Boldogságóra Program

December hónap bővelkedett jó cselekedetekben. Igyekeztem tudatosan felfedezni az ünnepre hangolódás időszakában ezeket a jó tetteket. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:

– Egyik alkalommal az utcán sétáltunk a gyerekekkel, amikor egy idős néni megállított minket, akit egyébként nem ismertünk. Nagy meglepetésünkre egy zacskó szaloncukrot nyújtott át nekünk. Hálánk jeléül énekeltünk és verseltünk a néninek, aki meghatódva hallgatott minket.
– Egyik kisfiú születésnapját tartottuk a csoportunkban. A tortáján volt egy szív alakú marcipán, ami mindenkinek nagyon tetszett. Sokan szerették volna ezt maguknak. A fiú mindenkinek egyenként adott egy-egy darabot a csoki szívecskéből. Örömmel tapasztaltam ezt a viselkedést társaival szemben.
– Rengeteg rajzot kaptam a gyerekeimtől napközben. A csodás alkotások egy részét hazavittem, egy részét a táskámba tettem. Amikor bevásároltam, vagy csak belenyúltam a táskámba, ezek a csodák a kezem ügyébe kerültek és mosolyt csaltak az arcomra.
– Intézményünk felajánlást is kapott egy ingatlanközvetítő irodától, akik játékokat gyűjtöttek a nehéz körülmények között élő gyerekeknek. Vöröskereszt bázisóvodaként ételcsomagot is szétosztottunk a családok között.
– Én is megpróbáltam kicsit jobban odafigyelni a környezetemben élőkre. Ha boltban jártam, szívesen vettem olyan élelmiszert, amit adományként felajánlottam. Továbbá évek óta feldíszítem a lépcsőházunk bejárati ajtaját. Szívből teszem. A szomszédjaim mindig hálásak ezért a szépségért és megköszönik az ünnepi dekorációt.

Fő feladatomnak tartottam, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa! Fontos volt számomra, hogy a gyerekek megértsék, nem a drága ajándékok számítanak, hanem a szeretet, egészség, béke, hála. Megbeszéltük, hogy mi énekekkel, versekkel és két ügyes kezünkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni.

Óvodásaimmal lelkesen készülődtünk a téli ünnepekre. Vártuk a Mikulást és hagyományos karácsonyi műsorral is készültünk a szülőknek, amit néhány év elteltével személyesen is átnyújthattunk nekik. A kreativitás is nagy szerepet kapott mindennapjainkban: csoportunkat ünnepi díszbe öltöztettük, folyosónk faliújságjára is sok szép alkotás került, a gyerekek pedig egyedi ajándékokkal lepték meg szüleiket.

Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Az ünnepi dalok mellett gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, Bezzeg Andrea meséjét is felolvastam a gyerekeknek. A tavalyi évhez hasonlóan csoportszobánk ajtajára készítettem egy adventi fenyőfát zöld borítékokból, melyben minden napra jutott egy-egy pozitív üzenet, a Boldogságórák megerősítő kártyáiból.

Az idei évben kolléganőm felmondott, így dajka nénimmel és pedagógus asszisztens segítségével teltek az év utolsó hónapjai. Csoportunk karácsonyfáját dadus nénimmel együtt díszítettük, akinek egy hatalmas öleléssel megköszöntem egész éves kitartó, segítőkész munkáját. Egyik délutánon pedig kollektívánk is összegyűlt egy kis karácsonyi vacsorára, ahová meghívtuk a nyugdíjas kolléganőinket is. Az intézményvezetőnk kedves szavakkal megköszönte egész éves munkánkat, együttműködésünket, ami jóleső érzéssel töltött el mindannyiunkat.

A mindennapi nehézségek ellenére szép évet zártunk. Boldog voltam, hogy sikerült meghitten együtt tölteni az ünnepeket. Jó érzés volt részese lenni a fent leírt pillanatoknak, jó cselekedeteknek.

Képek