Szeptember havában összesen három alkalommal tarottunk foglalkozást, melyben a boldogságfokozó háláról beszélgettünk az óvodai csoportban. Első alkalommal a hála fogalmával, a hálaérzettel ismerkedtünk, elmondtuk, kinek, miért vagyunk, lehetünk hálásak. A téma kiindulópontjaként egy komplexebb körkérdés szolgált: ,,Kit szeretek a legjobban? Miért?,, A gyerekek zöme természetesen a szüleire gondolt, többek között az édesanyára, elmesélték a sok szépet és jót, amit az édesanyjuktól kapnak, így a hála átélése, megélése egyszerű utat nyitott a kisebbek számára is a téma megértéséhez. Második alkalommal arról gondolkodtunk, hogyan lehet valaki iránt érzett hálánkat kifejezni, miként ölthet testet-lelket a hála általunk. Szó esett a szófogadásról, az engedelmességről, az örömről, ajándékokról. Harmadik alkalommal elkészítettük a ,,hálaszívecskéket,,. Minden gyermek elmondta, kinek szeretné ajándékozni ezt a szívecskét, szeretetével és hálájával egyetemben. Ez esetben is a legtöbb szívecske az édesanyának szólt. A foglalkozások bevezetéseként vidám csoportjátékokat játszottunk a csoportszoba központjában, lezárásként énekeltünk, verset mondtunk, mondókáztunk családról, szülőkről, gyerekekről, jókedvről. Számomra meglepő gördülékenységet kölcsönöz ez a program, úgy gondolom, a legnagyobb mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a kurrikuláris program feldolgozásán belül a kisóvodások érzelmei pozitív irányba épüljenek, színesedjenek, kinyíljanak. A program szerkezetét közöltem a szülőkkel is, és nagy meglepetésemre, volt egy szülő, aki jelentkezett, hogy ő is szeretne részt venni a program lebonyolításában. Ez szintén pozitívan erősített meg abban, hogy mindaz, amiért dolgozom, értékes még és figyelemre, megőrzésre, ápolásra méltó a világ zuhanó robajában.