Boldogságóra Program

A negyedik téma a boldogító jó cselekedetek volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek, amikor jó cselekedeteket hajtanak végre, érezzék meg, hogy empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látják magukat is, erősödik önbizalmuk, fokozódik boldogság érzésük!
Decemberben évek óta pályáztunk a Mátrix közhasznú alapítvány által működtetett mesedoktorok „Szeretetcsoki” csokoládégyűjtő akciójához. Ebben az évben új jóságos cselekedetet találtunk ki a gyermekekkel közösen. Mivel ebben az időszakban minden évben sütünk mézeskalácsot a gyermekekkel, az ötlet az volt, hogy ajándékozzunk meg meglepetésként idős embereket, gyermekeket az utcán lakótelepi óvodánk környezetében. Terveinket megosztottuk a szülőkkel, amihez boldogan hozzájárultak! Ezt meg is valósítottuk. Kis mézeskalács csomagokat készítettünk, amiből minden gyermek kezébe került. Megbeszéltük a folyamatát, ugyanakkor ők dönthettek mindig, hogy kit választanak. A megbeszélt napon kissé csepergett az eső, de ez nem vette el a kedvünket. Felvettük a kapucnikat, és elindultunk nagy lelkesen. Gyermekeink boldogan adták át minden meglepett embernek. A boldogság, a figyelmesség minden szívet megmelengetett. Egy gyermek mindig odaszaladt a választott nénihez, bácsihoz. Átadás után közösen kiabálták, hogy „Boldog, áldott Karácsonyt!” Meghatódott idős nénik, bácsik, akik szeretetteljesen ölelték magukhoz ismeretlen gyermekeinket! Egy apró figyelmesség embertársainkhoz, mely könnyeket csalt mindannyiunk szemébe. Meghatódott mindenki. Egy néni a táskájából egyből néhány cukorkát keresett elő, melyet az óvodában elosztottunk. Ebéd után, a gyermekeink már a mesét hallgatták pihenés előtt. Egyszer csak beszaladt a konyhásnéni, hogy itt van egy bácsi, a csoportunkat keresi. Kiderült, hogy az egyik megajándékozott ismeretlen bácsi volt. „Kinyomozta”, hogy kik lehettek ezek a gyermekek. Mivel a lakótelepen több óvoda is van, körbe járt minden óvodát, érdeklődött, hogy melyik óvoda, és melyik csoport lehetett. A konyhás nénink látott minket elinduláskor. Így derült ki, hiszen mi senkinek nem mondtunk semmit, csak elindultunk boldogan. A bácsi hozott a gyermekeinknek több kiló mandarint, mivel akkora örömet szereztünk számára, hogy ő is szeretett volna bennünket megajándékozni. Ez az érzés elmondhatatlan volt! Szó szerint! Mennyire kevés kell, hogy másoknak boldogságot vigyünk a szívébe! Bízom benne, hogy ezt gyermekeink sosem felejtik el!!! Minden gyermek két mandarint haza vitt, és kértem őket meséljék el szüleiknek, családjuknak a mandarin történetét! Számomra ez volt az egyik legszebb történet Decemberben! Egészen kiskorunktól arra neveltek szüleink, hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyünk segítőkészek. Ne felejtsük el ezt továbbadni gyermekeinknek! De mégis hogyan kerülhet az öröm és a boldogság közelébe? Gondoljunk ezekre: Önzetlenség, önkéntesség és szolgálat. A jóság erősebbé tesz! A jóság puszta látványa is erősíti szervezetünk ellenálló képességét, védekezési rendszerét. A jó lelkiállapothoz szükséges a lelkiismeret parancsának elfogadása, és a feltételnélküli segítségnyújtás, ha a helyzet úgy kívánja. Aki szívből, szeretettel, humánusan segít, az mindig elnyeri méltó jutalmát. A jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszik az embereket. Fejezzük ki együttérzésünket. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre, empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nemcsak másokat szemlélünk pozitívabbnak, de magunkat is kedvezőbbnek értékeljük. A lényeg az, hogy úgy időzítsük cselekedetünket, hogy az a legnagyobb megelégedettséggel és örömmel szolgáljon minket. Fő a változatosság! Érdemes váltogatni, új élményekkel frissíteni cselekedeteinket, hogy az újra, és újra felemelő és élvezetes pillanatokat adjanak. Mi most ezt tettük! Egy tanulmány szerint a világon mindenütt jobb adni, mint kapni! Erre tanítsuk gyermekeinket! Az adventi időszakhoz jól illeszkedi ez a téma. Ez a szülők lelkét is megmelengette, elfeledett érzéseket váltott ki belőlük! Ámulattal hallgatták, hogy ilyenekkel is foglalkozunk az óvodában, hogy az érzelmi intelligenciára ekkora hangsúlyt fektetünk!
Játszottunk „Jóságos manó” játékot! Mindez titokban történt. Ez azt jelentette, hogy egy kinevezett napon minden gyermeknek egy társának valami kedvezőt kellett cselekednie, de anélkül, hogy ez feltűnő lenne. Másnap megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt, milyen manó tettek születtek, ki kinek lehetett a manócskája. Ehhez nagy motiváló erő volt az is , hogy a Mikulást az idén két „rossz-csont” manóbáb (Iciri és Piciri) elkísérte. Ők a csoportban maradtak, a Mikulás nálunk hagyta őket, hogy a jóra tanítsák meg őket gyermekeink. Sokszor jókat nevettünk a manókon, hiszen azért történtek csintalanságok a csoportban! A kihívást nagy örömmel fogadták gyermekeink! Volt egy közös karácsonyi barkácsolás a szülőkkel. Angyalokat, faszarvast, fenyődíszeket, ajtó kopogtató díszt barkácsoltunk, amit otthon lelkesen folytattak, vittek az iskolákba is. Az egész téli időszakban nagy hangsúlyt fektetünk a madarak etetésére, itatására, a madarak karácsonyára, kiemelve ennek fontosságát. Ezeket az Óvodánk előtt található madáretetőre kihelyeztük a gyermekekkel. Lelkesen készültek az ajándékok a családtagok, az óvoda dolgozói számára is. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd beszélgetést kezdeményeztem a mese végén található kérdésekkel. A könyvben található egy szituációs játék ajánlás. „Ovis barátunk szomorkodik, mert otthon felejtette az alvókáját. Hogyan tudtok segíteni? ” Ez végig kísérte az egész hónapot, ami nem a könyv, hanem a gyermekek saját belső indíttatásából adódóan történtek. A gyermekek nap mint nap oda adták egymásnak az alvókáikat alvás idő elején azoknak, akik otthon hagyták vagy egyszerűen nem hoztak. Mindezt őszinte, tiszta szeretetből, hogy örömet okozzanak egymásnak. Többször meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Minden gyermek megkapta a jó cselekedetek jelét, a piros szívecskét, amit haza is vittek. Közben meghívtak bennünket a szomszédos iskolába karácsonyi műsorra, ahol lelket melengető történetet nézhettünk, hallgathattunk meg gyönyörű, angyali gyermeki énekek kíséretében. A végén a közös éneklés után, gyermekeink apró ajándékokat kaptak az iskolás gyermekektől, tanítónéniktől. Boldogsággal a szívünkben köszöntünk el egymástól ebben az évben is, tele reménnyel, várakozással a jövőre nézve! Kellemes Ünnepeket kívántunk mindenki számára!

Képek