Boldogságóra Program

Szent Márton legenda

Eszközök: szív kendő, 2 szív filcből, mindenkinek egy papír szív, szentírás, gyertya, gyufa, mécsesek, vagy lámpások.

1. Rávezetés/ ráhangoló szakasz
Ének-tánc: Jőj pajtás
-egy piros kendő összefogva a földön, amely asszociációra ad lehetőséget

2. Találkozás a valósággal
1.történet: Puding – a végén egy réteget felnyitni a kendőből
2.történet: Hinta– a végén egy réteget felnyitni a kendőből
3. történet: Mandarin– a végén egy réteget felnyitni a kendőből
Ének mindegyik történet után: Aki ad az boldog lesz
A szív kinyitva, két gyermek feltartja, hogy mindenki lássa. Két fele van – az egyikkel magunkra gondolunk, a másikkal másokra
– megkeressük a szívünket
– rajzolunk egy szívet a levegőbe, a kezünkbe – a szívunk a mi életizmunk, nélküle nem élhetünk
– köszönetet mondunk a szívünknek
Szívélyes lenni
Nagy szívet rajzolunk a levegőbe. Ilyen nagy szíve nem lehet senkinek. Vagy mégis? Nem az izomra gondolunk, hanem a mi legbensőnkre. pl. szeretetünk édesanyánk iránt ilyen nagy is lehet (mutatni)
Kicsi szívet rajzolunk a levegőbe – Mindkettő bennünk van. Néha a mi szívunk nagy és tágas, máskor kicsi és szűk
Rajzolunk egy szívet a levegőbe és egy emberre gondolunk, akinek helye van a szívünkben.
Halkan köszönetet mondunk azoknak, akik szeretnek minket
Egy szívélyes ember
Zsinórokból a szívből egy szívembert alkotunk.
Mi lehet ez? „Egy szív ember.”
Milyen az az ember, akinek ilyen nagy a szíve? (mutatva) …
Mit tesznek a kezei, ha ilyen nagy a szíve? – mutatjuk pantomimmal, akár párosával is bemutathatunk valamit
Valakiről hallunk, aki ilyen szívélyes volt.

Szent Mártonról szeretnék mesélni, akit ti már ismertek.
Márton katona – ahogy az apja is akarta. Ő is katona volt, ezért Mártonnak is katonának kellett lennie.
Van lova, sisakja, fegyvere és katonakabátja. Apjához hasonlóan a római császárért harcol. A császár egyre hatalmasabbá akar válni, és katonáival sok országot meghódít. Embereket ölnek meg, házak égnek le, és sok szenvedés éri az embereket. A háború mindig sok szenvedéssel és nehézséggel jár.
Márton minden nap harcol, és amikor este lefekszik a katonaágyra, fáj a lába és a karja. De a szíve is nehéz és sötét. Szomorú. Arra a sok emberre gondol, akiknek a háza aznap elpusztult. Hol fognak aludni ma éjjel? A nőkre és a gyerekekre gondol. Most egyedül vannak, férjeiket és apáikat megölték. Milyen szomorúak lehetnek most. Amikor Márton erre gondol, gyakran nem tud elaludni.
Márton néha az édesanyjára gondol. Hiányzik neki a szeretete. Mindig ott volt neki. Amikor kicsi volt, gyakran ült az ágya mellett, és mesélt neki. Jézusról is mesélt. Jézus újra és újra megmutatta az embereknek Isten szeretetét. Jézus újra és újra segített az embereken. Mártonnak eszébe jutott néhány dolog, amit Jézus mondott. Egyszer Jézus azt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Hogyan tudsz szeretni másokat, amikor katona vagy és háborúban állsz? Mártonnak harcolnia kellett. Valójában nem akar katona lenni. Egy nap Márton fontos megbízást kap. Be kell lovagoljon a városba, hogy egy üzenetet átadjon. Márton azonnal útnak indul.
Hideg van, és örül, hogy van meleg kabátja és gyors lova. Lassan besötétedik. Márton megsarkantyúzza a lovát. Nemsokára már a célhoz közeledik.
Már majdnem elérte a városkaput, amikor lova hirtelen lelassul, és végül megáll. Márton körülnéz. Tudja, hogy a lova nem áll meg ok nélkül. Veszélyt érzett? Aztán Márton meglátja a férfit. Összekucorodva, a városfalnak támaszkodva ül. Nagyon gyenge. Már félig megfagyott és majdnem eszméletlen. Márton leszáll a lováról, és közelebb lép. Letérdel a férfi mellé, és kérdezi tőle: – Mi a baj? Segíthetek?” A férfi már túl gyenge, nem tud beszélni. Márton így gondolkodik: „Nincs ennivalóm és innivalóm. Mit tehetek? De van kabátom. Odaadhatom a férfinak. Az majd felmelegíti.” Leveszi a kabátját. Azonnal érzi a jéghideget. „Jaj, jaj” – gondolja. „Kabát nélkül én is rosszul leszek. A tél még hosszú, és nekem csak ez az egy van.” „Megosztom” – gondolja. Így mindenki kap valamit. Megosztás – ez azt jelenti, hogy egy része nálad marad. Fogja a kardját, és kettéhasítja a kabátot. Gondterhelten a fázó férfi vállára teríti a kabát felét. A férfi hálásan néz rá. A kabát meleg Márton testétől.
Márton felsegíti a férfit, és lassan bemegy a városkapun. „Remélem, talál egy helyet ma estére” – gondolja Márton. Aztán felpattan a lovára, és a városkapun át belovagol a városba. Átadja az üzenetet. Amikor a százados látja, hogy Márton elvágta a kabátját, nagyon haragszik. „Nem tudod – mondja -, hogy a köpeny nem a tiéd, hanem a császáré?” Büntetésből börtönbe zárta Mártont. Márton ott fekszik a kemény börtönágyon, és nem tud elaludni.
De ezúttal a férfire gondol. A kabát része segíteni fog neki. Szíve mélyén érzi, hogy amit tett, az boldoggá teszi. Segített egy olyan embernek, mint Jézus. Megosztotta, amije volt, és így Isten szeretetéből hozott valamit a világba. Elégedetten elalszik. Azon az éjszakán eldönti, hogy nem harcol tovább a császárért. Inkább segítene másokon, mint ahogy Jézus tette.

A szív ember két kezébe egy-egy szívet helyezünk: „Márton gondol magára és másokra is.”
3. Elmélyítő szakasz
Szívből adni
A gyerekek szíveket ajándékozhatnak egymásnak.
4. Értelmező szakasz
Imádság egy örömteli szívért
Melegség, amit megoszthatok. Amikor megosztom, megmelengeti a szívemet és mások szívét is.
Meg tudom osztani az örömöt. Akkor mások is örülnek velem együtt. Az öröm kétszer akkora lesz.
Meg tudom osztani a kenyeret. Akkor mások is jóllaknak.
Uram, adj nekünk olyan szívet, mint Szent Mártoné, amely kész megosztani és adni. Ámen

Képek