáltak.
Arra a kérdésemre, hogy mivel lehet meggyógyítani a fát? – öleléssel, simogatással, odabújunk hozzá, volt a válasz.
A nyugodtabb kislányok, kisfiúk, elmondták az érzéseiket, azok a kisfiúk, akik egy kicsit nehezebben kezelhetők, Ők meg is mutatták rajtam, egy erősebb öleléssel, hogy mivel lehetne felvidítani a fát.
Megbeszéltük, hogy ez nagyon jó gondolat, de egy picit óvatosabban, mert ők nagyon erősek, nem mindenki ilyen erős és fájhat ez az ölelés. Megmutattam, hogy én hogyan ölelem meg, és kértem adja tovább, hogy visszérjen hozzám az ölelés. Körbe ülve helyezkedtünk el, így ment sorban az ölelés. Egy kisfiú nem akarta tovább adni, így megkértem az előző tovább adót, hogy adjon még egy ölelést, és majd XY később, amikor kedve lesz, és úgy érzi, fogadjuk bármikor az ölelését. Itt alkalom nyílt arra is, hogy elmondjam, nem mindenki szereti, ha megölelik, elég egy simogatás, illetve milyen jó szóval tudnák felvidítani, mert a Hálafa is rácsodálkozott, hogy Ő milyen sok jót tett az állatkákkal.
A gyerekek erre nem tudtak válaszolni, csak egy kislány mondta, hogy XY szépen tud rajzolni.
Erre a felvetésre, már a többiek is bekapcsolódtak, de inkább csak a külső tulajdonságoknak adtak hangot. Szép a pólója, jó világítós cipője van, szuper kocsit hozott.
Felelevenítettem egy nemrég történt esetet, amikor az udvaron elesett az egyik társuk és XY ment oda hozzá megvigasztalni, majd sokáig játszott vele, focizott, hogy ne legyen szomorú.
Elgondolkoztak ezen, de már hosszan ültek, sokáig beszélgettünk, éreztem, hogy elvesztem a figyelmüket, ha ezt még folytatjuk. Feljegyeztem magamnak, hogy majd csinálunk egy ilyen beszélgetést, amikor a mellettük ülőről kell mondani valami jót.
Ezután a szőnyegen felálltunk, elmondtuk az
Nap, nap fényes nap, sugaraid bontogasd!
Vigyázz rám, napsugár, a boldogság megtalál. –mondókát a mozgással összekötve.
Ez újra felkeltette az érdeklődésüket, mozogtak, hiszen ez a korosztály keveset tud ülni, nem tud nem mozogni.
2x elmondtuk a mondókát, majd az asztalra helyeztem a színes kartonokat, és kértem Őket, hogy rajzolják körbe a tenyerüket. Aki nem tudta, neki segítséget nyújtottam. Volt, aki már elment játszani, de később visszatért a tenyérrajzoláshoz, mert látta milyen szép művek készülnek. Differenciáltam a nyírásnál, valaki már körbe tudta nyírni, volt, akinek a kanyaroknál kellett a segítség, de előfordul, akinek én nyírtam ki, mert magához képest, értékeltem már azt is, hogy odajött és körbe rajzolhattam a tenyerét.
Az elkészült tenyerekbe, beragasztottam a fényképüket, és ezt kiraktuk az öltözőbe.
Az elkészült alkotást megcsodáltuk, megkerestük rajta mindenki tenyerét, fényképpel, egyénileg megdicsértem őket, hogy milyen szépen körbe rajzolta, milyen türelmes volt, segített a társának is, kitartó volt. Ez még alkalmat adott arra is, hogy még egyszer felelevenítsük, hogy a kis állatok is elmondták a fának, hogy mennyi mindent köszönhettek neki.
Az öltözőben kint maradt az elkészült Hálafa, amit megmutathattak a szülőknek, és hallottam amint a meséről beszélgetnek, illetve, hogy megdicsérik egymást, köszönetet mondanak a segítségnyújtásért.
Elértem, amit szerettem volna, de a mesét még sokszor felelevenítem, és ők is eljátszhatják a kesztyű bábbal.
Első feladathoz körbeálltunk. Az első gyerkőc mondott egy személyt, akinek hálás, és elmesélt egy hozzá kapcsolódó eseményt, amiért hálás neki. Aztán átadta a fonalat a következő tanulónak, aki ugyanígy tett. A végén egy „pókhálót” kaptunk.
Második feladatnál mindenki lehajtotta a fejét a padra. Egy diák körbe ment és megsimogatta annak a társának a hátát, akinek hálás. Nagyon élvezték a gyerekek és sok kedves pillanatunk lett.
Az első foglalkozást Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem…” kezdetű dalával kezdtük, de csak a bevezető részét hallgattuk meg és hozzá mozgást kapcsoltunk, amelyben minden gyermek átölelte saját magát. Ez nem szokványos mozdulat, ezért meglepődve, aztán egyre bátrabban ölelték meg önmagukat, ami az önszeretet legfontosabb mozdulata. Azért, hogy még világosabb legyen a hála jelentése ennek a korosztálynak ezért az erősségek virágából a hála virágát is bemutattam. Nagyon tetszett nekik, mert a képi megjelenés látványos és a narráció egyszerű, érthető szöveg volt.
Utána azt a kérdést tettem fel nekik, hogy milyen köszönési formákat alakítsunk ki a csoportunkban, ami ránk jellemző és egyedi. Egy kis segítséget nyújtottam nekik, hogy soroltam a lehetőségeket és ők megszavazták az egyes köszönési formulákat, amit ezentúl használunk köszönésként. A szavazás eredményeként az elfogadott formulák között szerepelt a pacsizás, az ölelés, a puszidobás, a tánc, az ökölpacsi és a kacsintás. Ami azt jelenti, hogy reggelente ekképpen fogjuk fogadni egymást, ami reményeink szerint a kapcsolatokat szorosabbá teszi, segít a közösség formálásában és egy belső bizalmi kört eredményez.
Ezt követte a magyar népmese, „Három kívánság” címmel Benedek Elek gyűjtése nyomán. A mesét a mese illusztrációival élőszavas meséléssel mondtam el, ami a gyermekek fantáziájában mozgó képpé változott. A mese végén a hálára vonatkozó kérdésekre a gyermekek teljes mértékben tudtak válaszolni, ezáltal is megerősítve azt a tényt, hogy megértették a hála szó jelentését és fogalmát. Nagyon viccesnek találták azt a kijelentést, amikor a feleség azt mondta a férjének, hogy „Egy kicsit az orrából is lecsippentünk, nem olyan nagy baj az!” De megnyugvást jelentett számukra, amikor a harmadik kívánság hatására a rőfös kolbász leesett a szegény ember orráról.
Folytattuk ennek az élménynek a megélését azzal, hogy egy kifestőt adtam nekik, amelyen éppen az a jelenet volt látható, amikor a szegény ember orrára ragadt a rőfös kolbász, ezáltal a mese cselekményét, a tetőpontnál újra végig élhették a színezés során. A kezeik lassú finommozgása során megnyugodtak, lecsendesedtek és visszaérkeztek a meséből. Ezt követően kiszínezték a hála virágát, amelyet felragasztottunk a boldogságvár első lépcsőfokára, közben folyamatosan hallgattuk Bagdi Bella „Szép nap ölelj most át engem…” kezdetű dalát.
A foglalkozás előtt meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalát.
A gyerekek becsukták a szemünket és elképzelték a Boldogság várát. Megfigyelték, hogy milyen színű, mekkora és milyen kívülről, belülről.
Már mondták is, hogy kié hogy néz ki.
Majd közösen lerajzolták.
Több várat készítettek, amit hazavittek.
A Hálafa történetét felolvastam nekik.
A gyerekek elmondták, hogy miért hálásak.
Hálabefőttet készítettünk.
A foglalkozást záró éneklés zárta: Bagdi Bella: Boldog vagyok.
A Boldogság várunknak az első lépcsőfokára felrajzoltuk a hála jelét.
A 2024/2025-ös tanévben ünnepli iskolánk 10. jubileumi évét.
Ez alkalomból arra gondoltam, hogy a Boldogságóra Program 10 témájával tudunk kapcsolódni ennek a kerek évszámnak a megünnepléséhez.
Iskolánkban minden hétfői napot áhítattal kezdünk.
A hónap elején felvezettem a szeptemberi témát és arra hívtam az iskola tanulóit, hogy ebben a hónapban szólaljanak fel, osszák meg velünk személyes gondolataikat, érzéseiket a hála témában: hogyan élik meg, mit jelent számukra, mit köszönhetnek az iskolának. A szeptemberi hónap mottója lett nálunk: „Kapcsolódjunk egymáshoz, építsünk együtt Hála-hidat!”
Nagyon büszke vagyok rá, hogy szeptember valóban a hála kifejezésének gyakorlása jegyében telt iskolánkban. Hétről-hétre összesen 9 tanuló tett tanúbizonyságot bátorságáról és osztotta meg az egész iskola előtt a Hálával kapcsolatos gondolatait.
Első alkalommal a 3 Diáknagykövet vállalta, hogy kiállnak társaik elé és példát mutatnak bátorságból és őszinteségből. Hála Istennek példájukon felbuzdulva még 6 diák követte őket és tett tanúbizonyságot .
Számomra nem mindennapi élmény volt az, amilyen bátorsággal, nyitottsággal, érettséggel, bölcsességgel és őszinteséggel megnyilvánultak diákjaink.
Ennél a korosztálynál úgy gondolom, mindenképp példaértékű. Különösen büszke vagyok, hogy a legkisebbek, az iskola legújabb tanulói is ki mertek állni. Az osztályomból három gyerek adott hálát a közösség előtt.
Néhány elhangzott gondolat, a teljesség igénye nélkül:
„A hála nem mindig jött könnyen számomra. Meg voltam róla győződve, hogy mások élete jobb az enyémnél, és csak akkor lehetnék igazán hálás, ha az én életem is olyan lenne. Ez viszont lassacskán megváltozott. Talán azzal kezdődött, hogy észrevettem, anyukám minden nap azzal köszön el :” legyen szép napod!” Vagy lehet az az oka, hogy bármivel fordulok a nővéremhez, ő segít.A hálát sok mindenben meg lehet találni, és én meg is találtam. A mindennapi, megszokott dolgokban. Hálás vagyok, hogy a kutyánk rögtön elémszalad, ahogy hazaértem. Hálás vagyok, hogy mindennap van valaki, aki rám mosolyog, hiszen annyi fantasztikus embert ismertem meg az ittlétem óta, hogy fel se férnének mind a diára. Kicsit klisé, de hálás vagyok a naplementéért, ami megmosolyogtat esténként. Nem mindennapom zökkenőmentes, ezért főképp hálás vagyok, hogy megtanultam becsülni ezeket a kicsi dolgokat, amik mindennap jelen vannak, és mindig segítenek.” 10.osztályos tanuló
„Én elsősorban magáért az életemért vagyok hálás és azért, hogy az nem örök, mert ha örök lenne, nem értékelném. Hálás vagyok a családomért, a szüleimért, a nagyszüleimért és a testvéreimért, akik példát mutatnak nekem. Hálás vagyok a barátaimért, akik mindig mellettem állnak. Az osztálytársakért, a tanárokért és az összes emberért, akit életem során megismertem, legyen az jó vagy rossz, mert ha nem találkoztam volna velük, nem lennék az, aki ma vagyok. Én ezért vagyok ma hálás, köszönöm.” 10.o.
„A hála az életünk egyik legfontosabb érzése. Fontos, hogy értékeljük ami éppen velünk történik. Életünk során rengeteg mindenért lehetünk hálásak. A családunkért, akik jóban-rosszban mellettünk állnak és bármit megtennének értünk. A barátainkért, akik szebbé teszik az unalmas hétköznapokat. A kiskedvenceinkért, akik mindennél jobban szeretnek. A boldogságórákért, amik segítenek nap mint nap okot adni arra, hogy hálás legyek. Megtanítanak felfigyelni az apró örömökre, ezáltal is fejlesztik az érzelmi intelligenciánkat. Ez a téma áll hozzám a legközelebb, hiszen még a legapróbb pozitív dolognak is örülök, ami velem történik. Remélem, hogy egyszer mindenki átéli milyen is hálásnak lenni.” 10.o.
„Hálás vagyok azért, mert van családom, akik szeretnek, gondoskodnak rólam, és olyan gyereket neveltek belőlem, aki a legkisebb örömöknek is tud örülni.
Hálás vagyok azért, mert van tető a fejem felett a legnagyobb vihar alatt is.
Hálás vagyok a tanáraimért, akik legjobb tudásuk szerint adják át nekünk diákoknak az ismereteket.
Hálás vagyok a macskámért, aki mindig megvigasztal.” 7.o.
Külön öröm volt számomra, hogy osztályomban, a 7.b-ben megtartottam az első boldogságórát. Beszélgettünk arról, mit gondolnak, miért jó érzés hálásnak lenni, miért lehet a hála az egyik legfontosabb boldogságfokozó eszköz. Osztályszintű kísérletet végeztünk, hogy ezt bebizonyíthassuk. Mindenki gondolt egy dologra, amiért jelen pillanatban leginkább hálás, majd csukott szemmel, kezünket mellkasunkra helyezve, pillangóöleléssel háromszor megköszöntük. Csend lett az osztályban, élmény volt, hogy jöttek velem a gyerekek. Így fogalmazták meg kísérletünk eredményét: a hála érzése nyugalommal tölti el az embert és azért fontos, hogy tudatosítsa: van minek örülnie. Beszélgetésünk végén mindenkinek osztottam egy szívecskét, amire felkerült 3 hálaszó: miért adsz hálát a kapcsolataid, az iskola terén és melyik pozitív tulajdonságodért vagy hálás? A szívecskékből hálafa készült, mely az osztálytermünket díszíti első közös munkánk eredményeként.
Igaz már októberbe nyúló esemény, de szép, kerek lezárása volt a hála gyakorlásának az Idősek Otthonába tett látogatásunk az idősek világnapja alkalmából. Egy lelkes kis gyerekcsapattal szerettünk volna kapcsolódni az idősebbekhez is, hogy kifejezzük nagyrabecsülésünket, szeretetünket. A találkozásunk végén egy-egy hálaszóval búcsúztunk.
Azt hiszem sikerült felépítenünk közösen a „Hála-hidat”.
A héten elkezdtem a gyerekeknek a Boldogságfokozó foglalkozásokat. A már tavaly is óvodába járt gyerekeknek már ismert volt a Hála témája, de a legkisebbeket is sikerült a témára motiválnom. Megbeszéltük a hála fogalmát. Mindenki elmondhatta, hogy kinek és miért hálás. Erről készítettünk egy Hálafalat is. Örömmel hallgattam a gyerekek válaszait, egy nagycsoportos korú gyermek kifejezetten összeszedett és tetszetős dolgokat mondott, mint pl: Hálás vagyok a gilisztáknak, mert fellazítják a földet. Megismerkedtünk a Hála virágával az Erősségek kertjében. Meghallgattuk Bagdi Bellától a Hála erősségdalát, mely igazán kellemesen hatott a gyerekekre.
A hetedikesek is szívesen alkottak a dráma és színház órán . Sokat beszélgettünk : Nem könnyű megfogalmazni, mit is jelent egy kamasz számára a boldogság… Nagyon örültem, hogy nemcsak tárgyakat rajzoltak… A karcolt szívecskékbe kerültek a gyerekek egyéniségére jellemző, pozitív erősségeiket szimbolizáló rajzok, feliratok.
A gyerekeknek elbáboztam egy rövid mesét a hálával kapcsolatban,ahol a nyuszi bajba kerül és megmenti őt a medve,ő pedig hálából szintén segít rajta a bajban. Ezután megbeszéltük a hála fogalmát,majd lerajzolták saját hálafájukat. A foglalkozás végén hálagyertyát fújtunk el.
Andreetti Károly Általános Iskola és Művészeti Iskola
A Hála hónapjában, az olvasás óra témájához kapcsolódóan beszélgettünk a háláról. A gyerekek, egyéni ötlet alapján készítettek egy kis meglepetést szüleiknek; kedves mondatokat írtak, s a kis „levélkéket” olyan helyre helyezték el otthon, ahol szüleik véletlenszerűen rábukkanhatnak.