Boldogságóra Program

A gyerekek örömmel vették Boldog Dóra újabb látogatását, nagy érdeklődéssel várták az újabb kalandokat.
Boldogság lufival kezdtük: a gyerekeket, megkértem, hogy vegyenek a kezükbe egy képzeletbeli lufit, gondoljanak egy pillanatra, amikor valaki kedves volt hozzájuk, fújják be a lufiba a boldogságot. Ezután engedjék el a lufit, hogy a boldogság szétterjedjen a szobában. Sok lufi lett hirtelen a gyerekek nagyon élvezték. Megbeszéltük mi az a jó cselekedet: az, amikor teszünk valamit valaki másért, amitől ő boldog lesz, és mi is boldogok leszünk tőle. Megkérdeztem a gyerekeket: „Ki tett ma már jót valakivel? „Milyen érzés volt utána?” Ezen sokat beszélgettünk főleg a közeli karácsonyra gondolva, hogy hogyan tudunk egymáson segíteni. Majd a relaxációs gyakorlatunkon: „Fújj-fújj” gyakorlat volt.
Nyújtózkodás után elképzeltük, hogy szelek vagyunk és eltérő hangon utánoztuk a szelet. Majd a végén egy közöset fujtunk. Meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt, közösen táncoltunk rá. A témát a Kedvesség Kesztyűje játékkal vezettük be.
A szomorú arcokat egy kupacba tettük, minden gyermek húzott egy szomorú arcot.
Aztán az első gyermek elmondta „Miben van szüksége segítségre?” A következő gyermek felvette a Kedvesség Kesztyűjét és elmond egy jó cselekedetet, amit tehet a szomorú gyermekért.
Ha a cselekedet megtörtént (vagy elhangzott), a szomorú arcot vidám arccá fordítottuk. A Mézeskalács Ajándéka című mesét elmondtam nekik, amely nagyon felkeltette az érdeklődésüket. A szülőknek készítettünk a faliújságra karácsonyi angyalkát. Majd minden gyermeknek egy képzeletbeli „Szuper Segítő” matricát adtam és a boldogságórát egy közös, boldogító öleléssel, tánccal zártuk. Kiszíneztük a boldogító jó cselekedetek jelét és fel is ragasztottuk.

Képek