Boldogságóra Program

Vár a Boldogvár! 😊

Az ötödik boldogságórán a Célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk.

A csoport reggel elég izgatott volt, ami valószínű a frontnak volt köszönhető, ezért tízórai után bele is kezdtünk a relaxációnkba. Kezdésként „a haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” mondókára igyekeztünk minden negatív érzéstől, hangulattól megszabadulni és arra a feladatra koncentrálni, ami előttünk állt. A gyermekek néhány perc után sokkal nyugodtabbak és figyelmesebbek lettek. Majd folytatva a bemelegítést a „medve vagyok és cammogok” mozgásra körbe jártuk a csoportszobát, teret adva a teljes megnyugváshoz.

Ezt követően leültünk a szőnyegre és beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy tudják-e, hogy mit jelent az, hogy célok kitűzése és annak elérése. Az egyik kislány tökéletesen megfogalmazta, mi szerint: „A cél kitűzése az, amit nagyon szeretnék elérni és ezért mindent megteszek, hogy sikerüljön!” Ettől tökéletesebben és gyermekibb nyelven nem is lehetett volna megfogalmazni. Megtapsoltuk a kislányt, aminek ő nagyon örült. Minden kisgyermeket megkértem, hogy csendben gondolkodjon el azon, hogy mit szeretne elérni, mi a célja, majd ezt a célt hangosan mondják ki úgy, hogy közben a padlóra letett karikákba babzsákot dobnak. Kértem őket arra is, hogy figyeljenek oda egymásra is és saját magukra is, mert később ezt a célt le is kell rajzolniuk. Ügyesen, mindenki beletalált a körbe és szófogadóan kivárták a sort is. Nagyon jó és elérhető célokat fogalmazott meg a gyermekek többsége. Például „az a célom, hogy legyen egy teknősöm”, vagy „az a célom, hogy legyen egy Ford Mustangom nagykoromban”, vagy „az a célom, hogy tanuljak meg úszni”, a célom az, hogy „a családommal jussunk el a Balatonra nyaralni!”. Megbeszéltük azt is, hogy ezekért a célokért bizony dolgozni is kell, meg kell küzdenünk azért, amit szeretnénk elérni. Ezt követően Boldog Dóra és a kesztyűbábok segítségével elmeséltem nekik a Boldogvár meséjét. Szinte tátott szájjal hallgatták a mesét és látszott rajtuk, hogy nagyon tetszik nekik. A mese után motivációként meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt, amely szintén nagy hatással volt a kisgyermekekre. Kitaláltam nekik egy kis „kincskeresést”, amelyhez nagy szükség volt a kitartásukra.
Az óvoda különböző helységeit lefényképeztem és kinyomtattam, majd puzzle képeket csináltam belőlük, amiket elhelyeztem egy- egy borítékba. Ezeket a borítékokat eldugtam minden olyan helyiségbe, ahova az utunk vezetni fog. A borítékok nemcsak a következő helységet tartalmazták, hanem egy-egy kérdést is, ami a mesére vezetett vissza. Például: hogy hívták a boszorkányt, vagy milyen mondókát mondott János, amikor egy akadály elé ért. Ha ezekre a kérdésekre helyesen válaszoltak, akkor a Boldogvár egy-egy darabkáját kapták meg jutalmul. 12 borítékunk volt, 12 kérdéssel és 12 puzzle darabkával. Az útvonalat lábnyomokkal jelöltem ki és megkértem a kedves kollegáimat, hogy vigyázzanak ezekre a nyomokra, amikor mennek ki az udvarra, mert a tappancsok vezetnek el minket a célunkhoz. A szabályokat érthetően elmondtam, megértették a kisgyermekek és bele is vágtunk a nagy kalandunkba. Szinte az egész délelőttöt eltöltöttük a darabkák keresésével és sikerült is mind a 12-t megtalálniuk. A célunk a Boldogvárba való bejutás volt és ahhoz, hogy ezt a célt elkérjük teljesítenünk kellett a feladatokat ugyanúgy, mint a mesében szereplő Jánosnak. Izgalmas volt a keresés, izgalmas volt azt is látni, hogy mennyire tudnak küzdeni, mennyire figyelnek a mesében lévő részletekre és okosan válaszolni a kérdésekre. Amikor meglett minden darabka, kirakták a Boldogvárat és ezzel bebocsátást nyertek oda. Ezt követően kiszínezték a célok elérésének a jelét, kitették az ötödik lépcsőfokra, majd visszamentek az asztalokhoz és lerajzolták, hogy kinek mi a célja, amit ez előtt megbeszéltünk. Nagyon jól sikerült rajzok lettek. Ezeket a rajzokat haza is vihették és mesélhettek a nagy kalandunkról is otthon. Zárásképpen kérték, hogy énekeljük el a „Van nekem egy álmom” és a „Pozitív gyerek vagyok” című dalokat. A kimerítő napunkat egy jól megérdemelt ebéddel zártuk, az elalvásukat és a nyugalmukat a hangtálak rezgései és hangjai biztosították. Talán még soha nem aludtak ilyen mélyen és nyugodtan! 😊
Úgy gondolom, hogy jól érezték magukat a gyermekek, jó kedvvel és nagy kitartással, odafigyeléssel csinálták végig a feladataikat. A mai gyermekeknek sajnos egyre ritkábban vannak olyan céljaik, amikért meg kell küzdeni. Ezzel gyakran szembesülünk, hiszen szinte mindent készen kapnak meg és sokszor túlzásban is el vannak kényelmesedve, kényeztetve. Elgondolkodtató, hogy a túlzott kényeztetéssel használunk-e a gyermekeinknek? Vajon nem fosztjuk meg őket ezért az effajta örömtől, amit ma is átélhettek? Vajon képesek-e örülni egy-egy sikernek, vagy tárgynak, amit „csakúgy” megkapnak? És a felnőttkorukra milyen hatással lesz az, hogy hogyan tudnak küzdeni, kitartóak lesznek vagy sem? Bizony, ez majd a jövő zenéje, de azt hiszem a mai nappal is sikerült egy alappillért letennünk a cél érdekében.😊
Ui: A csoportunkhoz néhány vendég kisgyermek is csatlakozott, őket is szeretettel fogadtuk és bevontuk a foglalkozásba. Szívesen csinálták a feladatokat velünk. Így összesen 34 kisgyerek lett részese a mai napunknak! ❤️

Képek