Mindig kell egy barát

att.No4g4wAQEHx4SUQvFEXt-CIe1GROB3XMF4IZYNnsBko.jpg

Novemberi alkalmunk a társas kapcsolatokról szólt természetesen. Ez egy viszonylag könnyebben átélhető téma az óvodás gyermekek számára.
Dórával érkeztem a csoportba, a gyerekek már várták őt. (A csoport, amelyben a boldogságórás foglalkozásokat tartom nem az „enyém”. Nem én vagyok az óvónénijük, de a folyosón, ha találkozunk, sűrűn megkérdezik, hogy mikor jön hozzánk megint Dóra?) Dóra tartotta ma a foglalkozást, ő hívta a gyerekeket meditálni, és minden cselekvésre ő kérte őket.
Szokásosan zenével lazultunk el, Napimádással folytattuk és hűen az aktuális óvodai tematikánkhoz, a Totyog a liba gyakorlattal folytattuk. Ezt követően egy igen kedves libás dallal folytattuk, a „Ki libámat elviszi….”-vel, aminek a végén meg kell egymást ölelni.
Miután kellően hangulatba kerültünk, elutaztunk Barátság földre a kis léghajónkkal. Körbe álltunk és a „Ha boldog vagy” dal közben láncreakcióban végeztünk kedves tetteket. Megöleltük egymást, megsimogattuk egymást, megcsikiztük egymást, egyszóval olyan dolgokat cselekedtünk, amelyek felvidítják a társainkat, ha erre szükség van.
Ezt követően a havi mese jött, és beszélgettünk róla Dórával.
Foglalkozásunkat zenés relaxációval fejeztük be.

Képek