Boldogvár

- Csoport neve: Csányisok
- Váci Kisvác-Középvárosi Óvoda Csányi Körúti Tagóvodája
- Kategória: Óvodások
- Téma: Célok kitűzése és elérése
- (60 megtekintés)
Célok kitűzése és elérése
A foglalkozás címe: Célok kitűzése és elérése
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy legyenek elképzeléseik, hogy mit szeretnének elérni, megvalósítani, és ha esetleg akadályba ütköznek ne adják fel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Boldog vár mese elmesélése.
– Célba dobás babzsákkal karikába.
– Kincskeresés (puzzle darabjainak megkeresése, a kincses térkép alapján)
– Puzzle kirakása (Boldog vár)
A boldogságórát a hagyományokhoz híven a
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismertek és kezdték is velem mondani. A versike végére, mindenki elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Óvodánkban, minden csoportban tartunk Boldogságórát. A legkisebbek a mesét hallgatják, a középsősök és a nagyobbak már a feladatokat is megcsinálják és a legnagyobbak már a beszélgetésben is hosszabban részt vesznek.
A boldogságóra, nem csak erre az egy alkalomra vonatkozik, a beszélgetések a témákról nagyon sokszor felmerülnek, később is kérdeznek ill. visszaemlékeznek, hogy mit meséltünk, miről beszélgettünk, és nagy örömünkre a szülőktől is visszahalljuk, hogy a gyerekek felhozzák ezeket a témákat, beszélgetnek otthon is az érzéseikről.
Boldogvár meséje c. történetet báboztuk a kolléganőmmel, aki szintén elvégezte a továbbképzést.
Jancsi a szegénylegény báb, a színes kövek, és a tarisznya volt a segítségünkre.
A gyerekeket nagyon lekötötte a történet, nagy figyelemmel kísérték a Jancsi elé gördülő akadályokat. Színes köveket készítettünk be, Jancsi tarisznyájába, amiből a pirosat kivettük az elején, amit a hangya vitt, majd amikor a folyóhoz ért a mesében, szép sorban kiraktuk a szőnyegre. Ámulattal figyelték, szinte látszott, ahogy elképzelték, hogy miután Jancsi átkelt a folyón és elmondta a versikét világítanak a kövek.
Amikor a mese végére értünk, a célt azzal mutattuk be, hogy a kihelyezett karikákba dobják a babzsákot, az legyen a céljuk, hogy beletaláljanak. Akinek nem sikerült, megvártuk még addig dob, amíg találata lesz. Ezzel szemléltettük, hogy vannak nehézségek, akadályok, mint a mesében, de mindig próbálkozni kell, gyakorolni, és elérik a céljukat. Mindenkinek sikerélménye volt a dobásban, így elégedetten ültek vissza a szőnyegre, várva a következő feladatot.
Természetesen, ha nem sikerült volna a dobás valakinek, közelebb vittük volna a karikát és elmondtuk volna, hogy apróbb lépésekkel is el lehet jutni a kitűzött célhoz.
A kincskeresés következik mondatra, ugyanúgy felcsillant a csoport szeme, mint a tavalyi csoportnak és egymás felé fordultak eltátott szájjal és elismételték csodálkozva, hogy kincskereséééés?
Négy térképet adtunk a gyerekeknek, akik így négy csapatot alkotva nézték a térképet és fedezték fel rajta az öltözőjüket, a csoportszobát, az előteret.
A nyilak jelölték az utat, és a csillagok a helyet, ahol a puzzle darabjait rejtettük el, illetve a Dajka néni volt segítségünkre, aki még a gyerekek a reggeli után a mosdóban, majd a meseközben az öltözőben voltak, a megfelelő tárgyak alá helyezte a képdarabokat.
Ez nagyon izgalmas volt. A térkép olvasás, a helyek beazonosítása, elgondolkoztatta Őket. A síkfelületről leolvasni, merre kell haladni, az irányok ismerete, igazi nagycsoportos feladat, a középsősöknek kicsit segítettünk.
Amikor minden darabot megtaláltak, összeillesztették az asztalon, ahol megbeszéltük, hogy gyűjtjük. A nagycsoportosoknak, úgy gondoltam, hogy több darabra vágom és nem csak négyzetek, de háromszög darabok is lesznek. Ez már egy kicsit nehéznek bizonyult, mert többen otthagyták a feladatot, de itt a közös munkára, a kitartásra hivatkoztam és kértem a segítségüket.
Miután összeállítottuk a képet, megtapsoltuk magunkat és még egy picit leültettük őket a szőnyegre, hogy megdicsérjük Őket, hogy elérték a célt, összerakták a Boldog várat, mert az volt a képen.
A Fújj, fújj erősen, és minden, ami bánt, azonnal már nem akadály c. versikét elismételve búcsúztunk.


