Boldogságóra Program

Reggeli után helyet foglaltunk a szőnyegen és jeleztem a gyermekeknek, hogy „beszélgetőkört”kezdeményezek .Nagyon szeretem őket komoly témákról kérdezgetni, mert annyira jól átveszik a gondolat fonalát, hogy csupa érdekes válaszok születnek. Rácsodálkozom mennyire nagyok már, és milyen kis okosak. Elmeséltem nekik, hogy én mindennap megküzdök valamivel, többek között azzal,hogy el tudjam végezni a teendőimet időben és ne kelljen idegeskednem e miatt. ”-Ti is megküzdötök valamivel nap mint nap,ami kihívás számotokra?”- tettem fel a kérdést. Rögtön lendültek a magasba a kezek, sokan szerették volna gondolataikat megosztani. ”-Én a pókoktól félek…”, -„Én erősebb szeretnék lenni…”,-„Nekem megküzdés,hogy Laci tata érjen haza, amikor elmegy kamionnal…”,-„Ügyesebb szeretnék lenni a rajzolásban”…,-„-Kevesebbet egyek”…Annyira jól megfogalmazták nehézségeiket, és csak jöttek a gondolatok, melyeket végig hallgattunk. Megbeszéltük, sokat kell tenni azért, hogy ezeket a dolgokat megváltoztassuk, vagyis kihívásokat le kell küzdeni.
Javasoltam, menjünk át a tornaszobába, ahol jobban elférünk a további foglalkozást tekintve.A kilincsre egy fekete sálat helyeztem (korábban),melyet gyorsan észrevettek a gyerekek. Hamar megfejtettük, hogy a boszorkány hagyta itt, melyre titkos üzenetet írt. ”Felolvastam”, melyből kiderült, hogy akadályokat gördített elénk, amikkel meg kell küzdenünk, végig kell mennünk rajta.-„Mehetünk Katicák?Megcsináljuk?Megküzdünk?”-„Igen!!!”- harsogták a választ. Benyitottunk, s volt ám nagy meglepetés: át kellett bújnunk egy híd alatt (bordás falhoz kapcsolt csúszda), egy alagúton (asztal alatt) át vezetett az utunk, és a zsámolyokra lépve, mint egy gáton lépkedtünk tovább. A bokrok (bólyák) átugrását követően a hosszú egyenes pad gerendáján találtuk magunkat (kidőlt fa, amin egyensúlyozva haladtunk). A folyami köveken óvatosan lépkedve elértük a folyót, ahol úsznunk(rövid pad)kellett. Megcsináltuk, bár nagyon hideg volt a víz,brrr….És azt vettük észre,hogy hernyókká változtunk , (csúsztunk) a következő hosszú padon. -„Jajj,csak nehogy úgy maradjunk!” -mondta aggódva az egyik kislány. De nem, mert amint rátértünk a zöld kanyargós hídra, (hosszú lépegető) azonnal visszaváltoztunk gyerekekké. -”Hű,ezt megcsináltuk,kiálltuk a próbát!Nagyon büszkék lehetünk magunkra!Nagyobb lett az önbizalmunk,bátran nekivágtunk az akadályok teljesítésének!” -„Bár bevallom, kissé féltem,de legyőztem a félelmemet.” -„Ó! Van itt még valami!Csak akkor mehettek ki innen- írta a boszorkány- ha megmásszátok ezt a magas hegyet,és bizonyítékul kitűzitek a zászlót! (torna kendő).” -„Mindenki tud hegyet mászni?”-„Igen!Megpróbáljuk!” Azzal már indultak is a kis Katicák fel a bordás falra, a csúszdáján keresztül mászva. Nagyon ügyesen biztatták egymást,kinek könnyebben,kinek nehezebben ment,de a zászló mindenkié ott lobogott. -„Sikerült!!”- kiáltottunk fel. Büszkén mehettünk vissza, igazi hősként a csoportszobánkba, ahol kicsit pihentünk. Jutalmul meghallgathatták Bagdi Bella :A bátorság erősség dalát.Néhány gondolatban beszéltünk még a bátorságról, hősiességről, annak kapcsán, ami történt velük a tornaszobában.Kincső elmesélte, hogy ő már mászott igaziból hegyet, és eléggé félelmetes volt, de egy másik alkalommal már ügyesebbnek, bátrabbnak érezte magát. Néhányan megosztották még a félelmeiket,de javasoltam,hogy legyen mindenkinek otthon egy kis kavicsa,amit a markába tehet,megszorongatva erőt ad majd nekik.Elfogadták az ötletem.Még egy színes,vidám „félelem evő” zsákot is hoztam elő,amibe virtuálisan beledobták a saját félelmeiket .Tetszett a gyerekeknek, mindenki igyekezett kigondolni valamit. Már éppen össze akartuk csukni a zsákot,mikor egy oroszlán hangja hallaccódott ki belőle. Kiderült, ő azért érkezett a csoportunkba(oroszlán báb),hogy bármikor érez valaki félelmet valamiért,odamehet majd hozzá,és megölelheti, mivel itt marad nálunk. Gyorsan nevet is kapott új kis barátunk, Szimba névre hallgat.Végül kértem a gyerekeket, ha bármikor segítség kell számukra,vagy egy jó tanács, forduljanak hozzánk bizalommal, mert tudjuk milyen rossz,ha valami miatt idegeskedünk,félünk…Sokkal jobb ,ha magabiztosak vagyunk.Végezetül kértem,mutassák meg ,hogy néznek ki az ilyen kisgyerekek(egyenes testtartás,mosolygás).A foglalkozás zárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj,de jó! című zenéjét,egy kis relaxáció kíséretében.

Képek