Boldogságóra Program

Boldogságóra 2024. 12. 19. Karácsony és a jó cselekedeteink
Loványi Tünde MMSZ

Sok szeretettel küldöm az első feltöltésünket.

Ma két osztályban is tartottam boldogság órát. 9. N és 9. C, szociális gondozó és óvodai nevelő osztályokban.
Sajnos a múlt héten beteg voltam, így a tervezett óra most, közvetlen a téli szünet előtt került megtartásra.

R: Hangulatjelentéssel kezdtük az órát.
Fáradtság és betegség volt jellemző leginkább, és már szerettek volna hazamenni a diákok. Ezt valahol megértem, mert valóban nagy a követelmény az iskolákban az oktatásban, és a téli szünet előtti utolsó napokban már a diákok is nagyon fáradtak. Az osztály fele hiányzott az amúgy is kis létszámú osztályokban.

R. folytatása: Az előző alkalom témájáról „Jó cselekedetek” megfigyeléséről, megírásáról kérdeztem a diákokat. Elhozták-e? Felolvasnák-e annak a személynek, akiről írták? Kiderült, hogy akit húztak, az ma nem jött iskolába. Azt beszéltük meg, hogy a januári alkalomra áttesszük ezt a beszámolót.

J: A továbbiakban a karácsony hangulatáról, a hozzá kapcsolódó érzésekről beszélgettünk.
Meghallgattuk Csondor Kata: Add tovább c. dalát, melyet többen ismertek, és énekelték.
Elsősorban kérdéseket tettem fel. Mit jelent számukra a karácsony, ez az ünnep?
Meglepő és megrendítő volt, amikor többen azt válaszolták, hogy nagyon keveset, mert amire szükségük lenne, azt nem kapják meg.
Vásárolni megvásárolják nekik a szülők, ismerősök és rokonok, amit kérnek (van, hogy hitel árán is), viszont amire valóban szükségük lenne, az a legkevésbé van jelen az életükben, ebben az ünnepben.
És hogy mit szeretnének, mire vágynak?
• az ajándékok helyett a családi közös ünnepi ebédnek, vacsorának az elfogyasztására, ünnepi hangulatára
• az együttlétre, amit a szeretteikkel töltenek el
• az egymásra való odafigyelésre
• és a közös családi beszélgetésekben találnák meg az örömforrást
(Úgy érzem ez nagyon őszinte megnyilvánulása volt a valódi szükségleteiknek.)

Többen említették a gyerekkorukat, amikor még varázslat volt számunkra az ünnep, de ez az idő elmúlt számunkra.
Sokak szülei elváltak, vagy nem élnek harmonikus kapcsolatban egymással.
A családi meghitt karácsonyi beszélgetések helyett a felnőttek sokszor politizálnak, a mobiljukat nézegetik, vagy étkezés után felállnak és dolga végzetten ki-ki megy, visszavonul a saját maga világába.
Elgondolkodtató számomra és úgy érzem, nehéz sors ma fiatalnak lenni. Minden felgyorsult, a szükségletek kielégítésére rengeteg a kínálat. És azt éreztem, hogy a mai fiatalságnak kevesebbre, leginkább a legfontos emberi értékekre lenne leginkább szüksége: figyelemre, elfogadásra, hitre, szeretetre.
És azon gondolkodtam, hogy vajon ők másként fogják az ünnepeiket megtartani, amikor felnőttek lesznek és családjuk lesz? Hogy ezeket a megfogalmazott vágyaikat, álmaikat meg fogják-e valósítani? Csak bízni tudok benne, hogy igen. Értékválság van, ezt érzem és tapasztalom az iskolában, a környezetemben, a világban.

A jó cselekedetekről is beszélgettünk: Kinek mit jelent jót tenni, és mikor tettek jót mostanában valakivel, valakikért?
Öröm volt hallani, hogy többen idős embereket segítettek. Felálltak a HÉV-en, villamoson, átadták a helyüket vagy előre engedték az idős embereket, mert a másik emberhez való figyelmesség és odafordulás fontos volt számukra. Többen is emlegették a szegény hajléktalan embereket, az ő megsegítésüket.
Beszélgettünk arról, hogy milyen érzések vannak ilyenkor bennük?
Leginkább a segíteni akarást, az örömöt a bennük lévő kedvességet a figyelmességet mondták. Ezek mind úgy gondolom fontos emberi, erkölcsi alapelvek és normák.
Beszéltem nekik a hála szerepéről az életünkben. Azáltal, hogy ők adnak másoknak figyelmességet, kedvességet, akár egy mosolyt, jó szót, ezáltal ők is sokat kapnak, mert amit önmagunkból adunk, azzal jót teszünk másoknak és magunknak is, ami jó érzéssel tölt el, és ez többszörösen megtérül számunkra. (Fontos, hogy ne ez utóbbiért cselekedjük a jót és adjunk figyelmességet, szerető kedvességet, támogatást a másik személynek.)

Feladatként kértem a diákokat, hogy karácsonyi motívumokra angyal, szív, hópelyhekre, írják rá, hogy mi számukra a jó tett, a jó cselekedet? Közben karácsonyi hangulatú zenéket hallgattunk.
Ezeket írták fel a diákok:
• rászoruló embereken segíteni, előre engedni idős nénit
• ölelés
• bátorító szó
• segíteni másokon
• a barátamnak segíteni, ha baj van
• anyának kávét készíteni
• anyának örömöt szerezni
• szeretem megölelni és megnyugtatni az embereket
• cicámnak kedvenc hamiját adni
• anyu helyett mosogatni
• barátom kedvenc sütijét elkészíteni
• barátaimat meglepni
• ott vagyok mindenkinek, ha bármi baj van
• osztozkodás
• szegény embereken segíteni, pénzt adni
• öreg embereket előre engedni bárhol
• közösen enni
• meglepetést adni
• látni, hogy örülnek a segítségnek
• megkönnyebbültség a lelkemnek
• jó érzet
• nevetést adni és mosolyt
• boldoggá tenni másokat

R: Úgy érzem és gondolom, hogy ennyi szép érzés és gondolat, segítő szándék csak jó emberek lelkében lehet. És minden ember legbelül jó. Ezt jó megerősíteni mindannyiunkban és a felszínre hoznunk.
Számomra nagyon igaz és bensőséges érzéseket, pillanatokat éltem meg a diákok őszinte megnyilvánulásaiban, érzéseik, gondolataik közvetítésében és jogos igényük megfogalmazásában. Az anyagi javakat felülírja számukra az együttesség élménye és megléte, az emberi kapcsolatok pozitív megnyilvánulása. Erre vágynak ezt szeretnék megélni az ünnepekben és a mindennapjaikban.
Tartsa meg, növelje és gazdagítsa a Jóisten ezeket a diákokat lelki tartalmaikban is, mert nagy szüksége van mindezen érzésekre, gondolatokra és tettekre a világnak, mindannyiunknak!

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok szeretettel:

Loványi Tünde
fejlesztő pedagógus
MMSZ Óbudai Technikum és Szakiskola

Képek