Boldogságóra Program

A csoporttal a reális célok kitűzésével, a célok melletti elköteleződéssel foglalkoztunk és írtunk egy történetet egy választott közmondásból, ami nagyon tetszett mindenkinek.

MINDENKI A MAGA SZERENCSÉJÉNEK KOVÁCSA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és annak 2 fia. Nagyon különbözött egymástól ez a 2 fiú. A nagyobbikat csak saját maga érdekelte, nagyképű és rideg volt, a kisebb fiú jószívű és segítőkész.
Történt egyszer, hogy az apa útnak indította fiatalabb fiát, hogy lásson világot, próbáljon szerencsét. Ment, mendegélt a fiú, míg nem találkozott egy öreg körtefával. A fa így szólt neki:
-Gyere, te vándor! Metsszél meg, meglásd szerencséd lesz.
A fiú eleget tett a kérésnek, nagy gonddal elvégezte a metszést, majd tovább bandukolt. Útja során elhaladt egy poros, kormos kemence mellett, ami egyszer csak megszólította.
-Ne siess annyira, porolj és kormolj ki, tetted pedig nem marad jutalom nélkül.
Az ifjúnak nem nagy kedve volt, de kitisztította a kemencét, majd tovább állt. Ahogy ment szembetalálkozott egy sánta, hosszúszőrű kutyával. Az állat megszólította:
-Én egy kivert kutya vagyok, mindenki kerül, kérlek segíts nekem, adj enni valamit! Hidd el, kárpótollak majd minden falatért, amit magadtól veszel el.
A fiú jószívű volt, megette az állatot, majd útnak indult. Annyit gyalogolt már, hogy észre sem vette, hogy elérte a tengert. Mivel nem talált egy hajót sem, amivel folytatni tudta volna útját, ezért visszafordult és elindult haza. Először találkozott a sánta kutyával, aminek a szőre igazgyöngyökkel volt teleaggatva.
-Gyere, vegyél rólam a gyöngyökből, igazán megérdemled!-szólt hozzá a kutya.
A fiú megsimogatta az állatot, majd megrakta a drága ékszerrel a tarisznyáját és hálálkodva elköszönt. Már délután fele járt, mikor elérte a kemencét, amiben ropogós kenyerek sültek.
-Egyél fiú, biztosan éhes vagy már! Jótetted eredménye legyen ez, és vigyél belőle haza a családodnak is, tudom, hogy szűkösen éltek.
A fiú nagyon örült, jól megtömte a hasát, majd ment tovább. Végül elérte az öreg fát, melyen a legszebb gyümölcsök csüngtek, amiket valaha látott.
-Válassz rólam gyümölcsöt, én így szeretném megköszönni a jóságodat.
A fiú szedett a körtéből és sietett haza, mert már beesteledett. Otthon töviről hegyire elmesélt mindent. Apja büszke volt rá, de bátyja csak nevetett rajta, és azt mondta, hogy ő ennél nagyobb kincsekkel fog haza térni. Másnap útnak is indult. Ugyanúgy elérte az öreg fát, de a segítségkérésre azzal válaszolt, hogy letörte a korhadt, száraz ágakat és tüzet rakott belőle, hogy megmelegedjen. A kemencét feldöntötte, a kutyát pedig megdobálta kavicsokkal, hogy kotródjon el messzire. Így egyiknek sem segített, csak a saját sorsa érdekelte. A tengeren ő sem kelt át, inkább hazának indult. Útja során sem a kutya, sem a kemence, sem a körtefa nem részesítette semmilyen „szerencsében”. Üres kézzel tért meg, az apja jól össze is szidta.
-Lám, milyen lekezelően viselkedtél az öcséddel, mikor te meg semmit sem értél el hozzá képest. Tanuld meg tisztelni a másikat!- mondta az apa.

Ez a kis történet kellőképpen tükrözi azt, hogy ha megvan benned a kellő jóindulat és segítőszándék, akkor sok mindent elérhetsz és mássá tehetsz.