A Veszprémi Báthory István Általános Iskola felső tagozatosai második alkalommal vesznek részt a ” Nagy európai karácsonyfadíszcsere- programban „. A projekt során 30 európai iskolával kerülünk kapcsolatba, képeslapokat, díszeket, recepteket, információs anyagokat küldünk egymásnak a posta és az internet segítségével.
Ebbe a programba illesztettük be a decemberi feladatot.

A boldogságórák osztályfőnöki órák keretében valósultak meg csoportunkban. Az óra Bagdi Bella ráhangoló zenéjével indult, majd körbeültünk és beszélgettünk a háláról: kinek mit jelent, hogyan mutathatjuk ki. Mit eredményez, ha gyakrabban kimutatjuk? A gyerekek aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, jól rávilágítottak, arra, hogy aki hálás, és akinek hálásak vagyunk, mindketten boldogabbak leszünk, sőt tágabb környezetünkre is pozitívan hathatunk. (Egyik tanuló mondta: „Ha hálás vagyok anyának és kimutatom, akkor én és anya is boldogok leszünk és akkor már apa is boldog.” )
A gyerekek színes papírból vágtak ki két-két levelet, mindkettőre egy-egy hála üzenetet írtak. Az egyiket egy osztálytársuknak (akinek a nevét egy kalapból húzták ki, így minden tanuló kapott a végén egy hálalevelet), a másikat bárkinek írhatták. Mindenki átadta a hálalevelét a társának. Az elkészült levelek végül a boldogságfal fájára kerültek, a gyerekeket szimbolizáló baglyok és madarak mellé, amit előzőleg technika és rajz órán készítettek. A gyerekek vidáman és felszabadultan mentek ki az óráról. Bízom benne, hogy ez a derű és pozitivitás a szürke hétköznapokra is megmarad.

A megbocsátás egy nagyon kényes kérdés az ötödik osztályban. Az osztály többsége lány, akik a kiskamaszkor küszöbén nehezen tudják kezelni a saját érzéseiket. Emiatt több vita, veszekedés jellemzi az ötödikeseket. A megbocsátást tárgyaló óránkon használtuk ismét az osztály tagjait ábrázoló plakátot. Rámutattak egy társuk képére, akivel már volt összetűzésük. Elmondták, hogy miért is volt ez, és meg kellett indokolni, hogy hogyan kellett volna helyesen viselkedni az adott helyzetben. Másik kezükkel arra a személyre kellett mutatni, akit már megbántottak, és bocsánatot kellett tőle kérni. Mivel a kezüket nem emelhették fel mindaddig, ameddig minden társuk el nem végezte ezt a feladatot egy nagy „kézcsomó” alakult ki, amelyet már nem lehetett anélkül kibogozni, hogy el ne dőljenek a gyerekek, mint egy kártyavár. Levontuk a következtetést, hogy bármilyen kis vita hatással van az osztályközösség minden tagjára. Megbocsátás nélkül a közösségünk összeomlik, akár egy kártyavár.

A társas kapcsolatok témakör igen érdekes kérdéseket feszeget az ötödikes korosztály számára. Készítettek egy rajzos vázlatot az osztályról a gyerekek.
Ennek a segítségével azt boncolgattuk, hogy kit ki mellé rajzoltak és miért alakulhatott ez így. Megbeszélték, hogy az osztályban kinek ki a fontos, és miért szeretné megőrizni ezzel a személlyel a jó kapcsolatát. Rádöbbentek, hogy nem egy egyenes vonalban készült el a rajz, sokkal inkább körre, félkörre hasonlít. Tehát nincs „első és utolsó” ember.
Nagyon vidám, jó hangulatú órát tudhatunk magunk mögött.
A gyerekek ezt követően azt a feladatot kapták, hogy egy héten át minden reggel egy-egy osztálytársuknak a padjára tegyenek egy jó kívánságot, vagy írjanak egy kedves üzenetet.
Ezzel rámutattunk a közöttük lévő kapcsolatok fontosságára, és saját, személyes értékeink is előtérbe helyeződhettek.
A társas kapcsolatok egy osztályközösségben is építő jellegűek, fontosak kellenek, hogy legyenek. Pozitív megerősítéssel az osztályközösség erősebbé válhat és fejlődhet.