Boldogságóra Program

A december hagyományosan a jó cselekedetek hónapja. A Boldogságóra keretében felelevenítettük az elmúlt évek tapasztalatait, és közösen felidéztük, milyen jó cselekedeteket valósítottunk meg korábban. Eddig elsősorban a kisebbek, a felnőttek és barátaink segítése állt a középpontban, ám idén egy új nézőponttal gazdagítottuk a témát: ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy jót cselekedni nemcsak az emberekkel lehet.
Bevezetésként meghallgattuk Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát, amely segített ráhangolódni a környezetvédelem és a felelősségvállalás gondolatára. Ezt követően közösen beszélgettünk arról, hogy milyen módon tehetünk jót a Földért és az itt élő élőlényekért. A gyerekek rendkívül fogékonyak voltak a témára, és hamar felismerték, hogy sok olyan mindennapi cselekedetük van, amelyről eddig nem is gondolták, hogy jó cselekedetnek számít.
Sorban érkeztek a környezetvédelemmel kapcsolatos ötletek: szemétszedés, növények gondozása, faültetés, az állatok védelme. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyekkel közvetlenül a Földünkért teszünk. A közös gondolkodás eredményeként úgy döntöttünk, hogy ebben a hónapban jó cselekedetként az itt telelő madarak etetését választjuk.
Megbeszéltük, miért fontos a madarak téli etetése: a hideg hónapokban kevesebb táplálékhoz jutnak, ezért az etetéssel segítjük a túlélésüket. A madarak „hálája” sem marad el: jelenlétükkel, vidám csicsergésükkel, valamint a kártevők gyérítésével is hozzájárulnak környezetünk egyensúlyához, miközben közvetlen kapcsolatot teremtenek a gyerekek és a természet között.
A jó cselekedet megvalósítása során több madáretetőt is kihelyeztünk. Készítettünk lopótökből és makettből etetőket, amelyeket a gyerekek saját kezűleg festettek, díszítettek és állítottak össze. A legnagyobb élményt azonban a karácsonyi madárkalács készítése jelentette: kókuszzsírból, dióból és napraforgómagból alkottuk meg, majd az ablak előtt álló kis fára helyeztük ki.
Perceken belül megérkeztek az első cinegék, és jóízű lakmározásba kezdtek. Ez óriási boldogságot okozott a gyerekeknek: egész nap izgatottan figyelték az ablakból, hány madár érkezik az etetőkhöz. A megfigyelés, az öröm és a közös élmény mély nyomot hagyott bennük.
Ez a jó cselekedet nemcsak a madarak számára jelentett segítséget, hanem mindannyiunkat gazdagított. Megerősítette a gyerekekben az empátiát, a felelősségérzetet és azt a felismerést, hogy a legkisebb tettek is számítanak – különösen akkor, ha a természet és az élőlények védelméről van szó.

Képek