Boldogságóra Program

Novemberben Szent Márton legendáját választottam, mert több szempontból is illik az aktuális témánkhoz.
Az első napon bábokkal mutattam be a gyerekeknek a legendát. A történet ismerős volt nekik, de néhány kifejezést pontosítani kellett: püspök, koldus, didereg, szerénység.
Következő napon drámajátékokat játszottunk. Érzelmeket, érzéseket (sajnálat, együttérzés, hála) jelenítettünk meg, majd a történethez ragaszkodva, de a szöveget spontán alakítva játszották el a gyerekek a legendát. Az egész délelőtti játékidőt kitöltötte ez a játék a folyamatos szerepcserékkel, így következő napra maradt a beszélgetés, ami valóban nagy élmény volt.
Arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságai voltak Mártonnak, ami miatt nagyon szerették az emberek. (segítőkészség, figyelem, együttérzés, kedvesség, szerénység) Szóba került, hogy vajon a koldus mit érzett, amikor megkapta a félköpenyt (hála, boldogság, már nem fázott,)
Kérdésre, hogy a gyerekek hol, miben, kinek tudnak segíteni, visszaköszöntek azok a válaszok, amiket szeptemberben a hála témakörénél szóba kerültek. Érdekes, hogy nehezen jött felszínre, hogy egymásnak hogyan tudnak segíteni a gyerekek az óvodában, végül sikerült: megkeresni az elveszett macit, segíteni felhúzni a kabát zipzárját, felvenni az elhagyott kesztyűt. Jó volt látni, hogy a gyakorlatban is megjeletek ezek a segítségek.
A novemberi téma feldolgozásának következő lépcsőjénél, a gyerekek által kivágott szivecskék fontos szerepet kaptak. Azt kértem a gyerekektől, hogy akkor, amikor valamelyik társuk segít nekik, válasszanak egy szívet, tegyék fel a táblára, és mondják el, ki mit segített nekik. Természetesen én is bekapcsolódtam a játékba, így gyorsabban érthetővé és vonzóbbá vált a „játék”. Körülbelül egy héten keresztük folyamatosan gyűltek a szívek a táblán, majd a számuk stagnált. A segítségek azonban nem csökkentek, a gyerekek gyakran mondták el, hogy ki mit segített nekik.
A téma zárásaként arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekek közötti kapcsolatok hogyan alakultak. Ezért egy színezőt választottam, amin három különböző manó-ház volt. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt a házat, amiben szívesen laknának, majd két barátjukat is „költöztessék” be egy-egy házba. A gyerekek jeleit a tetők fölé rajzoltam, majd színezés után értékeltem a szociometriát.

Képek