Céltábla (az optimizmus jegyében napocska)

20180123_171757.jpg

Kolléganőmmel felváltva tartjuk a boldogságórákat, januárban ismét rám került a sor. Kicsit megijedtem a témától: „Célok kitűzése és elérése” első osztályos gyerekekkel? A javaslat szerint tartottunk némi óév-értékelést, majd kívánságokkal kezdtük az új esztendőt. Ötletbörzét tartottunk, hogy kívánságainkat kivel közölhetjük, ki teljesítheti azokat. Sok-sok anyu, apu, nagyi, stb. után eljutottunk a mesebeli tündérekhez, aranyhalacskához. A 3 aranyhalacskába reális kívánságokat rajzoltak a gyerekek (táska, számítógép, számítógépes játékok, essen a hó). Voltak szívet melengető, önzetlen kívánságok: ne legyen senki beteg a családban, legyen a családban boldogság, ne verekedjünk, legyünk barátságosak. Egy hét múlva visszaemlékeztünk a kívánságokra, (közben esett egy kis hó!!!), majd rátértünk a célokra. Nem volt egyszerű dolog megérteni az elsős kisdiákoknak a cél fogalmát, de végül mindenki megfogalmazta a saját célját. Eleinte közösen gondolkodtunk, utána néhány kisgyermek már egyénileg is meg tudta fogalmazni, hogy milyen erősségekkel rendelkezik, amely segíti őt célja elérésében. Előfordultak távlati célok: szüleimtől átveszem a gazdaság vezetését, tanár leszek, a többség azonban úgy gondolta, hogy célja valamely területen többet segíteni otthon a szüleinek. Közösen raktuk össze darabjaiból a céltáblát – a gyerekek örömmel fedezték fel, hogy napocska formájú lett (teljesen véletlenül!). Zárásként meghallgattuk-elénekeltük-eltáncoltuk a motivációs dalt, és hetente egyszer beszélgetünk arról, hogy ki hogyan közeledik saját céljához.

Képek