Boldogságóra Program

A társas kapcsolatok boldogságóránk Bagdi Emőke: „Az én hangom” relaxációs gyakorlatával kezdődött. A gyerekek átélhették zengés közben az együtt hangzás élményét, mely nemcsak feszültségoldó, hanem kohéziós erőt is adott számunkra. Aztán körben ültünk a szőnyegen és a „Nyuszipajtás hogy vagy” c. drámajátékot játszottuk. A gyerekek nagyon hamar ráhangolódnak a pozitív gondolatokra, a kör végére már mindenki mosolygott. A foglalkozást V.Szutyejev klasszikus meséjével folytattam: „Az okoska botocska” c. történetet választva. Ezt találtam olyan példaértékűnek számukra, mely jól tükrözi a barátság, segítségadás, bizalom, jó szív jelzőket. A mesét eztán el is játszottuk, két gyereket kiválasztva a szerepre – bár mindenki süni szeretett volna lenni-, a végén mégis sikerült megegyeznünk. Nagyon tetszett nekik a szerepjáték, egyikük még a fészekből kiesett madárfióka szerepét is vállalta. Mivel advent időszaka van, hát készítettünk együtt egy adventi koszorút, oly módon, hogy mindenki lerajzolta magát és azt kivágva ragasztottunk körbe egy zöld kartont- így készült el a barátságkoszorúnk. A csoportszoba papírfájára pedig fehér papírgalambokat ragasztottunk az ágakra, mindenki megmutatta, melyik ágra szeretne „felrepülni”, melyik barátja mellé, és ezáltal lett egy barátságfánk. A rajzolás közben bekapcsoltam nekik hallgatni Zalatnay Sarolta: „Mindig kell egy barát” c. dalát, melyet érdekes módon hamar el is kezdtek énekelgetni…

Képek