Boldogságóra Program

A Boldogságóra program keretében megtartott „Társas intelligencia” foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék és tudatosítsák a társas kapcsolatok jelentőségét mindennapi életükben. A fejlesztés középpontjában az empátia, az együttműködés és a megértő kommunikáció állt, hiszen ezek a készségek alapvetően meghatározzák azt, hogyan boldogulunk másokkal való interakcióink során. A foglalkozás arra törekedett, hogy a gyerekeket olyan élményekhez és tapasztalatokhoz juttassa, amelyek révén fejlődik társas érzékenységük és magabiztosabban mozognak különféle közösségi helyzetekben.
Az óra egy ráhangoló beszélgetőkörrel kezdődött, amely során a tanulók egy-egy friss pozitív élményt osztottak meg, amely valaki másnak volt köszönhető. Ez a nyitó gyakorlat kellemes és bizalmi légkört teremtett, miközben ráirányította a figyelmet arra, milyen fontos szerepe van az emberi kapcsolatoknak örömeinkben és mindennapi jóllétünkben. A hangulat oldásához és a csoportkohézió erősítéséhez egy mozgásos jégtörő játék is hozzájárult, amelyben a gyerekek különböző hasonlóságok alapján keresték egymást. Ez nem csupán jókedvet teremtett, hanem elősegítette az egymásra hangolódást is.
A foglalkozás fő részében először közösen gondolkodtunk a társas intelligencia fogalmáról. A gyerekek saját példákat hoztak fel családi, iskolai és baráti helyzetekből, így könnyebben megértették, milyen élethelyzetekben mutatkozik meg a társas intelligencia működése, illetve milyen nehézségekkel jár annak hiánya. A mellékletben található segítőkártyák további irányított kérdésekkel támogatták a beszélgetést, elősegítve a mélyebb megértést.
Ezt követően szituációs gyakorlatokra került sor. A tanulók kisebb csoportokban különböző hétköznapi helyzeteket jelenítettek meg, például baráti vita, új társ érkezése az osztályba, vagy olyan szituáció, amikor valaki szomorúnak érzi magát. A dramatikus játékok lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek belehelyezkedjenek mások nézőpontjába, így fejlődött empátiájuk, és gyakorolhatták a megfelelő kommunikációs stratégiákat is. A jelenetek közös megbeszélése során többen is ráéreztek arra, milyen sokat jelent, ha figyelmesen és együttérzően fordulunk egymáshoz.
A foglalkozás következő elemeként az „én-üzenetek” használatát gyakoroltuk. A gyerekek megtanulták, hogyan fejezhetik ki érzéseiket és igényeiket úgy, hogy közben ne bántsák meg a másikat. Saját példáik alapján fogalmaztak meg én-üzeneteket, majd párokban gyakorolták azok alkalmazását. Ez a rész sokak számára különösen hasznosnak bizonyult, hiszen a hétköznapi kommunikációban gyakran éppen az okozza a konfliktusokat, hogy nehézséget okoz megfelelően kifejezni az érzelmeket.
A foglalkozás lezárásaként egyéni reflexióra került sor: minden tanuló leírta egy kártyára, mit tanult az órán, mit szeretne fejlődni társas kapcsolatai terén, és mely helyzetben szeretné már másnap hasznosítani a tanultakat. A legtöbben azt emelték ki, hogy türelmesebben szeretnék meghallgatni társaikat, jobban szeretnének figyelni mások érzéseire, valamint bátrabban szeretnének kommunikálni saját élményeikről és gondolataikról.
Összességében a foglalkozás hangulata végig pozitív és együttműködő volt. A tanulók aktívan és nyitottan vettek részt a feladatokban, a szituációs gyakorlatokat különösen lelkesedéssel fogadták. A foglalkozás jelentősen hozzájárult a csoport kohéziójának erősítéséhez, az empátia és a hatékony kommunikáció fejlesztéséhez. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a társas intelligencia témája nemcsak hasznos, hanem a gyerekek számára élményszerűen is megközelíthető, és a tanultak várhatóan hosszú távon is beépülnek mindennapi kapcsolataikba.

Képek