Boldogságóra Program

Az elmúlt hetekben csoportommal a megküzdési stratégiák témakörét dolgoztuk fel. A hangsúlyt az érzelmek felismerésére, kifejezésére és a nehezebb helyzetek kezelésének módjaira helyeztem.
Beszélgettünk arról, milyen érzések jelenhetnek meg bennünk különböző helyzetekben (öröm, szomorúság, harag, félelem, csalódottság). Mesék, bábjáték és dramatikus helyzetgyakorlatok segítették a gyerekeket abban, hogy felismerjék és kimondják saját érzéseiket.
Bátor Bori és Félős Frici párbeszédén keresztül a gyerekek mintát kaptak tőlem, hogyan lehet a félelmekről őszintén beszélni, azokat elfogadni és kezelni. Hallották, hogy a félelem természetes érzés, amelyről szabad és érdemes beszélni. A bátor szereplő nem kineveti vagy elutasítja a félőst, hanem meghallgatja, megérti és biztatja. A párbeszéd azt is szemléltette, hogy a nehéz helyzetekben segíthet a bátorító belső beszéd, a közös gondolkodás és a kis lépésekben történő próbálkozás.

Mesehallgatásként elmondtam nekik Az aranykulcs című mesét is. Ez a történet megerősítette a gyerekeket abban, hogy az igazi értékek nem kívül, hanem bennünk rejlenek, és a problémák megoldásához gyakran belső erőre, bátorságra és kitartásra van szükség. A mese rámutat arra is, hogy bátran kérhetünk segítséget, és mások támogatása érték. A csoportból egy kislány a mese hatására el merte mondani az érzéseit, döntését egy számára félelmet keltő felnőttnek.
Közösen gondolkodtunk megoldási lehetőségeken a hétköznapokban adódó helyzetekben: amikor valaki nem akart velük játszani, vagy, ha veszítettek egy játékban. Előfordult, hogy összevesztek a jóbarátok és volt, aki méregbe gurult.
A gyerekek önállóan is megoldási javaslatokkal támogatták egymást. Segítőkészek voltak társaikkal. Folyamatos figyelem kísérte a csoportszobába kihelyezett boldogságmérőnket, ahol rögtön látszott, ha valaki szomorú volt, segítségre szorult.
Együtt beszélgettünk a nehéz helyzetek megoldásairól. A következő dolgokat fogalmaztuk meg: segítséget kérek, elmondom, mit érzek, mély levegőt veszek, mást választok játszótársnak, megbeszélem a problémát.
Nyugtató gyakorlatokat végeztünk, új technikákat próbáltunk ki. Gyakoroltuk a lufi-légzést, elszámoltunk tízig – közben hallgattuk a csendet. Kijelöltünk a csendes sarkot a galériánkon.

Ebben a hónapban – óvodánkban Ügyi Manó elődöntők zajlottak. Hangsúlyt helyeztem arra, hogy a gyerekek felismerjék saját erősségeiket, sikereiket. A témafeldolgozás segítette a gyerekeket a mese- vers, ének- tánc kategóriában való bátor részvételben. Néhányan a döntőbe is tovább jutottak.
„Nem az a bátor, aki nem fél. (…) Az a bátor, aki tudja, mi vár rá és mégis bevállalja a helyzetet, szembenéz vele, nekimegy.” Ara Rauch

Képek