Boldogságóra Program

A mi osztályunkba csak egy lány jár, szinte csupa fiúk vagyunk. Elég nehéz nekünk az érzéseinkről beszélgetni, az nem olyan férfias. Ennek ellenére, szeretjük a boldogságórákat, mert mégiscsak ad valamit, ami megmelengeti a szívünket. A hálával kapcsolatban is rájöttünk, nem is olyan nehéz kimondani a „hálás vagyok neked, mert…” kezdetű mondatot. Persze azért egymást nem ölelgetjük, de egy férfias kézfogást megengedünk magunknak. Jó barátságban vagyunk egymással, vidáman telik az idő. Ez a hálamondás otthon is bejött nekünk, mert ha elmondjuk anyunak, hogy miért vagyunk hálásak, akkor átölel bennünket, és aznap sokkal engedékenyebb lesz, és jobb lesz otthon a légkör. Apu körül meg ott járkálunk, hogy érezze, szeretünk vele lenni. A tesók már nehezebben fogadják el, először kiröhögtek bennünket, de amikor látták, hogy anya kedvesebb velünk, akkor meglepődtek. Talán gyakrabban kellene hálát mondanunk? Majd meglátjuk, mit hoz a jövő!