Az aranykulcs

Boldogság-februárban.jpg

Mióta tartanak a boldogságórák, azt vettük észre, hogy gyermekeink egyre nyitottabbak, egyre bátrabban fogalmazzák meg mondanivalójukat. Nagy figyelemmel hallgatták a mesét, amely után beszélgetőkör alakult ki. Ők kinek adnák az aranykulcsot? Kellett-e már valamilyen nehéz feladatot megoldaniuk? Volt-e aki segített benne? Ha lenne három kívánságuk, mi lenne az? Nagyon érdekes dolgokat mondtak. A legszebb az volt ezekben a kívánságokban, hogy nem az önzésről szóltak, hanem arról, hogy másoknak is örömöt szerezzenek. Volt például egy kislány, aki azt kívánta, hogy a nagyija süssön neki palacsintát, de nem csak azért kérte, mert nagyon szereti a nagyi palacsintáját, hanem azért is, mert tudta, hogy nagyit igen nagy örömmel tölti el, ha neki süthet palacsintát. Egy kisfiú, aki egyedüli gyermek, alig várta, hogy vége legyen a hétvégének, mert hiányoztak a barátai. Sokat változtak a gyerekek pozitív irányban. Sokat segítenek egymásnak, észreveszik, hogy mikor mit kell segíteni.

Képek