Jóból is megárt a sok…

IMG_20251231_110356.jpg

December hónapunk a várakozás, a szeretetteljes együttlét jegyében telt. Mi felnőttek is készültünk meglepetésekkel, örömet okozó programokkal, és közösen is részt vettünk ezekben. Mikulás érkezésére nagy izgalommal, örömmel készültünk, majd a szülőkkel közös adventi délelőttöt töltöttünk együtt, mézeskalács sütéssel, szeretetvendégséggel, közös játékkal. A jeles napokat is megünnepeltük, Luca- búzát ültettünk, ajándékot készítettünk, amit hazavittek a gyerekek, a Karácsonyt közösen, az egész óvoda ünnepelte, az óvónénik mesejátéka, közös éneklés meghitt hangulatot eredményezett számunkra. Megnéztük a Szofi és a Mikulás történetét, megbeszéltük, hogy mi történt, és, hogy a segítség is csak akkor igazi, ha nem visszük túlzásba. Készítettem szíveket, minden gyermeknek, és az utolsó pár napban figyelemmel kísértük hogy ki, mikor, kinek segített. Vannak a csoportban néhányan, jellemzően nagycsoportos gyermekeink, de egy kiscsoportos kisfiú is, akik rendszeresen segítenek nekünk felnőtteknek, illetve egymásnak is. Ők lettek a legjószívűbb gyermekeink, akiket megtapsoltunk. Játszottuk a Halló! játékot is, ahol a jó tulajdonságokat próbáltuk megerősíteni a gyermekekben.
Óvodánkban hagyomány, hogy egy „postaládát” helyezünk ki a bejárathoz, minden csoport kidíszíti, ráragasztja a csoportnévsort, és
különböző kivágott formákra lehet írni üdvözletet egymásnak. Karácsonykor kinyitjuk a dobozt, és felolvassuk, kinek érkezett üdvözlet, és ki küldte. Természetesen úgy történt, hogy minden kisgyermek kapott levelet, mi felnőttek írtunk mindenki számára.
A hónap lezárása és az év lezárása a karácsonyi csúnya pulcsis nap volt.

Képek