Boldogságóra Program

A hónap Boldogságóráinak fő témája a társas kapcsolatok megismerése, megerősítése és tudatos ápolása volt. A foglalkozások elején arról beszélgettünk, miért olyan fontosak számunkra más emberek, és miért van természetes igényünk arra, hogy közösségben legyünk. A gyerekek több saját példát is említettek arról, mikor érzik magukat igazán jól társaságban: például amikor együtt játszanak a barátaikkal, amikor valaki meghallgatja őket, vagy amikor sikerül megbeszélniük egy vitát. Megfogalmaztuk, hogy az emberi kapcsolatok akkor tudnak erősek maradni, ha időt és energiát fektetünk beléjük, és folyamatosan gondozzuk őket. Hangsúlyoztuk, hogy a jó kapcsolat nem magától értetődő, hanem törődést, figyelmet és sokszor türelmet igényel. Szó esett arról is, hogy minden kapcsolatban előfordulhatnak konfliktusok. A gyerekekkel közösen megbeszéltük, hogy a vitákat kedvességgel, őszinteséggel és közös szándékkal meg lehet oldani. Hétköznapi példákat is hoztunk: amikor valaki véletlenül megbánt egy barátot, de egy bocsánatkérés vagy egy kedves gesztus helyrehozza a helyzetet. Beszéltünk arról is, hogyan segíti a társas intelligencia azt, hogy jobban megértsük mások érzéseit, és empatikusabban reagáljunk egymás dolgaira. Elolvastuk a csapatmunka és a társas intelligencia erősségmondókáit. Ezek kapcsán beszélgettünk arról, hogyan működik a csapatmunka a mindennapokban: például amikor az osztály együtt készül egy műsorra, vagy amikor egy sportcsapat tagjai egymást bátorítják a versenyeken. A gyerekek több saját élményt is megosztottak arról, mikor segítette őket egy társuk. Alkotófeladatként tenyérlenyomatokat készítettünk, amelyeket kinyírtunk, és egymásnak írtunk rá bátorító, személyre szóló üzeneteket. Szívhez szóló mondatok születtek, például: „Bízom benned, meg tudod csinálni!”, „Szerintem ügyesebb vagy, mint gondolod!”, vagy „Nagyon örülök, hogy a barátom vagy!”. A gyerekek láthatóan büszkék voltak a nekik szóló üzenetekre, és örömmel olvasták őket. Ezután mondat befejezős feladatot végeztünk, amely segítette az érzések megfogalmazását és az egymással való őszinte kommunikációt. Olyan mondatokat fejeztek be, mint „Annak örülök…”, „Attól tartok…”, „Arra vágyom…”, „Az bosszant…”. A gyerekek nyitottan beszéltek arról, mi teszi őket boldoggá, mi okoz bennük félelmet, vagy éppen mi esik rosszul nekik. Ez sok megértést és együttérzést hozott az osztályban. Készítettünk egy erősség-fát is. Egy kopasz fát nyomtattam, melyet a gyerekek az ősz színeiben készült levelekkel ragasztottak tele. A levelekre olyan tulajdonságokat írtunk, amelyek szerintük valakinek az erősségei lehetnek; például: kedves, türelmes, szavahihető, kitartó, játékos, illemtudó, titoktartó, érdeklődő, bátorító vagy megnyugtató. A feladat során nagyon sok pozitív tulajdonság gyűlt össze, és a gyerekek ráébredtek arra, hogy mindannyiuknak vannak értékes, mások számára is fontos erősségei. Felolvastam az Önbizalom hely és a pozitív kapcsolatok című szöveget is, amelyek rávilágítottak arra, hogyan hat a magabiztosság és az odafigyelő viselkedés a kapcsolatainkra. A gyerekek sok saját példát is megfogalmaztak arról, mikor érezték azt, hogy valaki támogatása vagy elismerése erőt adott nekik. Nagy lelkesedéssel hallgatták a Pillanatkapitány és a három próbatétel című történetet. A mese tanulságait közösen elemeztük, és megbeszéltük, hogyan segít a szeretet, a segítőkészség és a kitartás a nehéz helyzetekben. A történet annyira megfogta őket, hogy felvetették: jó lenne az iskola udvarán egy barátságpad, ahová bárki leülhetne, ha társaságra vagy egy jó szóra vágyik. Egy másik alkalommal elolvastuk a Görög mese a barátságról című történetet is. A mese tanulsága az, hogy csak olyan dolgokat osszunk meg másokról, ami hasznos információ, jó dolog és biztosak vagyunk abban, hogy igaz is. A gyerekekkel együtt összefoglaltuk, hogy a barát nemcsak az, akivel jó játszani, hanem az is, aki meghallgat, aki megért, aki vigasztal, és aki jóban-rosszban mellettünk áll. A Boldogságóra munkafüzetben megoldottuk a „Kik vesznek téged körül?” című feladatot is. A gyerekek felsorolták, kik gondoskodnak róluk, kikre számíthatnak, kik azok, akiktől tanulnak, vagy éppen, akik segítik őket. Megnevezték szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket, tanáraikat, edzőiket és barátaikat. Többen személyes történetet is megosztottak arról, amikor valaki melléjük állt, vagy amikor egy barátjuk támogatása, kedves szavai nagyon sokat jelentett nekik. A három alkalom nagyon tartalmasan és jó hangulatban telt. A gyerekek aktívan, őszintén és lelkesedéssel vettek részt minden feladatban. A foglalkozások végére sokan megfogalmazták, hogy mostantól jobban szeretnének odafigyelni egymásra, több kedvességet adni, és tudatosabban ápolni a barátságaikat. A téma mindannyiuknak sok felismerést hozott arról, hogy a társas kapcsolatok kincsek, és rajtunk is múlik, mennyire lesznek szépek, tartósak és szeretettel teliek.

Képek