Boldogságóra Program

Nehézségek mindig vannak. A napokban éppen a szögfüggvényekkel ismerkedünk. Az élet is olyan, mint a szinuszgörbe. Egyszer lent, egyszer fent. Olyan nincs, hogy mindig fent legyünk, ez már a létezés jellegéből fakad, ezt el kell fogadnunk. De olyan sincs, hogy mindig lent legyünk. Kellő türelemmel, elszántsággal, önbizalommal, optimizmussal és a szüleink, barátaink támogatásával minden helyzetből képesek vagyunk megerősödve, győztesen kikerülni. Persze van, ami fáj és örökké fájni fog. De az életünk olyan, mint egy izgalmas film. Ahogy a tekercs forog, minden változik körülöttünk. Az újszerűség varázsa a jövőbe vetett hittel jótékony ködfátylat borít szomorúságunk forrására. De szerencsére a nehézségeink zöme olyan, hogy másnap már nevetünk rajta. Nem sikerült a témazáróm? Először bosszant vagy elkeseredek, majd veszek egy nagy levegőt és nekifutok mégegyszer az előttem tornyosuló tankönyv és feladathegyeknek. Ha egyedül nem megy, itt a kollégiumban mindig akad, aki segít. Gyakran néhány bíztató szó is elég. Ha összevesztem a barátommal, másnapra kibékülünk. Ha diákmunkát kell vállalnom, akaratlanul is kitanulok egy szakmát általa és új embereket ismerek meg. Tönkrement a kerékpárom, megpróbálom megszerelni. A most megszerzett tudás jól fog jönni a nyári kerékpártúrán. Szóval a megküzdés olyan, mikor egész napos túra és hegymászás után felérünk társainkkal a hegycsúcsra, ahol szikrázóan süt a nap, langyos szellő símogatja arcunkat, a madarak önfeledten énekelnek és ahogy letekintünk a távolba, az otthagyott nehézségek már alig láthatók.
Villámcsirkék, 2020. február

Képek