Boldogságóra Program

Egy régi iskolatársam írását olvastam fel a gyerekeknek a témához kapcsolódva. Azt sugallva nekik, hogy soha ne adják fel és küzdjenek meg az álmaikért.
A történet a következő:
„Kedves Mindenki!
Oly sok év után, ma végeztem az Eszterházy Károly Egyetem Mozgóképművész Mester szakán! Hogy, hogyan jutottam el ideáig, leírom nektek, hátha valaki erőt merít a történetemből és elkezd tanulni!
Az általános iskola elvégzése után Tatabányára, mentem egy szakmunkásképző intézetbe tanulni. Sajnos a harmadik héten baleset ért, mivel az iskola tanműhelyében egy kalapálás közben lepattanó vasszilánk eltalált. Az iskolát abba kellett hagynom.
Jó ötletnek tűnt, hogy gimnáziumba jelentkezzek. Fel is vettek a Bicskei Vajda János Gimnáziumba. Ott eltöltöttem két évet, de sajnos nagyon éretlen voltam a középiskolához és nem sok kedvem volt tanulni. Két év után ott hagytam a gimnáziumot és elmentem dolgozni.
Azonban eljött az idő, amikor elkezdtem érezni, hogy a távolabbi céljaim megkövetelik, hogy leérettségizzek. Így újra jelentkeztem, ezúttal Tatabányán egy esti gimnáziumba. Ez sem tartott sokáig. Ezt az iskolát pár hét után hagytam ott. Valahogy nem éreztem magam otthon abban az iskolában. Idegenek voltak a tanárok és nem fogott meg az iskola légköre.
Ekkor már több filmben szerepeltem, és nagyon szerettem a színészetet. Szükségét éreztem, hogy még fejlődjek színészileg. Mivel mindképpen fejleszteni akartam színészi tudásomat, színész iskolát kezdtem keresni. A Színművészeti Főiskolára esélyem sem volt bejutni. Egyrészt nem volt érettségim, másrészt ekkor már 30 éves voltam. így 2001-ben jelentkeztem a Főnix dráma stúdió színész szakára. Ennek az iskolának az oktatási tematikája teljesen megegyezett a hajdani nemzeti stúdió oktatási tematikájával. A híres Sztanyiszlavszkij-módszerrel folyt a színészképzés.
Az iskolában 3 éves képzés volt és három év alatt, minden szombaton és vasárnap felutaztam Budapestre tanulni a színészetet. Nem számított, hogy tél van vagy nyár! Én kora reggel kimentem a vasútállomásra és Tatabányáról vonattal felutaztam Budapestre! Tudtam, hogy az ott megszerzett tudást kamatoztatni fogom később a filmszerepeimnél!
Az ott töltött idő alatt, nagyon sokat tanultam a színészmesterségről és fantasztikusan jó tanárok oktattak!
2004-ben egy nagyszerű színdarabban, nyújtott alakításommal sikeresen letettem a záróvizsgát!
Az idő telt, múlt, de soha nem tettem le arról, hogy leérettségizzek, mert arra mindképpen szükségem sem volt a távolabbi céljaimhoz.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy nekem ne legyen érettségim. Mindig arra gondoltam, hogy annyi embernek sikerült már, akkor nekem is kell, hogy sikerüljön. Soha nem adtam fel a hitemet magamban, hogy képes vagyok egy érettségire. Ismertem magam a küzdő sport terén és ismertem azt a tulajdonságomat, hogy ha valamit igazán elhatározok, azt végig csinálom bármi áron! Nem ismerem azt a szót, hogy feladás!
Egy barátom Csákvárra járt Esti Gimnáziumba. Beszélgettem vele az iskoláról és hamar eldöntöttem, hogy immár harmadik alkalommal újra neki futok a középfokú tanulmányoknak.
Úgy igazán, mint amikor a Kempo-ban egy küzdelembe megyek! Sokat „társalogtam” magammal és „meggyeztem” magammal, hogy csak akkor vágok bele, ha végig csinálom! Nincs vissza út, nincs meghátrálás és nincs feladás! Nincs iskola abbahagyás! Akkor is csinálom, ha nem megy a tanulás! Akkor is megyek, ha nem tudok menni, és akkor is ha nincs kedvem! Nem gondolkodom kifogásokon, csak megyek az iskolába!
És 2004-ben 34 éves koromban újra beiratkoztam egy Gimnáziumba, és újra elkezdtem a középfokú tanulmányaimat! Mindent újra kellett járnom. Nem számított, hogy annak idején már elvégeztem két évet! Négy évet végig kellett járnom. Négy éven keresztül hetente két alkalommal, Tatabányáról, ahol laktam, vagy Budapestről, ahol edzettem, elmentem Csákvárra és kora délutántól, estig koptattam az iskolapadot. Soha nem inogtam meg, mert tisztán láttam a célt magam előtt. A célom az volt, hogy átéljem azt a pillanatot, amikor a kezembe adják az érettségi bizonyítványt! Ezt az érzést akartam átélni! És 2008-ban 38 éves koromban az osztály egyik legjobb tanulójaként a kezembe kaptam az érettségi bizonyítványomat! Az érzés fantasztikus volt!
A tanulás terén nagyon lendületben voltam és ekkor már több filmben szerepeltem. Tisztán láttam, hogy a filmkészítéssel szeretnék foglalkozni! A kamera mindkét oldalán. A filmművészeti egyetemre is jelentkeztem, de sajnos ott csak nappalin lehetett járni így az nekem nem volt megfelelő! Olyan iskolát kerestem, ahol lehet levelezőn tanulni a filmkészítést és nagyon magas színvonalú az oktatás és kiváló híre van. Az Eszterházy Károly Főiskolára esett a választásom. Az iskola Egerben található. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a lejárás, de tudtam, hogy ahol van, akarat ott van út is. Elmentem a felvételire és 2009-ben megkezdtem a tanulmányaimat Egerben az Eszterházy Károly Főiskola Mozgókép készítő BA alap szakán. Költségtérítéses formában vettek fel, ami azt jelentette, hogy minden félévben tandíjat kellett fizetnem. Az én esetemben ez félévente kb. 250.000 Ft-ot jelentett. Három félévet tudtam elvégezni és utána nem tudtam fizetni a tandíjat. 2011-ben ott kellett hagynom a Főiskolát. De mint említettem nem olyan fából faragtak, aki csak úgy felad valamit, ezért elhatároztam, hogy újra neki ugrok. 2014-ben újra felvételiztem ugyanoda, ugyanarra a szakra, de ezúttal államilag finanszírozott formára! Ez azt jelentette, hogy nekem nem kell többet tandíjat fizetnem! Újra felvettek és mivel néhány tantárgyam már megvolt régebbről így 2016-ban egy Vizsga filmmel lediplomáztam Mozgókép készítő BA alapszakon.
Mondták, hogy az utolsó Mozgóképművész Mesterképzési szak indul 2016 szeptemberében. Így folytattam tanulmányaimat az akkor már Eszterházy Károly Egyetem Mozgóképművész MA Mesterszakán! 2019 januárjában Záró vizsgát tettem szintén egy Diploma filmmel és 2019. Február 8-án a kezembe kaptam az Okleveles Mozgókép Művész Mester Diplomámat!
7 évig jártam le Egerbe, minden hétvégén. 1,5 óra volt az út, le Egerbe és 1,5 óra vissza Egerből. 7 éven keresztül!
Tudjátok, hogy mi adott erőt, amikor Pénteken és/vagy Szombaton hajnalban felkeltem és kimentem a vonat állomásra, hogy leutazzak Egerbe? Az a pillanatot képzeltem el, amit az érettséginél is vártam! Elképzeltem, hogy milyen jó érzés lesz, amikor felmegyek az emelvényre és a kezembe kapom a Közép Iskola Érettségi bizonyítványt, vagy immár az Egyetemi Diplomát! Ha bármikor nehézségem volt, hogy elinduljak, akkor mindig azt a pillanatot képzeltem el! És ez hatalmas erőt adott!
Higgyétek el nem volt könnyű hét évig folyamatosan lejárni Egerbe, tanulni, vizsgákra készülni, diploma filmet csinálni, vizsgázni stb. De tudtam, hogy ha ez az ár, hogy Egyetemi Mester Diplomám legyen, én megfizetem! És nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Ma volt a Diploma átadó ünnepség Egerben az Egyetemen! Sokszor meghatódtam, amikor a beszédeket hallgattam! Köszönetet mondtam a Jó Istennek, hogy erőt adott, hogy végig csináljam!
Amikor szólították a nevemet felmentem az emelvényre és a valóságban is megtörtént az amire mindig gondoltam, aljött az a pillanat amit mindig elképzeltem! Az Eszterházy Károly Egyetem rektora Dr. Liptai Kálmán kezet fogott velem, gratulált és átadta a Diplomámat! Én megköszöntem és azt mondtam neki „Megtiszteltetés számomra, hogy itt tanulhattam!”
A legfontosabb, hogy tanuljatok, tanuljatok és tanuljatok! Mindegy, hogy mi az érdeklődési körötök! Tanuljátok! Legyetek benne a legjobbak! Nem számít, hogy hány évesek vagytok! Kezdjetek valami újnak a tanulásába, és a világ kinyílik számotokra! Soha, de soha ne hátráljatok meg, ha nehézség jön! Mert fog jönni! De ti fel lesztek készülve a nehézségre! Nem baj, ha elsőre nem sikerül valami! Majd sikerül huszadikra!
Látjátok én hányszor ugrottam neki! Az első nehézségnél feladhattam volna! De NEM TETTEM! Meg sem fordult a fejembe! Újra neki indultam és újra és újra! És most EGYETEMI DIPLOMÁS MESTERSZAKOS VAGYOK!
Vegyetek példát rólam! Ha nekem sikerült, nektek is fog! És egyet ne felejtsetek! Soha nem vagytok az élethez túl idősek!”