Hála

7. osztállyal pályáztam a programra. Az osztályfőnökkel megbeszéltük, hogy egyik hónapban ő, a másikban én dolgozom fel a hónap témáját. Az első órát én kezdtem.
Az óra elején elmondtam miért pályáztunk, milyen feladatunk lesz, mit várok a programtól.
Ez után a téma megbeszélése következett. Az óra elején még többen csodálkoztak, hogy miért kéne hálásnak lenniük, az óra második felére, mikor mindenki kapott egy „falevelet” amire ráírhatta, hogy miért hálás, már azon aggódtak, hogy nem fog kiférni egy levélre mindaz, amit fel akarnak írni.
Ez után felragasztottuk a leveleket a hálafára, amit kitettünk a faliújságra.
Vállalták, hogy egy héten keresztül úgy fekszenek le, hogy felidézik magukban milyen jó dolgok történtek velük aznap, és megfigyelik, történt-e bennük változás.
Vállalták, hogy 3 hálakupont csinálnak, melyekből, ha beváltották náluk, virágokat rakunk ki a faliújságra.
Vállalták, hogy a világ lehető legtöbb nyelvén megkeresik a KÖSZÖNÖM szót, és csinálunk belőle egy tablót.
Örömmel vesznek részt a „játékban”. Legmeghatóbb az volt, mikor egy kislány elmesélte, hogy édesanyja elsírta magát, mikor megtalálta a kupont. Megkérte, kislányát, hogy készítsen másolatot a kuponról, mert az eredetit meg akarja őrizni.