Boldogságóra Program

A szegény asszony és az ő három fia

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öregasszony, akinek volt három fia. Annyira szegények voltak, hogy alig tudtak enni, se pénzük, se házuk nem volt, de még szerencséjük sem. Csak az erdőben egy fa odvában tudtak aludni. Emiatt a szegény asszony, sokat sírt és nagyon szomorú volt, így egy reggel megkérdezte a fiait:
– Nem segítenétek nekem szerencsét próbálni?
– Dehogynem édes drága anyukám!
– Csak a te kedvedért!
– Újra megpróbáljuk, hátha most majd sikerrel járunk! – válaszolták a fiai.
– Köszönöm szépen, hogy segítettek nekem, olyan aranyosak vagytok hozzám!
Ezután a fiúk elindultak szerencsét próbálni. Először az erdő szélére mentek, de ott nem találtak szerencsének valót.
– Tudom már! Menjünk el a szalmáshoz! Biztos tud nekünk segíteni!
Egy kis séta után hozzá értek. Elmondták, hogy szeretnének építeni szalmából egy kis házat, de a szalmás erre azt válaszolta:
– Van szalmám, de nem olyan sok. Nem tudok, nektek annyit adni amennyit szeretnétek. Viszont él itt a szomszédságomban egy csodakutya, kérdezzétek meg őt!
A fiúk átsétáltak a kutyához és neki is elmesélték mit szeretnének. A kutya gondolkodott és azt mondta nekik:
– Képzeljétek, nekem van sok szalmám, tudok adni annyit amennyit csak szeretnétek. Van még fám és füvem is, azzal pedig puhává és kényelmessé tudjátok tenni a házikót.
A fiúk megörültek és elkezdtek szorgosan dolgozni. Három napig, reggeltől estig csak építették, még végre kész lettek vele. A legkisebb fiú még ott maradt szépítgetni a házikót, a másik kettő elment az anyukájukért és odavitték ahová a ház megépült. Azt mondták neki:
– Nézd édesanyám, ezt mi építettük hárman!
– Tényleg? – kérdezte meglepetten.
– Persze, tudod, mi sosem hazudnánk neked!
Meghallotta ezt a legkisebb fiú is és gyorsan odafutott az anyukája karjai közé.
– Anya, nagyon hiányoztál már!
– Ti is hiányoztatok nekem, de látom, nem hiába indultatok el! Micsoda szerencse! Olyan szép lett ez a ház!
– Gyere és nézd meg! Próbáld ki milyen! Van asztal és szék is benne. Igaz, hogy ágyat még keresnünk kell, de talán találunk valakit, aki szívesen adna azt nekünk.
Egy éjszakát pihentek a gyerekek, majd azt mondta a legidősebb fiú az édesanyjának:
– Édesanyám! Mi elindulunk újra szerencsét próbálni, de ígérjük, hamarosan visszajövünk hozzád!
Elbúcsúztak egymástól, majd megint elindult a három fiú, hogy keressenek olyat, ami jó lenne még a házhoz.
Nagyon sokat sétáltak és el is fáradtak szegények. Megálltak pihenni egy virágos rét dobján, amikor hangokat hallottak. Szétnéztek, és megláttak három gyönyörű szép lányt, akik éppen virágot szedtek. Odamentek hozzájuk, beszélgettek, majd a királykisasszonyok megígérték, hogy holnap is eljönnek ide újra, mert jól érezték magukat itt. Majd újra és újra elmentek a rétre virágot szedni, ahol a legények mindig várták őket.
Már olyan sokszor találkoztak és beszélgettek, hogy mind a három királylány beleszeretett a három legénybe. Elmondták ezt az édesapjuknak, a királynak, aki nagyon szerette mindhárom lányát, így teljesítette kívánságukat: magához hívatta a három fiút, megnézte őket és még aznap összeházasodhattak a fiatalok.
Másnap hintóval elment a három fiú a szalmaházhoz.
– Édesanyám! Visszajöttünk! – mondta a legkisebbik fiú örömmel. – Képzeld el, igazán boldogok és szerencsések lettünk! Aranyos hintóval jöttünk érted! Maga a király vár téged a palotába! Ezen túl te is és mi is ott fogunk élni! Soha többé nem fogunk nagy szegénységben élni!