Boldogságóra Program

Hol is kezdjem? Talán a legelején. Kolleganőm, Szőke Zsuzsi a Boldogságóra program „nagykövete” már egy jó ideje az ovinkban. Elhivatottsága példaértékű, évek óta örömmel,sok -sok kreatív ötlettel,átgondolva dolgozza fel csoportunkban a havi témákat. Mindig csodálattal figyeltem, ahogyan a gyermekek érzelmi intelligenciáját fejleszti, segíti őket a pozitív gondolkodás elsajátításában.
Gondoltam,én is szeretném ezt a varázslatos tevékenységet magamban elmélyíteni, és átadni a nagycsoportosaimnak ,mielőtt még nyugdíjba mennék (egy év híján ,negyven éve dolgozom).Tehát, számomra ez egy izgalmas próbatétel.
A januári téma: ”Célok kitűzése”, mely nagyon tetszett, hiszen én magam is, világ életemben , e szerint éltem. Az értelmes célok kigondolása, megtervezése, elérése igazi kihívás, pont olyan,mint ennek a foglalkozásnak a levezetése.
Akkor most szeretném nektek elmesélni a mai tartalmas délelőttünket.
Reggeli után a tornaszobába vezettem a gyerekeket, majd leültünk egy „kupacba”,hogy kicsit beszélgessünk az élet nagy dolgairól. Egy titkos vágyamba avattam be az én kis Katicáimat. Elmeséltem nekik, szeretnék elutazni a nyáron valami szép helyre, de addig még sok minden történhet, szervezési problémák is adódhatnak, de mindent megteszek, hogy rendben legyenek a dolgok. Számomra nagy boldogságot jelentene, ha sikerülne elutaznom.
„Képzeljétek el,ti is szoktatok célokat kitűzni,csak inkább vágyaknak, kívánságoknak mondjátok.” – avattam be őket a témába. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát elkezdtük hallgatni, a gyerekek pedig a bordásfalra mászhattak különböző magasságba, ill. oldalazva haladtak tovább a „cél „ felé. Ezzel tudtuk érzékeltetni, kinek mekkora az álma. A szöveg alapján sétáltunk a tornaszobában, csúsztunk (úsztunk) a hosszú egyenes padon, majd táncra perdültünk a dal végén. Boldogság, öröm töltötte el a gyermekeket, és persze az én szívem is.
„Dobjunk célba!”- ajánlottam a Katicáknak. Babzsákot kellett a padon túlra dobni, mely mindenkinek sikerült, ettől ügyesnek, magabiztosnak érezték magukat. Egy kislány újra próbálta, nem adta fel, majd ő is teljesítette.
Visszamentünk a csoportszobába,ahol a Boldogságóra plédre telepedtek a gyermekek. Pihenésképpen elmondtam Benedek Elek: A három kívánság című mesét. Még egy nagyon szép kép is lekerült a Gomba csoport faláról, melyet még Mónika óvó néni festett (mese illusztráció). A történet végén feltett kérdéseimre annyira okosan válaszoltak, többek között azt fogalmazták meg, hogy a meseszereplők nem jót kívántak, tehát nem jó célt választottak ki. Érzékeltettem a mesén keresztül, hogy mindig időt kell magunknak adni az elérhető kívánságok kigondolásához, a hirtelen döntésnek nem biztos, hogy van értelme. Nekem nagyon tetszett, ahogyan fogalmazták, taglalták a cuki gondolataikat.
A nagycsoportban sokat foglalkozunk azzal a témával,hogy nem sokára iskolások lesznek. Ez bizony, most is szóba került. Persze mindenki célul tűzte ki, hogy ügyes lesz, és mindent megtesz azért, hogy jól tanuljon (remélem így is lesz). Biztattam őket, ha valóban ügyesek lesznek, az azért jó, mert sikerélményük lesz és az önbizalmuk is nő; tehát büszkék lesznek magukra. De fontos,hogy segítsük őket, nem elég a szorgalom. Játékkal igyekeztem bebizonyítani, hogy könnyebb elvégezni a feladatot, ha pl.: „szurkolunk” , „vele vagyunk”. Továbbá az egymástól való tanulás is nagyon sokat jelent, amiért hálásak lehetünk (egy-egy gyermek szívesen mutatott pl .felülést,hidat..).
Elmeséltem a gyerekeknek azt is, hogy én mindig is óvó néni szerettem volna lenni, ez volt az álmom. A céljaim eléréséhez sokat tanultam, sokan segítettek, néha akadályba ütköztem, de nem adtam fel soha.
A gyerekek sorra mondogatták, ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz (űrhajós,óvó néni, traktoros…..)Teljesen belemerültünk ebbe a témába, majd Fruzsika mikrofont ragadva énekesnővé változott.
Bagdi Bella: A tanulás szeretete c.dal meghallgatásával zárult a Boldogságóra.
Semmi nem késő, boldog voltam, hogy ilyen jól sikerült ez a számomra nagy kihívást jelentő foglalkozás. Mindenképp megérte meghallgatni a gyerekek megfogalmazásait, látni a beleélő képességeiket, lelkesedésüket a téma iránt. A további játékidőben nem győztek kitalálni az újabb célokat maguknak, melyeket persze meg is osztottak velünk pl.”az a célom,hogy ez a mozgó fogam még ma kiessen”…..ebéd közben valóra vált az álom…..pont akkor pottyant ki. Persze mindannyian ovációval, tapssal fogadtuk a kitűzött cél elérését.

Képek