Boldogságóra Program

A téma feldolgozását a medvék köré szervezett tematikus hetek foglalták keretbe: a hónap első hetét február 2-án, gyertyaszentelő napján az időjósló barnamedvékkel indítottunk, míg a hónap utolsó hetét a jegesmedvék világnapjához kapcsolódó tevékenységekkel zártuk.
A foglalkozást a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok elolvadok…” és a „Medve vagyok és cammogok” relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, majd Weöres Sándor: A medve töprengése című versével hangolódtunk. Aztán medvés dalokra, versekre, höcögtetőkre mindenki együtt játszhatott kedvenc plüssmacijával. Az időjárás megfigyelése után a beszélgetőkör témáját azoknak az eseményeknek az összegyűjtése követte, amelyekkel a téli álomból ébredő medvéknek meg kell küzdenie. A medve példáján keresztül a gyermekek számára felismerhetőek és átélhetőek lettek a különböző nehézségek melyek alapján könnyebben azonosították azokat, amelyekkel ő maguk is szembekerülnek a mindennapi életükben. Majd eljátszottuk a „Medvevadászat” játékot, amelyet a hónap során még sokszor vidáman megismételtünk, majd Bagdi Bella: Ellazulni jajj, de jó” dalával zártuk.
Többször elmeséltem Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét is. A napi beszélgető körök alkalmával a gyerekek rendszeresen elmesélték, hogy milyen nehézségekkel kerültek szembe a mindennapok során, hogyan tudtak megbirkózni vele, mit tehettek volna másként, kitől kértek, vagy kaptak segítséget. A boszorkány által elvarázsolt erdőben (a tornaszobában) is mindenki sikeresen megküzdött a különböző akadályokkal és elérte célját! A farsangi bálunk is remekül sikerült, hiszen a szuperhősök és a tündérek minden szorult helyzetet megoldottak.
A hónap során kutyaterápiás foglalkozás keretében ismerkedtünk meg Rita nénivel és Sammyvel a drótszőrű tacskóval, akik játékos feladatokkal segítették a gyerekek fizikai, érzelmi és szociális fejlődését, csökkentették szorongásukat. Jó volt látni, ahogy a gyerekek fegyelmezetten, nagy figyelemmel, ugyanakkor egyre felszabadultabban végezték a játékos gyakorlatokat. Egyedül, párosan és csoportban is dolgoztak. Az óra végén mindenki bátran tűrte és várta, hogy Sammy leegye a homlokára helyezett parányi jutalomfalatot.
A változékony időjárásnak köszönhetően megküzdöttünk egy kisebb „hóviharral” is, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy hó-csatázzunk, és célba-dobó versenyt rendezzünk az udvaron.
Aztán az utolsó héten egy kisfilm segítségével elutaztunk a jegesmedvék földjére! Beszélgetőkörben rendszereztük megszerzett ismereteinket, és mindazokat a nehézségeket, amelyekkel nap, mint nap meg kell küzdenie (felmelegedés, szennyezés). Mozgásos játékokkal utánoztuk a medve testtartását, mozdulatait, járását. Eljátszottuk hogyan jut át egyik jégtábláról a másikra (a szőnyeg egyik kockájáról a másikra), hogyan úszik. Megtudtuk milyen türelmes vadász, így mi is megpróbáltunk 10 másodpercig csendben maradni. Játszottunk „fóka-bújócskát” – jelre guggolás-felállást (mint a fóka a lékben) – erősítve önszabályozó képességüket, figyelmüket. Megismertük a jegesmedve „szuper erőit”, majd mindenki elmondta a saját szuper-képességét is: a legtöbben „gyorsan tudnak futni”, de volt aki „ügyesen tornázik”, „szépen tud rajzolni”, „szépen énekel”, de volt „nagyon erős” is a csoportban. Megerősítettük, hogy mindenki jó valamiben, mindenkinek van valami szuper-képessége! Medvemama és a bocsok példáján keresztül beszélgettünk a gondoskodásról, a biztonságról. Fogtunk hideg jeget és simogattunk puha bundát, majd mindenki elkészíthette a saját kis jegesmedvéjét, és kedvére válogathatott a fejlesztő feladatlapok között.
Remélem, hogy ezeken az élményalapú ismeretszerző tevékenységeken keresztül nem csak a jegesmedvékről tudtak meg új információkat, hanem saját magukról is.

Képek