„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” Winston Churchill

- Csoport neve: Katica20 csoport
- Áldás Református Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (48 megtekintés)
A tevékenységet – hervad a virágom, éled a virágom – relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára táncoltak a gyerekek. Ezt követően arról beszéltem a gyermekeknek, hogy mi az optimizmus, mit jelent a pozitív gondolkodás. Közben ezt egy félig üres, és egy félig tele pohárral szemléltettem. Elmondtam a gyermekeknek, hogy az üres pohárnak is lehet örülni, mert hiába van egy egész kancsó finom narancslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk. Beszélgettünk arról, hogy a mi életünkben, hogy jelenik meg az optimizmus; mit tudunk tenni, hogy „rózsaszínben” lássuk a világot. Arról is szó esett, hogy mi tesz minket szomorúvá és mi vidítja fel egy-egy napunkat. A beszélgetést követően minden gyermek készített varázsszemüveget. A gyerekek színeztek, ragasztottak, vágtak, melynek eredményeképpen különlegesebbnél – különlegesebb szemüvegek születtek. Annyira tetszett a gyerekeknek a szemüveg készítés, hogy többet is készített egy – egy gyermek. Az elkészült szemüvegeket pedig fölragasztottuk egy közös „optimista vagyok” plakátra. A témához kapcsolódóan egy manóról meséltem a gyerekeknek, aki mindenben csak a jót látta. Ezt követően a gyerekek elmondták saját érzéseiket, élményeiket melyeket a mese hallgatása során tapasztaltak. A beszélgetőkört követően Szomorú Szilárd és Boldog Blanka c. játékot játszottunk, ahol két csapatot alkotva testtel, mimikával, gesztusokkal kellett kifejezni a vidámságot, szomorúságot stb. és a másik csapatnak azt kitalálni. A gyerekeknek eleinte nehéz volt, hogy ne szavakkal fejezzék ki magukat, de többszöri gyakorlást követően ügyesen belejöttek a játékba. A tevékenységet Bagdi Bella relaxációs gyakorlatával zártuk – Ellazulni jaj de jó -, mely során a gyerekeknek a szöveg alapján elhangzott instrukciót kellett követni.
A tevékenység egésze alatt tudatosan figyeltem a saját érzelmi állapotomat és reakcióimat, hiszen az optimizmus gyakorlása elsősorban belőlem kell, hogy kiinduljon, a gyerekek pedig követik a mintát. Amikor én magam derűsebben, empatikusabban reagáltam egy – egy váratlan helyzetre, a gyerekek is nyugodtabban oldották meg a problémát. A pozitív kommunikáció tehát nemcsak nevelési eszköz, hanem a csoportban teremtett érzelmi biztonság kulcsa is.





