Hála tablót készítettek tanítványaim a hála kövek segítségével, amelyeket előzőleg könnyekig meghatódva adtak át egymásnak.
A hála gyakorlása
Kedves Munkatársak! 🙂
A Gárdonyi Zoltán Református Általános Iskola lelkészeként örömmel kapcsolódtam be a programba, amelynek keretén belül, a negyedik osztályosok és a felső tagozatosak között tartok boldogságórákat. A gyerekek nagy érdeklődéssel vettek részt a foglalkozásokon. Egy kedves, – azt gondolom – mindenki számára emlékezetes pillanatnak lehettünk tanúi, mikor a hála témát jártuk körül, egy játékos feladatban párokat alkottunk, és az volt a feladat, hogy osszuk meg egymással, ki miért hálás a másiknak.
„Én ezt alig tudom elmondani, mert rögtön elsírom magam” -hangzott a válasz az egyik sarokból 🙂
Aztán a következő mondatot hallhattok egy másik gyerektől, aki éppen a párjának mesélt, miért hálás neki: „Hálás vagyok neked azért, hogy amikor ebbe az iskolába kerültem, idegenként, te a barátomként mellettem voltál.”
Ezután döbbent csend lett a teremben, mert egy olyan kisfiú felé hangzott el a hála szava, aki szülei válása óta komoly magatartásproblémákkal küzd, s mióta ezt a mondatot meghallotta, pozitív változás állt be az életében.
Néha elgondolkodom, vajon ez az egy mondat lendített rajta ennyit? Igen, amikor meglátja bennem valaki a jót, az ennyit lendít rajtam.
Köszönet érte! 🙂
A gyermekcsoportunkkal idén csatlakoztunk a Boldogságóra programhoz. Vegyes életkorú csoport lévén kihívás volt a program témáját közvetíteni a gyermekek felé, de a nagycsoportosok sokat segítettek a téma feldolgozásában. Hála fát készítettünk közösen, miután beszélgettünk a témáról és sikerült ráhangolódnunk a szó jelentésére.
A betegségek sajnos megakadályozták az időbeli feladatteljesítést.Íme a mi rajzaink.
Az óra első felében kártyákat húztunk és minden tanuló mondott egy-egy konkrét történetet arról, ami a kártyán állt. A játék jól sikerült, egy tanuló nem akart beszélni a kártyán levő mondat kapcsán, a többiek aktívak voltak. Ezután beszélgettünk a háláról. Ki miért hálás, kinek mit jelent ez a szó. Mi az a dolog, amiért szaretnél a mai napon hálás lenni?
Az órát azzal zártuk, hogy le kellett írni 3 olyan tulajdonságot, amelyeket a tanulók szeretnek magukban, amiért hálásak maguknak. Ezt sokkal könnyebben megosztották a többiekkel, mint az első körös kérdések esetében.
A novemberi hónapban diákjaimmal az emberi kapcsolatokról beszélgettünk. A kicsiknek még a legfontosabb személyek, akikhez a legközelebb érzik magukat, a közeli családban találhatók.
A társas kapcsolatokat több szemszögből is megközelítette a 6. osztályos csoport. Pozitív és negatív hatásokra vetítve vizsgáltuk az emberi kapcsolatokat.
Melyik kapcsolatom visz előre, és melyik hátráltat. Egyáltalán van-e olyan kapcsolat, amelyik nem visz előre? -ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk ezen a tanórán.
Egyik kedvenc feladatuk az volt, amikor egy gombolyagot kaptak a kezükbe. A feladat a következő volt: Az első tanuló adja a fonalat annak a társának, aki számára fontos. Ő adhatja tovább. Minden átadásnál a másik fél szemébe kellett nézni, és egy mondatot kellett neki mondani, amely így kezdődött: \\\\\\\\\\\\\\\”Fontos vagy nekem, mert…..\\\\\\\\\\\\\\\”.
A játékba olyannyira beleélték magukat, hogy észre sem vették, mégis hosszú percekig adogatták a fonalat. Természetesen nagyon jó hangulat keveredett ki az óra végére. Egyszer csak magasba kellett emelni a kis hálónkat.
Amikor arra kértem őket, hogy bogozzák ki a szálakat, rádöbbentek, hogy ezt már nem lehet….tehát mindenki kapcsolatban áll szinte mindenkivel, illetve a környezetünkben mindenki értékes és valakinek fontos/legfontosabb.
A játék sikerét is mutatja, hogy kérték a gyerekek, máskor is ismételjük meg.
A társas kapcsolatokat szűkebb és tágabb értelemben is bemutatta a kis csoportunk. Először egy plakátot készítettek a szorosabb baráti kapcsolatokról, amelyen pókhálószerűen a barátaik kapcsolatait is fel kellett tüntetni. Ezt követően egy kisebb kört alkottak a gyerekek az aszfalton. Azt a feladatot kapták, hogy saját magukat tekintsék kiindulási pontnak, és egy krétával kössék össze magukat azzal, aki számukra valamiért fontos. Egy vagy több társukat is megjelölhették. Ezt követően azokhoz is kellett vonalat húzni, akikre számíthatnának egy nagyobb baj esetén. Rengeteg vonal keletkezett így a körben. A legvégén próbáltuk megszámolni, hogy kihez hány vonal kapcsolódott. Saját maguk beszéltek ezt követően hosszú perceken át arról, hogy éppen rájuk miért ilyen kevés vagy miért ilyen sok választás esett. Azt is ecsetelték, hogy ez milyen érzést vált ki belőlük. Az óra végére a barátságokon túl tudtunk tekinteni, és rájöttünk, hogy minden vonal összekapcsolódik a MI körünk közepén.
A gyerekek elkészítették saját név/tulajdonság kártyájukat azon jó és rossz tulajdonságokkal, melyek saját magukat jellemeznék.Mindenki felolvasta a sajátját, a többiek pedig kiegészíthették azokat.Nagyon élvezték, mert sokan kaptak pozitív megerősítést arra, hogy a társaik szeretik őt.