Boldogságóra Program

Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.

Képek